Krónika
2016. december 28-30.: Téli portya, Bátonyterenye
2016. december 2-4.: Vezetőségi protya, Börzsöny
2016. november 5.: Kirándulás és lasertag, Budapest
2016. július 21 - augusztus 5.: Kerékpáros zarándoklat, Róma
2016. július 9-18.: Kerületi Nagytábor, Homokbödöge
2016. június 24-26.: Vezetőségi táborszervező hétvége, Szentendre
2016. május 16-15.: Tavaszi portya,
2016. április 16.: Városjáték, Budapest
2016. március 19.: '48-as emléktúra, Pilis
2016. február 20.: Sportnap, Budapest
2016. január 8-10.: Téli portya, Párkány-Esztergom
2015. december 12.: Adventi csapatprogram, Budapest
2015. november 28.: Piarista Gimnázium, Nyílt nap
2015. október 2-4.: Vezetőségi portya, Kassa
2015. szeptember 27.: Évnyitó csapatprogram, Budapest
2015. július 3-12.: Csapattábor, Palást, írta: Szedenik Júlia
2015-ben is elérkezett a várva várt július 3-a, amikor elindulunk a táborba. Az idei nyár azért is volt különleges, mert Szlovákiába utaztunk. Együtt indultunk útra, a hihetetlenül kényelmes különbusszal, és a határt átlépve megérkeztünk a táborhelyre, ahol már várt ránk a lelkes felderítőcsapat. Miután megismerkedtünk a tábor biztonsági szabályaival és a szerszámok használatával, azon nyomban elkezdtük
felépíteni a sátrainkat, asztalainkat, padunkat és mindent, ami a kényelemhez kell. Azonban ezek után kezdődött csak az igazi móka! Egyszer sem unatkoztunk. Népdalokat tanultunk, métáztunk, nyomoztunk a tolvaj után, fociztunk, kereskedtünk, tanultunk arról, hogyan óvjuk a természetet, célba lőttünk, zsákban futottunk, a főzőversenyen finomabbnál finomabbakat ettünk, és persze minden este együtt mulattunk a tűz körül. Nem csak kész programokban vettünk részt, volt, hogy saját magunk találtuk ki az akadályversenyt, és azon mentünk végig. Szerencsénkre az idő is a mi oldalunkon állt, így a vizes játékok sem maradtak el: vízibombát dobáltunk, egymást spricceltük vízi pisztollyal, vízi kidobóst játszottunk és köpő versenyt tartottunk. Nagyon nagy élményt jelentettek a szlovákiai magyar cserkészekkel közös programok, amikor játszottunk kereskedőset, „kislovat” és sok hasonló népi játékot, és tarottunk egy nagy, közös tábortüzet is. Úgy gondolom, amellett, hogy jól éreztük magunkat sokat tanultunk is tőlük. Hihetetlen szeretettel és nyitottsággal fordultak felénk. Jó volt hallgatni a kiejtésüket, új szavakat tanulni tőlük, megismerni szokásaikat és őket. Az egynapos portya is elérkezett, ahol minden őrsnek alkalma volt tovább építenie az összetartását. Kiknek kisebb, kiknek nagyobb távval kellett megbirkózni, de mindenki feltalálta magát és sikeresen kiállta a próbát. Mikor már a hetedik napja vagyunk a természetben, ránk fér egy kis felfrissülés (bármelyik lány megmondja). Míg a fiúk fociztak, mi illatos füvekkel hajat mostunk és házi krémekkel arcpakolást csináltunk. Kell ennél több?! A puszi-posta sajnos csak az utolsó pár napban működött. Így viszont mindenki rendesen kihasználta, csak úgy röpködtek a levelek! A sok pörgős program mellett alkalmunk volt egy kis pihenésre is. A csendespihenők nélkül nem is lett volna igazi tábor! Sütött a nap a réten, volt, aki gitározott, volt, aki hallgatta, volt, aki karkötőt font, volt, aki a következő programot szervezte, és volt, aki csak pihent. Mindegy, hogy hogyan, de mindenki része volt ezeknek a tökéletes pillanatoknak. A legutolsó és legélvezetesebb tábortűznél, nagy örömére mindenkinek addig lehettünk fent és játszhattunk ameddig csak bírtunk, majd a csillagos ég alatt aludtunk. Sajnos, végül eljött az utolsó nap is, amikor el kellett válnunk egymástól, de szomorúak mégsem voltunk, hiszen egy év múlva megint találkozunk!
2015. május 30.: Magyarok világtalálkozója - Pátyi métabajnokság, Budapest-Páty
2015. április 24-26.: Tavaszi portya, Tahitótfalu, írta: Tirczka Sebestyén
Baljós árnyak köszöntöttek a Sík Sándorosokra. A portyával elkezdődött egy új évad, egy új keretmese, új küldetésekkel. Először is minden padavannak jedivé kellett képződnie, melyre a legalkalmasabb Maci tahitótfalui kiképzőközpontja bizonyult. Újpest-Városkaputól indultak az űrhajók, és a sofőr olyan jófej volt, hogy Nóri még azt is bemondhatta a hangosbemondóba, hogy a Tatooine bolygó következik. A sátorállítást és vacsorát követően sok újonc élete első cserkész tábortüzén vehetett részt. Másnap a szokásos reggeli torna után útra keltünk, hogy meghódítsuk a Vörös-kő nevű csúcsot. Ebéd után a mérges orrszarvúk, a lapos cicák és a harcos sáskák legendás nyakkendőharc összecsapása következett, ahol mindenki kellően töltekezhetett az élményekből. De még korántsem volt vége a napnak, hiszen a hazaérkezés után következett az újoncpróba. Erre egész évben készültek a cserkészek. A próba alatt a többiek métáztak. Az esti tábortűz után az újoncokon kívül mindenki elvonult, hogy előkészítsék a fogadalom helyszínét, mely idén különösen szép helyen volt. Szemünk elé tárult a kivilágított falu egy-egy szelete, és a csillagok is szépen fénylettek, de ami még ennél is jobb élmény volt, hogy több új cserkésztestvérrel bővült csapatunk. Vasárnap szép reggelre ébredtünk. C3PO zenés reggeli tornája után mindenki összepakolt, lebontottuk a sátrakat. Sietnünk kellett, hogy visszaérjünk a piarba a szentmisére, ahova a szülők is hivatalosak voltak. Wettstein József atya tartotta a misét, melyen természetesen a cserkészek teljesítették a liturgikus és zenei szolgálatokat.
Remélem mindenkiben jó élmények maradtak, és a legjobb, hogy felcsillant egy új remény!
2015. március 14.: Nagyböjti lelkinap, Budapest, írta: Karczub András
Csapatunk a tavaszt egy lelkigyakorlattal indította, amely a Piarista Gimnáziumban zajlott. Egy kis játékkal és közös elmélkedéssel indítottuk a napot. Utána mindenki a vele egykorúakkal külön csoportokra oszlott. A legkisebbeknek rengeteg játék és gyakorlat segítségével mutattuk meg, hogy mennyire fontos a tisztelet és a figyelmesség embertársaink felé. Az idősebbek megbeszélték az életükben jelenlévő szerepeket, értékrendjeiket. Jobban megismerték önmagukat, és megvitatták, hogy miért és kikért kell felelősséget vállalniuk, és később mi vár még rájuk. A felnőttek főleg a testtel és a kommunikációval foglalkoztak. Érzelmeink kifejezése szavakon túl, emberi kapcsolataink és az egymással történő testi érintkezés volt a beszélgetés témája. Félidőnél mindenki tartott egy ebédszünetet, ahol a csoportok tudtak egymással beszélgetni, majd a szünet után folytatódott a közös munka. Amikor a program második fele is véget ért, a nagyböjtre való tekintettel egy nagy, közös elmélkedés és beszélgetés vette kezdetét a lemondásainkról. Ötleteket kaptunk, hogy hogyan tudunk felkészülni húsvétra. Az egész napot közös mise zárta, amit Kerényi Lajos atya tartott. A mise után elbúcsúzkodtunk és mindenki indult hazafelé.
2015. február 7., Sportnap, Budapest, írta: Zábrádi Barbara
Február 7-én nem akármilyen napra ébredt kis csapatunk: ezen a napon volt esedékes a várva várt sportnap, a piaristák kockatornatermében. Lassacskán összegyűlt a nép. Dávidék maguk köré szólítottak bennünket és kezdődött a lényeg: rövidke bemelegítést tartottak. Ezután mind kaptunk egy-egy cetlit, melyek öt
csapatra osztottak bennünket: a tündérek, a békák, a királylányok, a szőke hercegek és a törpék csapatára. A sors pedig hozzánk vezette elátkozott királynőnket - ismertebb nevén Fólit -, aki vázolta áldatlan helyzetét és ennek megoldására szolgáló tervét, amihez a segítségünket kérte. Így, királynőnk utasításaival, buzdító szavaival és elcsúfított ábrázatának hátborzongató emlékképeivel felszerelkezve indultunk el az átok feloldásának rögös útján. Első feladatunk uralkodónőnk aranyszőke tincseinek visszaszerzése volt, melynek végrehajtásától még a labirintus és a mocsár – az igencsak virgonc aljnövényzetével karöltve – sem tudta eltántorítani harcosainkat. Másodjára Fóli királynő aranycipellői kerültek terítékre; némi tánccal érdemeltük ki őket. Harmadjára Piroska elveszett köpenyét juttattuk vissza tulajdonosához, hosszadalmas kosár- és röpimeccsek díjaként. Utoljára pedig Őfelsége féltett kis fehér tehénkéjére találtunk rá: ide a puszta vidámság vezetett el bennünket, amelynek oka többek között egy rakat édesség lelkes elfogyasztása volt. Mindezen nemes tettek jutalmaképp királynőnk megszabadult az átoktól, visszanyerte szépségét és megajándékozta népét két egész zacskó gumicukorral. Azóta is mindenki boldogan él és remélhetőleg senki meg nem halt.
2014. december 28-30., Téli portya, Kurtabérc, írta: Gombkötő Janka
Első nap vonatoztunk egy nagyot, tök jól szórakoztunk. Mindenki osztogatta mindenét, Rebeka a mézeskalácsát, én a muffinomat, Tomi meg a szétesett mézeskalácsházát. Leszálltunk a vonatról és felszálltunk a kidíszített, karácsonyi villamosra, ahol még zene is szólt! Amikor megérkeztünk a villamossal a végállomáshoz, Péter felvitt minket kocsival, de csak egy köves útig, ahonnan gyalog mentünk a lányokkal. Nehezek voltak a hátizsákok és jöhetett az, hogy a mínusz 8 fokban kimehettünk ágakat gyűjteni. (Persze ez is János ötlete volt.) A kiadós reggeli lefagyás után jöhetett az evés. A szakács, Péter, lecsót csinált reggelire.
Finom volt (szerintem). Aztán összekészültünk és jöhetett a kirándulás! Fagyos hideg volt, ezért mindent duplán kellett venni: zoknit, pulóvert és nadrágot is. Csapatokra oszlottunk (6-8 fősekre). Én Julival, Kucival, Tomival és Dénessel voltam egy csapatban. Sokat kirándultunk, sétáltunk, jégen csúszkáltunk. Összességében NAGYON jó volt. Mi értünk haza leghamarabb, a többiek csak hét körül. Amíg ők kirándultak Tomival és Kucival Bang-eztünk. Végül mindenki megérkezett. Amíg Péter a vacsit csinálta, mindenki játszott valamivel. Amikor kész lett a vacsi, ettünk (isteni chilis babot). Aztán János bejelentette: „Mindenki vonuljon be a lakosztályába, és öltse magára a legszebb, legelegánsabb ruháját!” Mindenki felöltözött, és jöhetett a bál első része, a NYITÓTÁNC! Mindenki (úgy értem a nagyok) választottak maguknak párt, és táncoltak. Aztán már minden fiú választhatott magának lányt. Engem elsőnek már fel is kértek (Farkas) és Rebekát is (Tomi)! Egymás után adták a számokat és kérték fel a lányokat táncolni. Nagyon sokáig maradtunk fenn, mert volt még popzene meg büfé, úgyhogy ettünk, ittunk, táncoltunk! Tényleg mint a mesében... Olyan fél 12 fele, mindenki lefeküdt és elaludt. Másnap (kedd) reggel jöhetett a reggeli: „Megfagyok, de azért még fát gyűjtök és még reggeli tornázom is!” Nyolc óra. Reggelizünk (tejbepapi volt) és elkezdünk összepakolni mindent, az ágyunkat rendbe raktuk stb. Aztán mi voltunk az elsők, akik a villamoshoz értek persze végig kocsival. Péter fuvarozott minket. A villamoson Bandival végig beszélgettünk. Odaértünk az állomásra. Ott is nagyon sokat beszélgettünk, mert nagyon hamar odaértünk, közben beszállingóztak a többiek is. Aztán úgy 45 perc múlva felszálltunk a vonatra. Ott is játszottunk, nevettünk, beszélgettünk. Végül hazaérkeztünk, még előbb is mint kellett volna. Aztán mindenkiért megjöttek a szülei és feloszlottunk. Így hogy visszagondolok rá csodás volt. Mintha csak álmodtam volna, vagy egy mesében lettem volna. Tényleg!
2014. október 4., Évnyitó program, Budapest
Október 4-én, tartottuk a 2014/15-ös cserkészév első csapatprogramját. Az esemény ötvözte a hagyományos toborzó kirándulás, a táborértékelés és az október 6-i megemlékezés elemeit. A csapat oszlopos tagjain kívül az újonc Kivi, Karvaly és a Mangó őrsök is részt vettek. A reggeli találkozót követően Arany János szavaival emlékeztünk az aradi vértanúkra és Batthyány Lajos miniszterelnökre az utóbbiról elnevezett téren. A program eredeti helyszínén, a Margit-szigeten sajnos csak egy turbómétára jutott idő,
mert a permetező eső gyorsan eláztatott minket. Így a fennmaradó programokat a Piarista Gimnázium épületében tartottuk meg: ebéd előtt egy kör (a rossz nyelvek szerint paraszt-) activityt játszottunk, utána pedig egy izgalmas akadályversenyen ismerkedhettek meg újoncaink a cserkészprogramok sokszínűségével: Bear Grylls tanmesék, egy Angry Bird, a selfiezés, a logika, a vakon mozgás és a retró tárgyak egyaránt próbára tették a versengő őrsöket. Az activityt a Karczub Andris nevével fémjelzett vegyes csapat, az
akadályversenyt pedig a sokat látott és alkalomszerűen Győrfi Marcival kiegészült Sakál őrs nyerte. De az újonc lányokat sem kell félteni, a Kivik beállították az Angry Birddel dekázás rekordját (131 felütés!), a Mangók pedig a logikai állomáson alkottak kiemelkedőt.
A csendespihenő idejében rövid táborértékelésre és ehhez kapcsolódóan a Pál Zsombor Érdemrendek átadására (2013 - Lontay Dávid, 2014 - Hód őrs), valamint az új őrsvezetői megbízásokra (Győriványi Flóra, Karczub András, Szedenik Júlia, Ullrich Dénes) is sor került.
2014. szeptember 6., Roverseny, Csákvár
A csapat vezetői három csapatban képviseltették magukat, melyek az előkelő harmadik, ötödik és hetedik helyezést szerezték meg.
2014. augusztus 25-29.; Kéktúra, Őrség; írta: Csákóy Gergő
Idén nyáron csapatunk a hagyományos cserkésztábor mellet egy vándortábort is szervezett, amelynek során a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra őrségi szakaszát jártuk be Nádasdtól Zalalövőig. Körülbelül 80 kilómétert tettünk meg öt nap alatt teljes túrafelszereléssel a hátunkon. Budapestről indultunk, és mivel csak öt vállalkozó akadt, úgy gondoltuk, hogy kocsival utazni a legpraktikusabb. Így hát augusztus 25-én reggel egy kis késéssel, de annál nagyobb izgalommal neki is vágtunk az útnak. Bár nem volt túl meleg aznap, de idén még nem sok alkalmunk volt a Balatonban fürdeni, ezért úgy döntöttünk, hogy megállunk egy rövid időre pancsikolni. Kicsit hűvös volt a víz, de annál jobban felfrissültünk, majd nekivágtunk a hátralévő útnak. Kicsi bénázás miatt lekéstük a buszunkat, de így legalább össze tudtuk rendesen rámolni a felszerelésünket, és meg tudtuk tervezni az előttünk álló napokat és szakaszokat. Hét óra körül szálltunk le a buszról Nádasdon, rögtön neki is vágtunk az első pár ezer lépésnek. Már sötétben érkeztünk meg a Himfai-tóhoz, amelynek gyönyörűségére sajnos csak reggel tudtunk rácsodálkozni. Gyorsan neki is álltunk a vacsorakészítésnek, és bár kicsit tovább kellet fejlesztenünk az általunk hozott konyhai felszerelést, ez nem
akadályozta, hogy egy igazi milánói makarónit együnk. Közben felvertük a sátrakat, mindenki előkészítette a saját kis fészkét. Annak ellenére, hogy nem mentünk sokat, mindenki fáradt volt, ezért hamar nyugovóra tértünk. Azt beszéltük, hogy másnap nem állítunk be ébresztőt, hanem addig alszunk, amíg mindenki fel nem ébred. Ezt a taktikát szinte az egész túrán követtük, és elég jól bevált. Valahogy így néz ki egy kéktúrázó napja, ezen kívül csak néhány különleges élményemet írom le. Az öt nap alatt csak kitűnő kaják voltak: gyros, hamburger, milánói, hagymás bab. Sőt a túra közben a „zizifelelős” adagolásával folyamatosan volt valami nass: keksz, mazsola, szőlőcukor, csoki stb. Déneséknek az Őrségben van a nyaralójuk, ezért egyik nap tettünk egy kis kitérőt, hogy ott alhassunk. Jó volt ágyban pihenni, palacsintát majszolni, rendes wc-t használni, letusolni és este nagyot játszani. Másnap Dénes mutatott nekünk egy elhagyott bányatavat a közeli kukoricás közepén, ahol tök jót fürödtünk. A kultúra is megkapta a magáét, az összes utunkba kerülő Árpád-kori templomot meglátogattuk. Jómagam már végigjártam az Országos Kéktúrát, mégis nagyon jó élmény volt egy új társasággal megint nekivágni.
2014. július 5-14., Piarista Nagytábor; Bernecebaráti; írta: Szajkovits Zsuzsanna
2014 nyarán három piarista cserkészcsapat, nevezetesen a 192. sz. Erdősi Imre Vácról, a kecskeméti 118. sz. Kalazancius, valamint a 2. sz. Sík Sándor Budapestről közösen tartotta meg szokásos, évi táborát a kecskeméti és váci iskolák alapításának 300. évfordulóján. Ez volt a Piarista Nagytábor, melyen a három csapat cserkészei az idei év júliusában közösen vettek részt a bözsönyi Kalakocs-völgyben.
Az előőrs tagjaiként az érintetlen természet fogadott minket, de a fiatalokat az általunk élhetőbbé tett környezet várta már. Előtáborban a munka mellett – természetesen – szakítottunk időt a többi törzs, valamint előfutáraik megismerésére is. A tábor létszámának kiteljesedésekor – az ifjú ősmagyarok megérkeztekor – sem szeparálódtak el a törzsek egymástól, noha az első napok még mindenhol az építkezés jegyében teltek el. Bár Éganya nem mindig volt kegyes hozzánk, ez sosem szegte kedvünket, így a honfoglalás időtartama alatt számos kalandon és megpróbáltatáson mentünk keresztül. Ilyen volt az egynapos zsákmányszerző hadjáratunk, mely során más törzsek tagjaival ismerkedhettünk meg. A legifjabbakat jól végzett munkájuk elismeréseként a törzs befogadta, a nálukkevéssel idősebbek is kiállták a próbát, melynek eredményeként ők is a törzs megbecsült tagjai lettek.Bár ez az első kísérlet volt több olyan csapatot összefogni, melyet nem a területi elhelyezkedés köt össze, hanem a piarista szellemiség, összességében eredményesnek tekinthető, hiszen városhatárokon átívelő barátságok kialakulásának kedvezett. Mindezek ellenére mindannyian visszavágytunk a régi, jól ismert és megszokott szállásterületünkre, így - bár fájó szívvel – mégis búcsút intettünk újonnan meghódított hazánknak és egymásnak.
2013/14, A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Szovák Márton
A tavaszi portyán Dr. Imre Sándor átadta a parancsnoki szolgálatot Szovák Mártonnak, de a csapat életében továbbra is jelen marad. Ezúton is köszönjük neki, hogy sok éve (az 1989-es újjáalakulás óta) aktív szerepet vállalt csapatunk életében!
2014. május 30. - június 1.; Tavaszi csapatportya; Piliscsaba
2014. április 26.; Országos cserkésznap; Budapest
2014. március 29.; Nagyböjti lelkinap; Budapest; írta: Ujfalvy Dorottya
Csapatunk szokásához híven az idei Nagyböjtben ismét tartott lelkinapot. A program bizalomjátékkal vette kezdetét, ahonnét egyesével szólítottak el bennünket. Az elcsendesedés során a lelkinap témájáról, az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről olvashattunk Bibliai idézeteket. Hitünk elmélyítése három helyszínen zajlott: külön-külön megismerkedtünk a Szentháromság három személyével.
Az első helyszínen a tékozló fiú történetén keresztül vizsgáltuk Maci segítségével azt, hogy életünk egyes szituációiban a történet mely szerepét öltjük magunkra. Érdekes volt szembesülni vele, hogy mindenkinek volt már olyan helyzet az életében, mikor a viselkedése nagyon hasonlított a történet egyik szereplőjének magatartására.
A következő személy a Fiú volt, Saci vezetésével. Beavattuk egymást a Fiúval való jelenlegi kapcsolatunkba. Végül a Szentlélek tizenkét ajándékát ismertette meg velünk Márta.
A nap végéhez közeledve mise előtt játszottunk egyet. Ezt követően egy közös szentmisén vettünk részt, amit Urbán József igazgató úr tartott nekünk.
A program végeztével Húsvét ünnepére kellőképp felkészülve tért haza mindenki.
2014. január 15-17.; Téli portya - Trimágus Tusa; Szentendre; írta: Antal Bálint
A Harry Potter-filmekből ismert hőseink ezúttal a Batthyány téren találkoztak, hogy mágikus képességeiket a Trimágus Tusán kamatoztathassák. Miután sikeresen elvonatoztak Szentendrére, ott már hintók várták őket, hogy Roxfortban megkezdődhessen a tanév. A tanulókat nem más, mint a süveg osztotta be a házakba, amelyek még aznap este összemérhették erejüket a kvízjátékon. A diákok berendezték szobáikat, hogy egy kiadós alvás után újult erővel vághassanak neki a Trimágus Tusának. Itt első körben a sárkányoktól kellett leprikónpetéket lopni, amelyek megmutatták az utat a Beauxbatton-ház elrabolt diákjai felé. A fiatalok hegyet-völgyet hátuk mögött hagyva vágtak neki a rengetegnek, hogy a Rám-szakadékot is megmászva kiszabadítsák a tó fenekéről a sellők karmai között sínylődő lányokat. A sikertől vidáman hazatért ifjak a nagy népszerűségnek örvendő kviddicsbajnokságon bizonyíthatták rátermettségüket, és persze a jókedv és kaland most sem maradt el. Ezt követően a Set! nevű társasjáték kötötte le a fiatalok figyelmét, mialatt a kiválasztott bajnokok a veszedelmes labirintusban bolyongva próbáltak boldogulni. Az este során bál is került megrendezésre, ahol az ínycsiklandó ízek, jó társaság és zene mellett a résztvevők a szebbik nemmel való táncban is kikapcsolódhattak. Másnap egy utolsó kviddicsmeccs után eljött a búcsúzkodás ideje, így hát egy tablófotó után mindenki fogta az iskolatáskáját, és egy utolsó pillantást vetve a Roxfortra nekivágott a hazaútnak.
2013. december; Csapatkarácsony; Budapest; írta: Tirczka Sebestyén
Csapatunk hagyománya, hogy minden évben összegyűlünk advent vége felé, hogy ráhangolódjunk a közelgő karácsony ünnepére. Idén is találkoztunk, szerencsére igen szép számmal, a Piarista Gimnáziumban. Egy imádsággal, és néhány karácsonyi ének eléneklésével kezdtük a programot, majd egy fergeteges vetélkedő keretében mérhették össze az őrsök a tudásukat és ügyességüket. Különböző feladatokon át vezetett az út a győzelemig, melyen a legtöbb WC-papír gurigát gyűjtő őrs előnnyel indulhatott. Volt Nemzeti Vágta, X-faktor, Kód, torpedó és még számos izgalmasabbnál izgalmasabb feladat, melyeknél az összhang és a csapatmunka elengedhetetlen volt. A vetélkedő után minden kezet megmozgató ajándékkészítésre került sor. Mindenki a húzott személynek alkothatott a mézeskalácstól kezdve a karácsonyfadíszig szinte bármit. Miután mindenki átadta az ajándékát, nagyszabású társasjáték szalon nyitotta meg kapuit. Szabadon lehetett egyik asztaltól a másikig vándorolni, és kipróbálni magunkat a jobbnál jobb játékokban. Mindezeket végigkísérte a sok sütemény valamint édesség és persze az elengedhetetlen csokifondü.
2013. október; Csapatkirándulás; Vadálló kövek; írta: Iváncsics Gergely
Egy napsütéses októberi napon jó harminc cserkész vágott neki a Visegrádi-hegység legmeredekebb kaptatójának. A Vadálló kövek által szegélyezett, barna takaróba burkolózott őszi erdőszélen haladt egyre feljebb és feljebb a kígyózó 2-esek sora. Prédikálószékre felérve, a mélyben csendesen kanyargó Duna képét gondosan emlékeinkbe zárva, ebédünket elköltve vágtunk neki túránk második felének egy kicsiny pilisi falu felé véve az irányt. S még mielőtt hazatértünk volna két-két félórás páros beszélgetésre is sor került, így nemcsak a kalandos kirándulás, de egy csapattárs mélyebb megismerésének élményével térhettünk haza.
2013. augusztus 11-19.; Nemzeti Nagytábor; Ócsa; írta: Szovák Márton
A száz éves Magyar Cserkészszövetség ünnepségsorozatának tetőpontja a Nemzeti Nagytábor volt, ahova minden magyarajkú cserkészcsapat delegált legalább egy őrsöt. Csapatunkat a Musztáng, a Szalamandra és a Sakál őrs tagjaiból formálódott kontingens képviselte Füredi Péter vezetésével. Egyes vezetőink az altábori- és a központi törzs tagjaiként segítették elő a tábor embert próbáló működtetését.
A táborban korosztályonként voltak altáborokba sorolva az őrsök, cserkészeink az egyik kósza altáborral élték végig a harmadik legnagyobb magyar cserkésztábor kilenc napját. A programokat direkt a 15-18 éves korosztályra tervezték, így igazán élvezetes és vagány tábort tudhatnak maguk mögött. Ilyenek voltak a villámrandi, a táncház és a „Hősök hegye” hagyományörző bemutató. Az ócsai „sivatag” porát egy evezéssel és fürdéssel töltött napon moshatták le magukról. A csapatnapon pedig a Vízililiom őrs és még jó néhány csapattárs örvendeztette meg az NNT résztvevőink szívét.
2013. július 4-13.; Csapattábor - A gyűrűk ura; Bakonyszentlászló; írta: Mózer Bence
2013. május; Centenáriumi csapatportya - Bilbó születsénapja; Adyliget; írta: Kósa Bernadett
2013-ban csapatunk megalapításának 100. évfordulójához értünk, melyet többek között egy hagyományőrző, ám átlagosnak nem mondható tavaszi portyával ünnepeltünk meg. A három napot Adyligetből indulva a Sztrilich Pál Cserkészpark fáinak óvó ágai alatt töltöttük. Táborverés és egy pezsdítő szabadtéri játék után következett a mindenki által várt tábortűz, ami után szokásunkhoz híven sátrakban hajtottuk álomra fejünket. Szombaton mind álmos kismacskákként keltünk fel, de a reggeli torna jótékony hatásának köszönhetően oroszlánként vágtunk neki a körülöttünk lévő rengeteg felfedezésének. Ezalatt bátor újoncaink megküzdöttek minden akadállyal, melyet a próba tartogatott nekik. Népdaltanulás után, melynek során hangunk egészen az égig ért, egy újabb, s annál másabb tábortűzön vehettünk részt, amit a megkönnyeztető, minden porcikát megremegtető fogadalomtétel követett; a szárnyaló Baglyok a fáklyák vörösen izzó fényénél megkapták a kiérdemelt zöld nyakkendőt őrsvezetőjük nagy büszkeségére.
A harmadik nap a 100. évünk ünneplésének jegyében telt, melyre öregcserkészeink és inaktív tagjaink is eljöttek nagy örömünkre. Egy kiadós, élvezetes métázás előzte meg a csapat vadonatúj egyenpólóinak kiosztását. Ezek után Görbe atya vezetésével a természetben vettünk részt egy közös szentmisén, majd a korábbi évek emlékeinek felidézésével, képek megtekintésével valamint egy íncsiklandó "100-as" torta bontásával töltöttük az időt . Sajnos a hétvége magában foglalja a korlátozott időt. Mind azt kívántuk, bár maradhatnánk még, ám a hétköznapok világa szólított bennünket, így szívünkben szeretettel és rengeteg élménnyel (újjal s régi felidézésével egyaránt) távoztunk.
2013. február 9.; Csapatfarsang és sportnap - Középfölde kiképzés; Budapest
Középfölde kiképzés - Mission completed!
Köszönjük Legolasnak a kiképzés rafinált feladatainak kiagyalását es a szerzetek egyetlen szervét sem kímelő végrehajtatását.
Zseniális volt, hogy nem mindig minden csapat körpárbajt vívott a többivel, hanem váltakozó párosításban ment a küzdelem. Ettől pörgős es élvezetes is lett a kiképzési program, a csapatépítésről nem is beszélve.
Végezetül köszönjük a kék, piros és sárga (szigorú ABC rendben nehogy valaki zokon vegye) szerzeteknek, hogy nemes ellenfélkent a dobogó legfelső fokára segítették a Zöldeket.
2012. december 15.; Adventi csapatprogram; Budapest
2012. október 6.; Cserkésznap; Zebegény
2012. szeptember 23.; Toborzónap; Budapest
2012. július 7-16.; Kerületi Nagytábor; Gödöllő
2011/12; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Mózer Bence
Ha elkezdem törni a fejem azon, hogyan is lehet visszaemlékezni erre a cserkészévre egyetlen szóban, nem kéne sokat gondolkodnom. Változás. Így írnám le legjobban azt, ami történt, amit véghezvittünk, vagy amin továbbra is dolgozunk. Új őrsök, új tervek és célok - no meg egy friss és lendületes csapat!
Gondoltunk egy nagyot, megcsűrtük-csavartuk, és összehoztunk egy bicaj túrával induló görög keretmesés, igazán vagány csapattábort a 327-es Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapattal. A végeredmény egy félig kerékpáros, félig pedig álló tábor lett, amit a cserkészeink egytől-egyig élveztek, és amit máig felemlegetünk néhány jó poén erejéig. Az első öt nap során a Batthyány tértől tekertünk négy napon át a Dunakanyarban, majd megállapodtunk a Gerecse hegységben. Kijutott kaptatókból és leejtőkből, szúnyogokból és tábortüzekből. A vezetők görög istenekként, az őrsök pedig poliszként éltek. Az olimpián a poliszok versenyeztek egymással: fogatot hajtottak, birkóztak, no meg stadiont futottak. És persze az élménynap sem maradhatott el, amin az íjászkodástól kezdve a kötélpályán suhanásig mindent kipróbáltunk.
Így telt tehát a görög életünk a nyári táborban. Ám nem sokkal később, október 22-én ismét összegyűlt a csapat megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről. A csapat tagjai egy városi akadálypályán mehettek végig, melynek részeseként átélhették, milyen lehetett forradalmárnak lenni és a szabadságért harcolni. Ezután egy kedves csapattársunknak hála, rengeteg tárgyi emléket - egyenruhákat, leveleket, akna maradványokat, képeket - tekinthettünk meg mindkét harcoló fél részéről.
Szeptembertől az új cserkészévben az őrsök szokásunk szerint hetente tartottak őrsgyűléseket, és készültek a próbákra, illetve az őket megmérettető feladatokra. Új őrsünk, a Sakál őrs igazán dinamikusan fejlődött, és lett a csapat legnépesebb fiú bagázsa Lontay Dávid és Tirczka Sebestyén vezetésével. A Szalamandra őrs Iváncsics Gergely és Szovák Márton segítségével a térképész különpróba kalandos ösvényén haladt, míg a Vízililiom őrs lányai sikerrel vették az első tábort Kósa Bernadettel és Járfás Barbival. A Hárpia őrs belevaló srácai továbbra is összetartanak Benda Feliciánnak köszönhetően. A Hangyász őrs a továbbtanulásra készült jómagam vezetésével. A Hódok egy része már őrsvezető, másik részük pedig a Méh őrs szorgos tagjai közt tevékenykedik Hegyi Márta segédletével. Ők azok, akik GH-s őrsként dolgozva a csapat közös alkalmain a főzésről és a beszerzésről gondoskodnak. Az Oposszum (őrsvezetők őrse), illetve a Platán (csapatvezetők őrse) továbbra is megbeszélt időpontban találkoztak - hol megbeszélés, hol pedig kikapcsolódás keretében.
November végén a Piarista Gimnázium nyílt napján vetélkedővel és rövid ismertetőkkel csábítottuk csapatotthonunkba az érdeklődőket. Decemberben a csapat adventi készülődésén vettünk részt. Különböző karácsonyfa-díszek, gyertyakészítés és csokifondue volt a program, amit természetesen a Karácsonyra felkészülve, lelki programmal és ajándékokkal színesítettünk.
A februári farsangi sportnapon a fiúk és a lányok egyaránt bebizonyították, hogy az MI6 ügynökjelöltjeiként méltó helyet foglalnak el a csapatban. Az ifjú „hírszerzők” a titkosszolgálat keretmeséjén belül kosárbajnokságban vehettek részt, az iskolán belüli akadálypályán mérethették meg magukat, valamint sorversenyeken szerezhettek pontokat. Az akadálypálya vége már-már katonai kiképző területté nőtte ki magát a felállított torlaszoknak köszönhetően, de mindenki sikerrel vette a kihívásokat. A nap egyértelmű közönségdíjas játéka az Egy perc és nyersz lett, mely a kreatív játékai és az egyszerűsége miatt mindenkit magával ragadott. A délután végére a dobogó tetejére a Sakál őrs állhatott, míg második a Hárpia őrsből alakult fúzió, harmadikak pedig a Vízililiomok lettek.
Márciusban a Nagyböjtben lelki napon vettünk részt. Korosztályos bontásokban beszélgettünk, lelki tükröt állítottunk, és a Szentírásból olvastunk. A program során egy meditációs szobába is beülhettünk, ahol egyenként gondolkodhattunk egy rövid, önmagunkat elemezni segítő „ösvényen” haladva.
Szintén március során az Oposszumok Szentendrére utaztak a régen várt portyájukra. A sárdagonyás túra és a játék után az őrsvezetői őrs megérdemelten áztathatta bütykeit a szombat esti pezsgőfürdőben, ám emellett az közösség összébb kovácsolása sem maradt el.
A csapat tavaszi portyájára április közepén került sor az adyligeti Sztrilich Pál cserkészparkban. A Sakál őrs ekkor tehetett újoncpróbát és fogadalmat, így válva a csapat és a cserkészet valódi tagjaivá. A büszke őrsvezetők szíve mosolygott, hiszen ismét egy generációval tovább lépett cserkészcsapatunk, melyben az ő munkájuk jelentős szerepet játszott.
A cserkészév ezzel még nem ért véget, hátra van még a nyári tábor, melyet ezúttal 2012 júliusában tartunk Gödöllőn, a X. cserkészkerület Kerületi Nagytáborában. A négyévente megrendezésre kerülő KNT arra hivatott, hogy a résztvevő csapatok jobban megismerjék egymást, valamint olyan programokon vegyenek részt, melyeket egyénileg nehezen lennének képesek megszervezni. A tíznapos táborban mind az új, mind pedig a rutinos cserkészeink megtalálják majd a számukra élvezetes programokat és kihívásokat. A tábor számunkra egy különleges alkalmat is tartogat, hiszen a Sík Sándor és a Loyolai Szent Ignác cserkészcsapat hivatalosan is egy csapatként, közösen fog együttműködni a jövőben.
A 2011/12-es cserkészév tehát közel sem volt híján a programoknak. Értek minket pozitív és negatív élmények egyaránt, ám úgy gondolom, színesebb évünk lehetett, mint valaha. Az ötletek, a változás még korántsem ért véget, így továbbra is mindent beleadva igyekszünk cserkészkedni és a csapat jövőjén dolgozni.
„Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!”
Sík Sándor
2012. május; Tavaszi portya; Adyliget
2012. február 25., Csapatfarsang, sportnap; Budapest
2011. december 17., Adventi csapatprogram; Budapest
2011. november 26.; Piar Nyílt nap; Budapest
2011. október 22.; '56-os akadályverseny; Budapest
2011. szeptember 24., Toborzókirándulás; Makkosmária
2011. július; Kerékpáros mozgótábor; Budapest - Gerecse
2010/11; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló; írta: Szovák Márton
Aktuális cserkészévünk a 2010-es nyári táborral kezdődött, amelynek helyszínéül a zempléni Senyő-völgy lett kiválasztva. A tábor kiválóan sikerült, az egész csapat sokat fejlődött, és az őrsök önmagukban is bebizonyították rátermettségüket a portyákon. A tábor folyamán több örömteli esemény is történt: a Hangyász és a Hód őrs sikeres első próbát tett, továbbá hivatalosan is a csapatba fogadtuk Molnár Sarolta segédtisztet és Molnár Gábor őrsvezetőt.
Szeptember – októberben két fontos esemény határozta meg az életünket: a toborzás és őrsvezetőjelöltjeink képesítése. Mindkettő szerencsésen zárult, Kósa Bernadett, Járfás Barbara és Szedenik Bálint megszerezték az őrsvezetői képesítést, és három újonc őrsöt is sikerült indítanunk, két fiút (Sün és Hárpia) továbbá egy lányt (Vízililiom). A Sün őrs vezetője Sz. Bálint lett, ennek az őrsnek a különös ismertetője, hogy korosztályilag vegyes, mind a hetedik, mind a tizenkettedik évfolyamból kerültek ki újoncaink. A hárpiákat Benda Felícián kezdte vezetni Molnár Gábor aktív közreműködésével, a vízililiomokat pedig a két újdonsült lány őrsvezető.
Miután sikerült minden régi és új őrsöt bekapcsolni a csapat életébe, megemlékeztünk az ’56-os forradalom évfordulójáról egy kirándulás keretében. Ennek során az őrsök mutatták be a forradalom egyes szakaszainak jelentősebb eseményeit, és a csapatparancsnok is emelte a megemlékezés fényét egy tanulságos és emlékezetes történettel. Novemberben a csapat bemutatkozott az iskola nyílt napján, advent vége felé pedig egy vetélkedővel egybekötött elmélkedéssel ünnepeltük meg a karácsonyt.
Az új évet az Iváncsics Gergely szervezte sportnappal indítottuk, ami kiváló lehetőséget nyújtott az újonc őrsöknek a bemutatkozásra. A program estéjén volt a 17. Országos Cserkészbál, ahol nagy létszámban megjelentünk.
Az iskola és a rend mellett csapatunk is együtt örült Görbe László Sch. P. egykori csapatparancsnokkal, akit a köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntettek ki. Következő programunk egy csapatbiciklizés volt, amivel már a nyári táborra készültünk. Ugyanis idén a csapattábor első szakasza kerékpáros vándortábor lesz. A program húsvéti készületként is szolgált, külön köszönet Hegyi Márta segédtisztnek a szép keresztút megszervezéséhez. A tavaszi felfrissülés a tisztikarban is megmutatkozott, Czinege András megszerezte a segédtiszti képesítést. Nyár elején egy háromnapos portyán az újoncaink helytálltak az újoncpróbán és így fogadalmat tehettek a Börzsöny varázslatos tájaitól körülvéve. A portya már közösen zajlott a 327. Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapattal, akikkel reményeink szerint együtt fogunk táborozni.
A 2011-es év különleges a cserkészek körében, mert Svédországban jamboree-t, világtalálkozót, szerveznek. Erre Szedenik Bálint és Jánoki Imre jelentkezett a csapatunkból, ők a nemzetközi tábortörzs (IST) tagjaiként fogják a találkozó életét segíteni.
Újdonság volt a csapat életében az is, hogy az őrsvezetők a tisztikartól elkülönítve az Oposszum őrsben tömörültek, Molnár Sarolta és Czinege András zászlaja alatt. Idén kezdte meg őrsvezetői képzését Tirczka Sebestyén és Lontay Dávid, a segédtisztképzőt pedig Mózer Bence és Iváncsics Gergely.
A nyári tábor szervezésébe tavasz eleje óta komoly erőket fektettünk, reméljük, hogy fáradozásaink meghozzák gyümölcsüket és egy sikeres táborral zárhatjuk az évet. Több nehezebb feladat is van, a biciklis rész megszervezése és a többcsapatos tábor nem könnyítik meg a dolgunkat, de ha ezeket jól végezzük, akkor egy sok éve nem látott létszámú táborban vehetünk majd részt.
2011. június 10-12.; Fogadalomtételi portya; Nagybörzsöny
2011. április 16.; Csapat szintű biciklitúra; Dél-Buda
2011. április 2.; Kerületi lelki nap; Budapest
2011. február 12.; Sportnap; Budapest
2010. december 19.; Csapatkarácsony; Budapest
2010. október 23.; Csapatkirándulás, megemlékezés
2010. augusztus; Cserkésztábor; Senyő-völgy; írta: Binner András (vers), Szovák Márton
2010. augusztus 13-tól 21-ig tartottuk nyári táborunkat a zempléni Senyő-völgyben. Bérelt kisbuszokkal utaztunk, őrsi sátrakban aludtunk a völgy magasabb, árnyasabb részein.
Az első, építkezős napok után változatos programokon vehettünk részt a tábor területén belül, a forgórendszerű képzéseken kívül különböző VIP/hadi/nyomozójátékokban volt részünk és métáztunk is.
Vasárnap meglátogattuk a szomszédos települést, Telkibányát, ahol mise után városismeretben mértük össze erőinket. Ennek során megismertük az itteni bányászkultúra főbb jellegzetességeit. Haza egy kisebb kirándulás után jutottunk, ami természetesen nem lett volna az igazi gyilkosos játék és eső nélkül. Az értő fül még gombászati ismereteket is kihallhatott a lihegésekből a meredekebb részeknél. Ezen a kiránduláson kívül off-site program volt még az őrsi keretben megrendezett portya, amiről mindenki különleges, új és minden bizonnyal jó élményekkel tért „haza” a táborba.
Vallásos, elmélyülős programjainkat a tábor egészén végighúzódó, Jákob történetét feldolgozó jeleneteken fűzték össze.
Szent István napjának vigíliáján a közeli falvak lelki gondozását ellátó atya jött el misét tartani a táborba. Augusztus 20.-án a tűzijáték hiánya miatti űrt a kitűnő cserkész öttusa, célba lövés és árverés hivatott pótolni. Ez utóbbin a táborban gyűjtött pontjainkból tudtunk jobbnál jobb és szebbnél szebb tárgyakat beszerezni.
A napok végét az elmaradhatatlan tábortüzek, egy alkalommal az eső, ugyancsak egyszer pedig egy kalandos, játékos, kihívós program tették emlékezetessé.
Kezdetben nyár vala
Nyáron tábor vala
Vala-
Mennyi cserkész
Jött, ki csak tudott.
Hát nézzük a napot
Mikor e díszes társaság
A fél országon át
A Zemplénbe hág.
Alig késve indulunk,
(A McDonalds-nak Hód-olunk)
Városnézés, kultúra!
Eljutunk a táborba.
Hogy mi történt még ezután?
Körletünk építjük tán...
Egy-két szűk munkanapot,
Oszt vesszük a kalapot.
Mi van még a táborban?
(Macska GH-sátorban.)
Zászlószertartás bőrivel
(Szolgálatjelvényt küldjük el!)
Rímfaragás kínok közt
Bumm! És kész, ne ragozd oszt.
Tábortűz, hol nép vigad:
Kabarészám a divat.
Mi maradt le? A vacsora.
Ha nem mossa el esők sora.
És a tábor fénypontja:
A kétnapos zseb-portya!
(Amádé várán napoz a
Csapatnyi Szalamandra.)
Utána Jákobot köszönthetem:
Hevenu sálom alehem!
Fölpezsdül újra az élet,
A tábor még nem ért véget!
Zászlónkat be kéne fejeznünk
Nem kéne lefejezve lennünk.
(Kis csend ... Most hallgat a költő.
Nincs ihlet tán? Ő is esendő.)
De felzúg megint a dal szava:
Hello, hello! S lám, itt vala.
Nemcsak ő szól egyedül,
Regénk jóságos hőse.
Hanem a gonosz Pipőke!
Bevitt minket az erdőbe,
Hol a Halál köszönt maga,
S a kancellár, kinek szava,
Igaz, mint búvópatak dala.
Kevesen tudjuk talán,
Előtte meghalt egy sárkány.
De sokan tudjuk azt azonban:
Mi váltunk kővé a vadonban.
Aztán még – no hisz úgy volt
Mentünk vasárnap szentmisére.
Ebédünk rejtve volt
Várt „úttörők” keresésére
(Ez sok öreg néni véleménye)
És este még, huszadika
Külön szentmise vala.
És immáron csak két nap maradt,
Jó tábor volt, hogy elszaladt!
No, nincs pihenés meg unalom,
Fotoszintézis a napon!
Éljen a cserkész öttusa!
(És annak hat állomása)
Szalamandraj a bajnonka.
(Pfuj, elfogult cikkírója!)
Börzén verjük az árakat.
És lassan lebukik a Nap.
És legszebb esti programunk:
Zárótábortüzi napunk.
Virrasztunk, szabadban alhatunk,
Keserédes hangulatunk.
Túlalva a reggeli
A végnapot köszönteni.
Táborbontás, megyünk haza
Buszra rakva cserkész hada
Lám ennek is vége vala.
Mindennek mi szép s jó vala.
Utolsót lobban a nyár
Aztán elmúlik végképp.
Buszról elszállva eljő a bánat
Elhozta immár a vég.
2010. április 23-25.; Tavaszi portya; Csobánka
2010. február 20.; Téli kirándulás; Makkosmária
2010. február 12.; Körzeti farsang; Budapest
2009. november 14-15.; Őszi portya; Budapest, Gyömrő
2009. szeptember 19.; Toborzó kirándulás; Budai-hegység
2009. augusztus 5-15.; Cserkésztábor; Malom-völgy, Zebegény
2009. május 15-17.; Tavaszi portya; Vörös-kő, Pilis
2009. április 19.; Sportnap; Hajógyári-sziget
2008. december 13.; Városi játék és adventi kézműves program; Budapest
2008. augusztus; Kerületi Nagytábor; Gödöllő
2008. március 1.; Sportnap; Budapest
2007. december 14.; Csapatkarácsony; Budapest
2007. november 17.; Csapatkirándulás; Búbánat-völgy
2007. július 30. - augusztus 8.; Cserkésztábor, Jamboree látogatás; London, Brownsea, Chelmsford, Anglia
2006/7; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Imre Sándor
Cserkészcsapatunk élete idén is a szokott keretek között zajlott, azaz a nyári tábor után ősszel újra megkezdődtek az őrsgyűlések, és az egyéb programok, amelyek mind a jövő nyárra való felkészülést szolgálják.
Aki figyelmesen olvasta a tavalyi évkönyvben is beszámolónkat, az tudja, hogy a történetünk fonala a 2006. évi nyári tábor előtt szakadt félbe, így onnan folytatnám.
A cserkészév legjelentősebb eseménye a nyári tábor, amire 2006-ban augusztus 4. és 14. között került sor Erdélyben, ahol közösen táboroztunk a szászrégeni magyar cserkészekkel, a 19. sz. I. Rákóczi György cserkészcsapat tagjaival. A helyszín egy kis falu – Holtmaros – melletti rét volt. Ide jó félnapos buszozás után érkeztünk, sajnos már késő este, így vendéglátóinkkal csak másnap tudtunk megismerkedni. A következő két nap így az ismerkedés, közös építkezés és játék nevében telt el a Maros partján. Bázisunkról elmozdultunk többször is az ezt követő napokon, bejártuk kisbusszal Erdély nevezetes helyeit. Táborunkban ezek mellett volt még sportnap, kézműves nap, és egy nagy túra Istenszéke hegyére – illetve ez utóbbi végül is a rossz időjárás miatt elmaradt. A tábor fénypontja természetesen a fogadalmi tábortűz volt, ahol egy cserkésszel gyarapodott csapatunk létszáma. Így elmondhatom, szinte észre sem vettük, és elszaladt a 10 nap, és eljött a búcsúzás reggele, vagy inkább hajnala.
Sok élménnyel szívünkben indulhattunk haza, melyekben benne foglaltatnak Erdély szépségei, a programok gazdag kalandjai, és persze az együtt táborozás minden izgalma.
A nyár krónikájához tartozik még, hogy Czinege András elvégezte az őrsvezetőképző tábort, és mivel ősszel sikeresen lepróbázott, el is nyerte a képesítést. Hoványi Márton pedig újabb elvégzett segédtiszti táborral gazdagította gyűjteményét.
Az őszi munkát a következő őrsök kezdték meg: Binturong, Résen Légy, Vérfoltos Kabóca, és reményeink szerint egy újoncőrs. A nagyobbak továbbra is T keretein belül tömörülnek.
Ősszel, az évnyitó vezetőségin újra nagy terveket szőttünk. Mivel 2007 különlegesen ünnepi év a cserkészek körében – Hiszen az alapító Baden-Powell 150 éve született, és az első cserkésztábort pedig 100 éve tartották – ezért a 2006-2007-es cserkészév központi témája a cserkésztörténelem lett. Ezért a programokat mind-mind a cserkésztörténelem pillérjeire építettük.
Szokásos őszi programunk, az évnyitó kirándulás – ahol már legújabb őrsünk, az újoncokat magukba foglaló Mangalica őrs is megjelent – a cserkészet kialakulásának jegyében telt, hiszen Mafeking várának ostromát játszottuk el. Ez egy remek számháborút takar, természetesen a búrok vereségével.
Novemberben sor került a BiPi hobbijai napra, ami valójában a csapatotthon kitakarítását, és rendezésének megkezdését jelentette, míg este közös színházba menetelt.
Decemberben eljött az idei vetélkedő – ami érthető módon a cserkésztörténelemre épült – első fordulója. Az év során még kétszer – februárban és áprilisban került még sor fordulóra. Szintén decemberben került sor a csapatkarácsonyra, melynek keretében az őrsök színvonalas műsorokkal emlékeztek meg szép ünnepünkről, és meg is ajándékozták egymást.
Februárban a már hagyományosnak mondható sportnap került a terítékre, ahol remek kosárlabda, foci és pingpong mérkőzések zajlottak. S ha már a sportnál tartunk: Csapatunk fociban továbbra is remek erőt képvisel, ősszel a kerületi bajnokságon címvédést hajtottak végre a nagyok egy elképesztő döntő után, és tavasszal újra elhódították a Liliom-kupát is. E mellett rangos cserkészviadalokon elért helyezések gazdagították gyűjteményüket. Sajnos az őszi kosárlabda-bajnokság nem sikerült túl jól, de természetesen ott is jól éreztük magunkat.
Sajnos 2007 március 11.-én komoly veszteség érte csapatunkat, hiszen Kemenes László atya életének 78. évében megtért Teremtőjéhez. Kemenes atya végig komoly szerepet vállalt a csapat újjáalakításában, és mindvégig komoly támogatást nyújtott működésünkhöz.
Egy április végi hétvégén tartottuk tavaszi portyánkat, mely több jelentős eseménynek is otthont adott. Április 27.-én, péntek este a Résen Légy őrs első próbát tett, majd a csapat szombaton részt vett Budapesten a cserkészet 100. születésnapját köszöntő programokon. Az este már a Cserkészparkban ért minket, ahol az újonc Mangalicák tettek újoncpróbát. A hétvége csúcspontja mégis a vasárnapi nap volt, amikor is a csapat apraja-nagyja összegyűlt – és ez most nagyon komoly, hiszen minden valaha volt cserkészünket meghívtuk, és nagyon sokan el is jöttek – és közel 70 cserkésszel tartottuk ünnepségünket. Ennek fényét emelte a közös szentmise, majd az ezt követő fogadalomtétel, ahol öt újonc lett cserkésszé. A napi programot színesítette a csapatról készített kiállítás, a közös bográcsos ebéd, és játék.
Mikor ezeket a sorokat írom, már a nyárra készülünk. A megfogalmazás persze nem helyes, hiszen az idei nyári táborért már szeptember óta keményen dolgozunk. A terv olyan óriási, amilyen még nem volt a csapat életében: Mivel a cserkészet 100 éves, ezért a nyári tábor keretein belül meglátogatjuk a jamboreet. Ehhez persze az a praktikus, ha Angliában táborozunk. Ezen a komoly ötleten dolgozik már a csapat vezetősége, tagjai, és a szülők is ősz óta, s a helyzet több, mint reménykeltő. Nyáron tehát irány Anglia!
Persze vannak, akiknek a nyár nem csak egy tábort jelent. Csapatunkból Máté Kinga segédtiszti képzésen vesz részt, míg Csákóy Gergő az ŐV képesítés megszerzésén dolgozik.
A végére már csak egy adalék: a csapat vezetősége, már-már hagyományosan, aktívan részt vállal a kerület vezetésében is. Dr. Imre Sándor és Orosz László a kerületi elnökség tagjai, míg ebben az évben Hoványi Márton vezeti a kerületi őrsvezetőképzést. E mellett Csomor Márton pedig a kerületi OIB küldötti szerepet látja el.
Beszámolómat abban a reményben zárom, hogy jövőre az olvasó úgy veheti kezébe az évkönyvet, hogy abban egy terjedelmes fejezetet lel a csapat jamboreen szerzett élményeiről.
2007. március 31.; Keresztút; Nagykovácsi
2007. március 24.; Csapatkirándulás
2007. február 24.; Vetélkedő, Budapest
2006. szeptember 24.; Cserkész évadnyitó nap
2006. augusztus; Cserkésztábor; Holtmaros, Erdély; írta: Szovák Márton
Az idén a cserkészcsapat a nagytábort Erdélyben rendezte, Holtmaroson. Velünk tartott a 19. sz. I. Rákóczi György Cserkészcsapat is.
Utunkat augusztus 4-én kezdtük, 12 órán át buszoztunk Erdély szíve felé. Az úton sokat beszélgettünk, játszottuk. Sötét este érkeztünk meg a kis faluba a 19-esek szüleinek segítségével. Hála a helyi lelkész úrnak sátrat sem kellett verni, hanem ő látott minket vendégül a helyi árvaházban.
Másnap reggel kigyalogoltunk Maros- menti táborunkba és hozzáfogtunk a táborépítéshez. Először a sátrak épültek fel, majd az eligazítás-oktatás után a kerítések, a parancstábla és egyéb fontos dolgok is elkészültek. Déltájban esni kezdett az eső és csak 3 órára csitult le. E-miatt a tábori mise is el lett halasztva. Este őrsi körletünkben raktunk egy
kis tüzet melegedésre. Végül az egész tábor ott tolongott körülötte és dalolt.
A következő napokban Erdélyt jártuk be – buszon. Első utunkon Farkaslakán megnéztük Tamási Áron sírját, és Parajdon, ahol Áprily Lajos született, alászálltunk a sóbányába. Itt megebédeltünk, majd elindultunk felfedezni a hatalmas csarnokokat. Volt ott bányamúzeum, templom sóhomokozó, kisautó-kölcsönző, sőt még Internet-Café is. Útközben Korondon nézelődtünk és emléktárgyakat vettünk az otthoniaknak. Jó szem kellett ahhoz, hogy észrevegyen az ember néhány cserepet a similabdák (bóvli labdák) és rázós pisztolyok között. Második kirándulásunkon a Kárpátok tövébe vezetett az út, a Békás szorosba. Az évezredes, magas kőfalak közt rettentő kicsinek tűnik minden. Mivel a „viszontagság”¹ újra esni kezdett ismét a buszok felé vettük az irányt, a sofőr pedig egy fürdő felé, ahol ugrálhattunk deszkáról is. Megtekintettük a Romániai Magyar Cserkészszövetség jubileumi kopjafáit is. Sajnos kitört a magyar kontingensen a hasfájás, valószínűleg a víztől.
A következő napokban a tábor területén voltunk. Ismerkedtünk erdélyi cserkésztestvéreinkkel, és énekelgettünk is ( Boncidai menyecskék…). A sportok közül élvezettel űztük a métát, a focit és az eső ellen csekély védelmet nyújtó ponyva alá futást, valamint a dermesztően hideg, gyorsfolyású Marosban az árral szemben úszást. Nekünk egyébként az volt a tisztálkodás, míg hölgykollégáink az árvaházba jártak, amíg el nem dugult a lefolyó… Két-három naponta jelent meg a tábori újság, amiben az aktuális hírek mellett ismertetők, viccek is helyet kaptak. Minden napot tábortűzzel zártunk. Sok került három újonc fogadalomtételére is. Nagyon szépre sikerült, az időjárással ellentétben a hangulat felhőtlen volt.
A hetedik napon ellátogattunk a vécsi várba. Ahol régebben lovagok múlatták az időt, most elmegyógyintézet van. A parkban viszont még mindig ott található a vár utolsó urának és Wass Albertnek végső nyughelye és a Helikon-asztal, ahol a XX. sz. nagy erdélyi írói összegyűltek. Hazafelé közénk vágtak a tehenek, hála a vasúti sorompóleeresztésének, ami a tetejébe teljesen fölösleges volt. De ezt is túléltük, baj nem történt.
Az utolsó napra elkészült az őrsi kuka, de hat órán belül lebontottuk. Pedig pedállal is működtethető volt. A Nap lement, mi viszont fent maradtunk a záró, végső tábortűzhöz. Az eső újra keresztülhúzta számításainkat, de ez sem akadályozott meg egyeseket az hajnalig fennmaradásban.
Úgy négy óra alvás után sátrat bontottunk, és elindultunk hazafelé. Megismerkedtünk a román vasutakkal – bár ne tettük volna! Hála az „időugrásnak” csak 11 órát kellett buszozni. Szerencsésen hazaértünk, hála a Jóistennek a pályaudvarra, ahol már vártak minket szüleink. Az egész tábor nagyon jó volt, – leszámítva az időjárást – kellemesen töltöttük el az időnket, emellett elmélyültünk a cserkészpraktikákban is.
2005/6; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Orosz László
A tanév végeztével nem ér véget a „cserkészév”, mert az év egyik legfontosabb eseménye a csapattábor még hátra van. Így ezt a beszámolót is a tavalyi nyári események leírásával kezdjük.
Csapatunk 4 cserkésze, öregdiákok, részt vettek a 3 éven át tartó Nagy Dunatúra utolsó szakaszán, Bajától a Fekete-tengerig. A nagy út egy jelentős részén csatlakozott a cserkészekhez Urbanek Rudolf tanár úr is. Az egy hónapos vízitúra felejthetetlen élmény volt. Köszönjük az öregcserkészek támogatását.
A csapat nyári portyája Balatonszentgyörgyön volt. Pár sajnálatos körülmény miatt igen rövid, ám annál tartalmasabb portyánk során. megismertük a Kis-Balaton élővilágát, láttuk a megáradt Zalát, geocache ládákat kerestünk biciklivel, és nagyokat fürödtünk a Balatonban.
A tanév eleji, Futó tanár úrral közösen rendezett toborzó kirándulásnak köszönhetően 1,5 őrsnyi lelkes fiú jelentkezett csapatunkba. Kisebb részük csatalakozott a már egy éve működő Binturong őrshöz, melyet Orosz László és Joachim László vezet. Többségük megalapította a Résen Légy őrsöt, vezetőik Hoványi Márton és Harmat Lőrinc. Oláh Péter vezetésével kisebb-nagyobb lelkesedéssel folytatta idén is munkáját a Kabóca őrs. Csapatunk negyedik aktív őrse, a Sárkányok, már megértek a őrsvezetői munkára, így közülük hárman 2005. októberén elkezdték a X. kerületi őrsvezetőképző tanfolyamot.
Az őrsök heti rendszerességgel tartottak őrsgyűléseket, melyek során megismerkedtek és elmélyültek a cserkésztörvények és a cserkészfogadalom irányította életvitel mibenlétében. A csapatotthoni foglalkozásokon kívül sokat kirándultak a természetben, számos múzeumot és mozit meglátogattak. Az idei évben kiemelt hangsúlyt helyeztünk a természet megismerésre. Ennek jegyében egy összetett pontversenyben mérik össze az őrsök elszántságukat és tudásukat.
A csapat idősebb tagjai – jórészt már mind öregdiákok – csapatkarácsony, fogadalomtétel és más csapatprogramok alkalmával vesznek részt a csapat életében. Őket fogja össze a T, mely egy rendhagyó formában működő őrs. „Vezetője” Csomor Márton. Október elején elnyerték a kerület labdarúgó bajnoki címet, majd novemberben az országos kosárlabda tornán ezüstérmet szereztek. Az áprilisban megrendezett felvidéki teremfoci Liliom Kupáról szintén a bajnoki serleggel tértek haza.
Hagyományosnak mondható programjaink közé tartozik már az iskolai nyílt napi megjelenésünk, a téli játékdélután, a tavasz eleji sportnap és az október 23-i és március 15-i teljesítménytúrákon való részvétel. Fontos esemény volt a március végi börzsönyi portyánk, melynek során az újoncok komoly döntést hoztak: szeretnének cserkészek lenni. Elhatározásuk komolyságát tetteikkel bizonyították is. Fogadalomtételük csapatunk életének legfőbb pillanata volt.
Az idei év nagy ünnepe Windisch Zoltán és Kepics Anikó házassága. Két őrsvezetőnk példamutató élete minden cserkész számára követendő. Lelkesen segédkeztünk a nagy nap megünneplésében. Isten éltesse őket sokáig!
2007-ben ünnepli a cserkészet 100. évfordulóját. (1907-ben tartotta Baden Powell, a cserkészet alapítója, az első cserkésztábort egy Brownsea nevű szigeten.) Ezt az évfordulót egy hatalmas méretű angliai dzsemborival (4 évente megrendezésre kerülő cserkész világtalálkozó) ünneplik a cserkészek. A magyar kontingensbe 4 cserkészünk került be. A jövő évi indulásig még sok munka vár rájuk, felkészülésük ahol tudjuk, segítjük.
Hoványi Márton október 8-án sikeresen befejezte a 2003-ban kezdett segédtisztképzést, és ünnepélyes keretek között átvehette képesítését. A csapat osztozott örömében és itt az évkönyv lapjain is gratulál komoly munkája szép eredményéhez.
A csapat vezetői közösségét egy egri portyával próbáltuk erősíteni. Kapcsolatba létünk a szászrégeni cserkészekkel is, az idei nyári táborunkat az ő segítségükkel, velük közösen tartjuk Erdélyben.
2006. március; Tavaszi portya; Kismaros-Börzsönyliget; írta: Szovák Márton
Pénteken elmaradt az őrsgyűlés. Ennek oka a csapatportyába illesztett újoncpróba volt. Délután 4 körül gyülekeztünk a Nyugati pályaudvaron. Célunk a kismaros-börzsönyligeti ház elérése volt. A vonatozás után busszal mentünk nagyjából Morgó vasútállomásig. Innen szállásunkra gyalogoltunk.
Még aznap este elindultak a Binturongok "fát gyűjteni". Időközben észrevétlenül lepróbáztak. Vacsora után egy nagy vetélkedőt rendeztünk, ami mutogatásból, hódításból és sok egyéb vicces dologból állt. Másnapra nagyot aludtunk.
Szombat reggel rajtunk (legalábbis az őrs felén) volt a sor. Gergő, Bálint és én néhány idősebb cserkésszel boltba mentünk. A meglepetés ekkor ért bennünket, amikor a nagyok az első kanyarban kisorsoltatták, hogy ki kezdi. Én voltam a "szerencsés". Történelemmel kezdtük, záporoztak az évszámok, személyek. A második
rész térképismeretből állt. A harmadik állomáson Lőrinc hittanos kérdésekkel várt minket, majd Bandi énekeltette meg a csapatot. Végül méréseket és csomókat kellet
készíteni. A boltos csapat szerencsésen befutott, rá se jöttek a többiek. Reggeli után elindult a csapat túrázni. Útba ejtettünk egy geocaching ládát, amit Felicián és Bálint talált meg. Mentünk tovább a még mindig jeges, sáros úton, de mivel sütött a Nap ez nem volt túlontúl zavaró. Az ebédre egy erdei tisztáson került sor. Medvesajtos zsömléket ettük és cserélgettünk. Alma is jutott mindenkinek. Újult erővel folytattuk utunkat és 3-4 körül be is értünk a legközelebbi faluba ahol megállt a kisvasút. Amikor hazaértünk volt egy jó óra pihenő mialatt Domi, Zsolt és Bence is letette a próbát.
Este sor került a fogadalom tételre, de ez egy másik történet.
Ezután megvacsoráztunk. Ezt Anikó tette különlegessé egy igazi cserkésztortával. Vendégeink is voltak, Csanády tanár úr, Windisch Zoli, Anikó, Brandemburg Tamás és Kazincy Béla. Miután előkészítették a terepet Paul T. (alias Hoványi Marci) és Alexander S. (alias Orosz Laci) a két híres Oscar-díjas rendező filmbemutatókkal szórakoztatott minket. Az éneklés és csatakiáltások se maradhattak ki. Erről fölösleges írni, mert aki részt vett benne, az sose felejti el, aki meg nem az meg el se tudja képzelni milyen jó volt.
Vasárnap Csanády tanár úr misét tartott, aztán felcihelődtünk és elindultunk Budapestre. Mivel lekéstük a vonatot gyalog vonult be a csapat Kismarosba, ahol még ismerősökkel is találkoztunk. Az út hazafelé zökkenőmentes volt, leszámítva az ijedt szempárokat a Nyugatiban, ahol egy Temperamentummal búcsúztunk.
Úgy gondolom mindnyájan jól éreztük magunkat főleg, hogy küldetésünk elérte a célját: mindannyian zöld nyakkendőben tértünk haza.
2006. január 18.; Csapatkaszinó; Budapest
2005. december 16.; Csapatkarácsony, Budapest
2005; Cserkésztábor; Balatonberény
2004; Cserkésztábor; Borzagos-rét, Mátraalmás
2004; Téli portya; Nagybörzsöny
2003; Cserkésztábor; Oszlopó-forrás, Bernecebaráti
2003; A 90 éves csapat köszöntője, írta: Imre Sándor
Amikor azt a feladatot kaptam, hogy foglaljam össze az újjáalakulás óta eltelt 14 esztendő történéseit, először azt hittem, könnyű dolgom lesz, hiszen mi ez a 14 év az eltelt 90-hez képest?
Első pillanatban szerencsésnek éreztem magam, mert az újjáalakulás első percétől fogva részt vehettem a csapat életében. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy eseményekben, történésekben oly gazdag időszak áll mögöttünk, hogy áttekintéséhez az egész délelőtt sem lenne elegendő. Ezért a “cserkész vidám és meggondolt” törvény szellemében azért, hogy vidámságotokat megőrizzem, meggondoltam magam és a 4 órás előadás helyett csak a legfontosabb eseményeket szeretném felvillantani.
Persze jó kérdés kinek mi a fontos esemény? Ennek eldöntésére és az objektivitás valamelyest történő megőrzése érdekében az emberi emlékezet több millió év alatt kifejlesztett szűrőjét alkalmaztam. Elővettem egy üres lapot és bízva abban, hogy a legmeghatározóbb dolgok vésődnek be a legjobban, egy perc alatt felírtam a csapat életével kapcsolatos emlékeimet. Ezekből szeretnék néhányat elmesélni, melyek a hivatalos csapattörténet lapjaira biztos nem kerületek fel, de nélkülük talán nem lenne ma csapatunk vagy legalábbis nem ilyen lenne.
1. Az újjáalakulás. Csapatunk fiatalabb tagjai talán azt gondolják, hogy rendkívül ünnepélyes keretek között indult újra a csapat élete. A hivatalos csapattörténet szerint így is történt 1989. március 15-én. A tényleges újjáalakulás azonban 88 egy őszi estéjén zajlott. Már egyetemistaként és mint a gimnázium kosárcsapatának oszlopos tagja visszajártunk néhány osztálytársammal esténként a tornaterembe. Egyik ilyen alkalom befejeztével lejött hozzánk Görbe atya, volt osztályfőnökünk és az iskola felőli kosárpalánk gyűrűje alatt (+/- 50 cm) feltette a váratlan kérdést. Nem volna-e kedvünk részt venni a csapat újraindításában? Nekem pontosan 1 másodperc kellett a döntéshez, mivel anyai nagyapám 82 évéből 76-ot vízicserkészként élt meg és nyaranta a náluk töltött hetek során igyekezett minél többet átadni ebből az életformából. Rengeteget eveztünk, túráztunk. Hatan kezdtünk akkor hozzá az őrsvezető képzéshez, melynek végeztével 1989. március 15-én hivatalosan is megalakult a csapat. Esetleg a gimnázium költöztetése során felszabaduló palánkot és az alatt fekvő 1 m2-es padlódarabot elkérhetnénk és BiPi lábnyomához hasonlatosan méltó módon helyezhetnénk el cserkészmúzeumunkban..
2. Az első tábor. Emlékeimben a 14 év táborai igencsak keverednek egyetlen egy kivételével, az elsőével, melyet a Tisza mellett és a Zemplénben rendeztünk. Ennek, ha nem is minden óráját de minden napját fel tudom idézni. A jelenlevők el sem tudják képzelni a kifogyhatatlan mennyiségben felhalmozott, Zum-zum becenévre hallgató, enyhén szólva kesernyés grapefruit lekvár izét és azt a hatást amit az őt először kóstolók arcára kiült. Reggelente a fürdőszobában néha még ma is eszembe jut a Hideg forrás, mely nevét korántsem véletlenül kapta. Ehhez a táborhoz egy akkor még jelentéktelennek tűnő esemény is tartozott. A Tisza parti táborban egyik reggel elszakadt és szerencsétlen módon be is akadt a zászlókötél, vagy jó húsz méter magasra kellett felmászni a kiszabadításához. Volt akkor egy rendkívül mozgékony és ügyes fiú a csapatunkban, akinek kb. fél perc kellett a probléma megoldásához. Nem tudom kitaláljátok-e a nevét? Minden jelenlevő ismeri bár valószínűleg személyesen nem találkoztatok vele. Mécs Lacinak hívják. A minap majdnem megmászta a Himaláját is.
3. Az első rázós ügy. Csomor Marciékkal még mint újoncokkal (talán voltak vagy tizenegykét évesek) kirándultunk egyet a budai hegyekben s hazafelé útba ejtettük a cserkészparkot is, hadd lássák milyen is az. Éppen egy kezdődő akadályversenybe csöppentünk bele. A fiúk minden áron be akartak szállni s bár féltem, hogy akkor még hézagos tudásuk esetleg kudarchoz vezet s ráadásul a hazaérkezés pontossága is veszélybe került, mégiscsak beneveztem őket. Minden várakozást felülmúlva, ha jól emlékszem másodikak lettek. Eddig tartott a sikertörténet. A gimnáziumba érkezve könnyes szemű anyák, vérben forgó tekintetű apák és a kereszttűzbe szorult Görbe atya vártak minket. Akkoriban a mobil telefónia még szintén újonc korszakát élte, így a bő egy órás csúszás teljesen felőrölte az idegeket. Erősen féltem, hogy akkor láttam az őrsömet utoljára. Abban mindenesetre biztos voltam, hogy mind a gyerekeknek, mind a szülőknek sikerült életre szóló élményt szereznem. Szerencsére (talán nem is szerencse volt) az otthon előadott élménybeszámolók után a szülők teljesen megenyhültek és senki sem hiányzott a következő őrsgyűlésről.
4. Börzsönyi táborok. Utolsó emlékemmel szeretnék kis reklámot csapni idei nyári táborunknak, melyet a Börzsönyben az Oszlópó forrás mellé tervezünk. Csapatunk mér két alkalommal is táborozott a környéken. Szerencsére az újszülöttnek minden vicc, az új cserkészeknek minden táborhely új. Ma is a számban érzem annak a szedermezőnek az ízét, melyet Ákos bá, a Börzsöny harmadáért felelős természetvédelmi őr mutatott nekünk. Az idősebbek emlékeznek még Sisa Pesta főállású betyár kalandjaira, melyet tőle hallhattunk. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Sisa Pesta főállású erdőkerülőként fejezte be tisztességben megőszülve életét. Kitörölhetetlen emléket hagytak bennem Balogh tanár úr növényismereti sétái, melyek során a Börzsöny flóráját tárta fel előttünk. E helyütt szeretnék köszönetet mondani Balogh tanár úrnak, aki kérésünkre mindig jött, hogy kimeríthetetlen tudását megossza velünk. Nos, ha már előbb az igazságról esett szó, a sétákat növénygyűjtéssel kötötte egybe, majd az azokból készült teák élettani hatásait is kipróbálhattuk. Megvallom őszintén a legmélyebb nyomokat a cickafark alapú vízhajtó keverek hagyta bennem (bennünk.) A ravazdi zöldborsó történetét pedig őrsvezetőitek készségesen elmesélik, én most az alkalom komolyságára való tekintettel inkább eltekintek tőle.
Végezetül illendő megemlékeznem csapatunk parancsnokairól, akik mint váltófutók a stafétabotot, teljesítették majd továbbadták a feladatot: Görbe László, Lobmayer Imre, Csóka Géza, Csanády Miklós s végül jómagam. Meggyőződésem, hogy a Mindenható gondoskodásának köszönhető, hogy mindig akad rátermett ember, aki nem engedte kialudni a lángot. Az Ő keze műve, hogy minden nagy generációból akadtak olyanok, akik a gimnázium befejeztével is velünk maradtak: Orosz Laci, Brandó, Csomor Marci, Windisch Zoli. S talán az sem véletlen, hogy a csapatunkban idén felbukkantak az első lányok is, akik az áprilisi 24-es teljesítménytúrán bizonyították, hogy méltó tagjai csapatunknak s ugyancsak fel kell kössük a cserkésznyakkendőnket ha lépést akarunk tartani velük.
Ezzel rövid de hálás megemlékezésem végére értem. Kívánom, hogy a cserkészet mindannyiótoknak életre szóló útmutatóul szolgáljon, akár 1 akár 90 évet töltötök el a csapatunkban. Ne feledjétek, ahogy a mostani öregcserkészek is szívesen látott vendégeink, úgy Ti is azok vagytok, lesztek amíg a csapatunk fennáll.
2003; Téli portya; Márkó
2002; Cserkésztábor; Ördög-rét, Bakonyszentlászló
2002; A csapat koedukációja, az első két lány őrs.
2002; Téli portya; Nógrád
2001; Vízi és kerékpáros tábor; Kisalföld
2001; Téli portya; Pedagógus kulcsosház, Vértes
2000; Cserkésztábor; Vállus
2000; Téli portya; Bagolytanya, Heves-Borsodi-dombság
1999; Kerékpáros mozgótábor; Felső-Tisza-vidék
1999; Téli portya; Vörösfenyő kulcsosház, Mecsek
1998; Cserkésztábor; Isaszeg
1998; Téli portya; Farkas-gödör, Bükk
1997; Cserkésztábor; Ravazd
1997; Téli portya; Veszprém
1996; Cserkésztábor; Inárcs
1996; Téli portya; Sátoraljaújhely
1995; Cserkésztábor; Péliföldszentkereszt
1995; Téli portya; Siófok-Kiliti
1994; Cserkésztábor; Tiszaug
1994; Téli portya; Gödrös, Tihany
1993; Cserkésztábor; Oszlopó-forrás, Bernecebaráti
1992; Cserkésztábor; Kenyeres Balázs-forrás, Börzsöny
1992; Téli portya; Pénzásás, Börzsöny
1989; Cserkésztábor; Tokaj-Timár-Hada-forrás, Zemplén
1989. február; A csapat újjáalakulása
1989 februárjában újjáalakult a Magyar Cserkészszövetség. Így lehetősége nyílt a csapat egykori vezetőinek, hogy újjáalakítsák a csapatot. Első parancsnokunk nevét felvéve megalakult a 2. sz. Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat, a Budapesti Piarista Gimnázium csapata. Az újjáalakult csapat 1989. március 14-én tett fogadalmat. A parancsnok Görbe László lett.
1963. szeptember 28.; Sík Sándor Sch.P., a csapat alapító parancsnoka, piarista tartományfőnök halála
1948; A cserkészet betiltása
1947. szeptember 28.; Ifjúsági zarándoklat; Máriaremete
1947. július 2-23.; Csapattábor; Mátrafüred
1947. június 8.; Csapatünnepély; Szabadság-hegy
1947. január 21.; Rajkirándulás; Jánoshegy
1946. december 28.; Csapatkirándulás; Makkosmária
Csapatunk a cserkészet betiltásáig, 1948-ig működött.
1926/27; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező Testület
tagja Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok, s a szülők részéről
Degré Miklós dr. a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A vezetőtanárok: Sík Sándor dr.,
Ferenczi Zoltán dr., Kiss József és Bátori József dr. A gyakorlati munkában segítő
tiszti fogadalmat és próbát tett tisztek és segédtisztek: Major Dezső dr. és Horváth
György dr. orvosok, Finánczy Ernő és Sabáthiel József, Krémer Ferenc, Nagy József
és Ranschburg Géza. Zsembery István, Dán György. Fogadalmat és próbát tett raj- és
őrsvezetők: Degré Lajos, Liber Endre, Nagy István, Szemenyei János, Zerkowitz
Ferenc, Semjén János, Csapody Csaba, Metzger Lambert, Virágh Zoltán, Virter Pál,
Szakváry János, Manno Sándor, Sima Imre, Szemenyei László, Thomka Kálmán,
Farkas József, Hajós György, Maurer Gyula, Szabó Zoltán. A csapat létszáma 162 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar és öregrajé 13. Összesen 205 fő. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben a szokott cserkészmunkán, az átlag 2-3 hetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként raj- illetőleg őrsi összejöveteleken, a különböző katolikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon kívül több nagyobb szabású teljesítményre is visszatekinthet. Legnagyobb eseményünk a megyeri dombokon júl. 2–23-ig rendezett. Nemzeti Nagytábor. Az egész magyar cserkészet bemutatkozása és hatalmas erőpróbája volt ez az óriási vállalkozás, elsősorban azzal a céllal, hogy a mozgalmat egységesebbé és az egyes csapatoknál elért eredményeket közkinccsé tegye. Csonkamagyarország mintegy 70 városából 8000 magyar fiú vett rajta részt és 11 nemzet képviseltette magát kisebb-nagyobb portokkal (dánok, olaszok, angolok, osztrákok, németek, svájciak, lettek, izlandiak, hollandok, bolgárok, lengyelek). Az egyetemes magyar cserkészetnek ezt a hatalmas megmozdulását csapatunk tőle telhetően előremozdította. 108 fiúval és 24 vezetővel vett részt benne, más négy csapattal együtt elvállalta és teljesítette az előkészítés és a versenyrendezés bonyolult munkáját. Az egész tábor elnöke csapatunk parancsnoka, Sík Sándor volt, a központi vezetőségben 13 tisztünk és segédtisztünk működött. A nem kötelező versenyekben való sikeres részvétel (35 különböző díj, közöttük 11 első díj éppen a külön próbákból) szép képet nyújtott a csapat előző évi munkájából. Különösen a vízi cserkészmunkában tűntek ki a fiúk. A kötelező versenyeket mi rendeztük, ezekben azért nem indultunk. — Csapatunk táborát látogatásával tisztelte meg a Főméltóságú Kormányzó Úr, Hám Antal dr., a piarista rend főnöke, Kisparti János dr., a gimnázium igazgatója, a gimnázium számos tanára és igen sok szülő. Hosszabb ideig is táborunkban tartózkodott Lord Hampton, a világ főcserkészének Baden Powellnek helyettese, a magyar, német, svájci és osztrák főcserkész. A Nemzeti Nagy tábor városi élete után a nyár folyamán még több tábort rendeztünk: 14 fiú Bátori József tanár vezetésével Miskolcról Egerbe gyalogolt. A nyolc napig tartó mozgótábor nemcsak a Bükk-hegység hatalmas rengetegeit és messze tekintő hegycsúcsait, tavait, vízeséseit és patakcsobogástól hangos mély völgyeit gyönyörködtük végig, hanem még a város nevezetességeit is áttanulmányozta (katedrális, líceum, a vár, Dobó és Gárdonyi sírja, uszoda). Szeptember 2-től 6-ig 16 cserkészünk Bátori József tanár vezetésével Esztergomból csónakon jött le a Dunán. Ugyanezen idő alatt Kiss József tanár vezetésével 12 cserkész Pécs városának környékének nevezetességeit nézte meg (székesegyház katakombák, múzeum, Zsolnay-gyár. Mecsek-hegység szebb részletei, ezenkívül kirándult Pécsváradra, a Zengőre és megtekintette az abaligeti cseppkőbarlangot is. Mohácson tavaly húsvétkor volt a csapat 10 tagja.) Szeptember 7–8-án Sík Sándor parancsnok k vezetésével 18 résztvevővel rendezte meg a csapat az Esztergom melletti Vaskapunál tiszti táborát. Nemzeti Nagytábor tanulságait és a jövő év terveit beszélte meg itt a csapat vezetősége. Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ez idén is híven állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásból. Hála szülők és jóakarók nagyarányú támogatásainak, ebben az esztendőben Testvériségi Alapból kereken 8 millió K-t fordítottunk szegény sorsú cserkészeszeink táborozási költségeinek fedezésére. November hóban jól sikerült ünnepély keretében vetített képes beszámoló-előadást rendeztünk a nyári nagytáborról. A különböző cserkész-számok mellett Harsányi Kálmán: Páter Benedek c. drámai miniatűrjét előadta a csapat. A szereplők közül ki kell emelnünk Nagy Iván játékát. Karácsonykor a rajok bensőséges estéket rendeztek, ahol a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást.
1925/26; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező Testület
tagjai Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok s a szülők részéről
Degré Miklós dr. a tábla másodelnöke. Vezetőtanárok: Sík Sándor dr., Neuhauser Frigyes, Bátori József dr. és Kiss József. A csapat létszáma három rajban 143 fő. A már érettségizettekből alakult tisztikar 41 fő, összesen 184 fő. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben a szokott cserkészmunkán, az átlag 2-3 hetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott raj és őrsi órákon, a különböző katolikus körmeneteken való szolgálatokon kívül is eleven cserkészéletet élt. Legnagyobb eseményünk a július 1–23-ig Nagymaros közelében a budapesti csapat által rendezett egységes piarista nagytábor. Méreteiről némi fogalmat ad, hogy valamennyi iskolánk cserkészcsapata részt vett rajta összesen 340 fiúval. 16 piarista tanár mellett két orvos és húsznál több egyetemi hallgató látta el a vezetés bonyolult munkáját. Eredményei a minden táborban célzottakon kívül az egységes piarista cserkészszellem kifejlesztése, az egyes csapatok jó oldalainak közkinccsé tevése, a vezetők egymásközti szeretetének elmélyülése, a fiúkban a piarista öntudat szemmel látható erősödése. A tábort a főtisztelendő Rendfőnök úr képviselőjén, Sebes Ferenc dr. asszisztens úron kívül a rend, a szülők és a társadalom részéről igen számosan fölkeresték. (Látogatók száma az első vasárnap 200,a másodikon 300.) Régi tradíciókhoz híven a parancsnokság ez idén is híven állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának, a múlt évben a Testvériségi alapból kereken hatmilliót fordítottunk szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
A csapat szellemének és munkájának színvonaláról adott tájékoztatást a szeptember
első napjaiban az új pesti Népszigeten rendezett kerületi Jamboree, a budapesti
cserkészcsapatok nagy, versennyel egybekötött összejövetele. Csapatunk három rajjal,
teljes létszámmal vette fel a versenyt a többiek válogatott versenyrajaival és minden
versenyszámban az elsők között végzett, számos nyeremény tárggyal gyarapítva a
csapat trófeumait. November hóban jól sikerült ünnepély keretében vetítettképes beszámoló előadást tartottunk a nyári nagytáborról. Karácsonykor a rajok bensőséges karácsonyestéket rendeztek, melyeken a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. Ugyancsak a karácsonyi szünetben, december 26-tól január 1-ig, Bátori József dr. tanár és Fináczy Ernő orvostanhallgató vezetésével a Sztrilich Tamás-raj 40-es létszámmal sikerült téli tábort rendezett a Börzsönyhegységben, Leányapusztán. Az egészséges sífutás megtanulása mellett alkalmunk nyílt a gyönyörű börzsönyi hegyek bekalandozására. Több ízben voltunk a Csóványoson, a Nagy- és Kishideghegyen, bejártuk a Várbükk (Salgó), Oltárkő, Pintérhegy, Háromhárstető, Kurucbérc és Magas Tax vidékét. Ezúton is köszönetünket nyilvánítjuk Huszár Tibor magyaros vendéglátásáért. Január 24-én csapatunk rendezte a Magyar Cserkészszövetség második országos cserkész-síversenyét. A piarista csapat indította a legtöbb versenyzőt (49), számos értékes járőr és egyéni díjon kívül megnyerte a legjobb sífutó járőrnek kijáró Honvédelmi Miniszter-vándordíjat és holtversenyben érdemelte ki a Főcserkész örökös vándordíját: A legjobb síelő cserkészcsapatnak. A verseny sikere főleg Fináczy Ernő érdeme. A húsvéti vakációban a Sztrilich Tamás-raj Fináczy Béla min. tanácsos és Fináczy Ernő vezetésével 40 fővel négynapos mozgó tábort rendezett Mohács–Pécs–Abaliget útiránnyal. A mohácsi vész 400 éves évfordulója alkalmával II. Lajos emlékművét a Cselepatak partján az egész magyar társadalom részéről a piarista cserkészek koszorúzták meg legelőször a Verbőczy reálgimnázium cserkészcsapatával együtt rendezett ünnepély keretében. Pécs városában a cisztercita cserkészek kalauzoltak, velük együtt jártuk be a Mecsek szép részeit és az abaligeti cseppkőbarlang útjait is. Ezen a nyáron a Magyar Cserkészszövetség Nemzeti Nagytábort rendez, ahol együtt fog táborozni minden magyar cserkész. A Nemzeti Tanács elnöke, parancsnokunk, Sík Sándor. Csapatunk más négy csapattal együtt a versenyzés lebonyolítására készül.
1924/25; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke: dr. Lóky Béla c. főigazgató. A Szervező Testület tagjai dr. Balanyi György és Szomolányi József piarista tanárok s a szülök részéről dr. Degré Miklós, a Kúria másodelnöke. Vezető tanárok: dr. Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Richter Pál és dr. Bátori József. A csapat létszáma három rajban 126 fő. A már érettségizettekből alakult tisztikar 48 fő, összesen 174. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben, jóllehet Sík Sándor, a csapat főparancsnoka, Olaszországban tartózkodott, a szokott cserkészmunkán, a havonként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott raj- és őrsi órákon kívül is eleven cserkészéletet élt. Ennek bizonyítéka, hogy a nyár folyamán két jól sikerült nagy tábort is rendezett. A csapat 70 tagja Neuhauser Frigyes és Richter Pál k. r. tanárok vezetésével csapatunk bőkezű támogatójának Károlyi József grófnak nyirbátori birtokán, az oláh demarkációs vonaltól 3 km.-re, táborozott. Legidősebb rajunk 30-as létszámmal dr. Bátori József k. r. tanár és dr. Zsembery Gyula vezetésével vízi mozgótáborozás keretében Passautól a gyönyörű Wachau-n keresztül Budapestig jött le csónakon (Kb. 600 km!) miközben Linz, Pöchlarn, Melk, Dürnstein, Aggstein, Greifcnstein, Bécs, Győr és Pannonhalma nevezetességeit is megtekintették. Mindkét tábor 3-3 hétig tartott és a sötétbarnára sült és megerősödve megérkező fiúk nagy örömet okoztak szüleiknek.
Az egész magyar cserkészmozgalomnak s egyúttal a piarista csapatnak is legkimagaslóbb eseménye augusztusban zajlott le Koppenhágában a négy évenként rendezett cserkész-világbajnokságon, a „Jamboree”-n. Ezen az „összejövetel”-en 33
nemzet versenyében a hatalmas Amerika és a gazdag Anglia után Magyarország lett a
harmadik és ezáltal a kontinensen a magyar cserkészetnek vezetőhelyet szerzett. Ebben
a dicsőségben igen jelentős része van intézetünk csapatának is. amelyből Sztrilich Pál cserkésztiszt és Hesz István segédtiszt a versenycsapat négy tagú parancsnokságában, Degré Alajos. Gundrum Kázmér, Ghimessy László, Holl Albert, Horváth Szabolcs, Károlyi Garibaldi és Koós Ádám a 48 főnyi versenycsapatban vettek részt. Sőt, Holl Albert a versenycsapat egyik őrsvezetője egyénileg is első lett az „Éjjeli nyomkeresés” versenyszámban, s elért egy értékes díjon kívül a dán cserkészszövetség „Jamboree”- érmét nyerte, melyet a cserkészek közül más nem kapott meg. A versenycsapatban levő kilenc cserkészünk derekas szereplésén kívül nem kevésbé volt fontos, hogy csapatunk dr. Lóky Béla főigazgató úr jóvoltából otthont és kiképző helyet nyújtott a versenycsapatnak s csapatunk vezetősége Sík Sándor k. r. tanárral az élén állandóan tevékenyen közreműködött a kiképzésben. A messze földre induló s onnan visszaérkező cserkészek a reménykedő Veni Sanctén és az alázatos Te Deumon kápolnánkban járultak a szentáldozáshoz. Így voltaképpen három táborozáson vett részt csapatunk, s a parancsnokság a régi tradíciókhoz híven most is állta elvét, hogy „anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon” a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának, a múlt évben a Testvériségi Alapból kereken kilencmillió koronát fordítottunk szegénysorsú cserkészeink itthoni és külföldi táborozási költségeinek fedezésére. A kisebb tételek mellett különösen kiválik Maróthy Kálmán ezredes 2.000.000 K-ás adományával.
Decemberben vetítettképes beszámoló előadást tartottunk a nyári táborunkról.
Karácsonykor a rajok jól sikerült karácsonyestéket rendeztek. melyeken a fiúk
kölcsönösen megajándékozták egymást, a parancsnokság pedig kb. egymillió korona
értékű ruhaneműn kívül N. N. úr pénzadományát, egymillió koronát is kiosztott az arra
érdemesek közt. Ugyancsak a karácsonyi szünetben, december 26-jan. 3-ig dr. Bátori József k. r. tanár és Fináczy Ernő orvostanhallgató vezetésével a Sztrilich Tamás-raj 35-ös létszámmal sikerült téli tábort rendezett a Mátrában. Minden fiú megtanulta az egészséges síkfutást. Kár, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a Budapesten tervezett cserkész-síversenyt nem lehetett megtartani. Húsvéthétfőn valamennyi piarista gimnázium cserkészvezetői feljöttek Budapestre, és tanácskozásukon elhatározták, hogy az egységes piarista-cserkész szellem kifejlesztése, továbbá az egyes csapatok jó oldalainak közkinccsé tevése céljából ezen a nyáron egységes, nagy piarista tábort rendeznek Nagymaros közelében. A rendezést a pesti csapat vállalta. Jelenleg ennek a tervnek a megvalósításán dolgozunk.
1923/24; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata ebben az iskolai évben ünnepelte tízéves (tkp. 11)
fennállását. Az ebből az alkalomból megjelent Tíz év c. három íves füzet felment a
részletezéstől. Megtalálható benne képekkel illusztrálva a csapat egész története:
évközi és tábori munkák, jótevők stb. Bamberger Istvánné az I. B. osztály
adományával együtt 100.000 K-t adott a cserkészet céljaira.
1922/23; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata ez év tavaszán fennállásának tizenegyedik évébe lépett. Létszáma 160 fő. Az elmúlt nyáron Nógrádverőce közelében táboroztunk 160-an. Augusztusban mintegy tízen egyhetes mozgó-táborozáson bejárták a Mátra és Bükk vidékét. Augusztus végén a Szentendre közelében fekvő Stara-Vodánál tiszti táborozáson beszélte meg a vezetőség az elkövetkező iskolaév munkatervét. Ez alkalommal Szentendrén a parancsnokság tizenkét tagja egy éjszakai tűzvész eloltásában vett részt. A karácsonyi szünidőben a csapat 30 cserkésze tíznapos sítábort rendezett a Bükk-hegységben. Vállalkozásuk úttörő volt ezen a téren: Ez volt a magyar cserkészet első téli sítábora. A csapat az elmúlt évben öt rajra oszolva végezte szokott munkáját dr. Sík Sándor és Neuhauser Frigyes kegyesrendi tanárok, dr. Major Rezső, Sztrilich Pál szigorló orvos, Scherer István, Ivanich Ferenc és Hesz István egyetemi hallgatók vezetésével. November 1-én csapatunk egy évre megújította a fogadalmat. December 17-én és 18-án előadást rendeztünk a tornateremben. Az előadás műsora: két színdarab, szavalatok, majd a főparancsnok vetített képek kíséretében előadta a csapat múlt évi táborát. Az előadáson befolyt összeget (65.000 K) a szegénysorsú cserkészek táborozásának költségeinek fedezésére fordítjuk. A karácsonyt csapatunk december 21-én szűk körben, karácsonyfával, betlehemes játékkal, énekkel és uzsonnával ünnepelte. Az V. raj 32 jelöltje 1923. március 25.-én tett fogadalmat, az ünnepi beszédet dr. Balanyi György k. r. tanár mondta. Az áprilisban tartott jubileumi cserkészhéten csapatunk múltjához méltóan vett részt. Teljes számmal kivonult a vérmezői díszszemlére, a Rudas-fürdőben rendezett úszóversenyen mentőmutatványokkal aratott elismerést, díjat nyert a futó, úszó- és vívóversenyeken, ez utóbbin a tőrvívó csapatbajnokságot is (Fináczy Ernő, ifj. Lovrich József és Benedict János); a Németutcai iskola tornatermében értékes műsoros előadást rendezett.
1921/22; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata az idén fennállásának tizedik évébe lépett. Létszáma
170 főre emelkedett. Az elmúlt nagy vakációban (július 1–20.) a fehérmegyei Csurgón
táborozott 130 fiúval. Az iskolaévben rendesen végezte szokásos munkáját
A cserkészek öt csapatban dr. Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Zimányi Gyula és dr.
Walter János tanárok vezetésével működtek. Segítségükre voltak dr. Mócsy János
Major Dezső. Sztrilich Pál, Spillenberg György, Engel Ágoston, Fritz László és
Scherer István cserkésztisztek, illetve segédtisztek, a diákok közül pedig Hesz István VIII. o. tanuló. Szeptember 8-án cserkészeink egy évre megújították fogadalmukat. A karácsonyt csapatunk december 23-án a tanári karral, a szülőkkel és a cserkészet barátaival együtt az intézet tornatermében karácsonyfával, betlehemes játékkal, színí előadással és uzsonnával ünnepelte. Az ünnepi beszédet Zimányi Gyula, a III. raj parancsnoka mondotta. Április 10-én naptávírók segítségével a csapat morse-táviratot küldött az esztergomi bencés fiúgimnázium cserkészcsapatának és annak válaszát intézetünkbe közvetítette. A vállalkozáson résztvettek a Regnum Marianum cserkészei is postagalambjaikkal. A vállalkozás sikere az illetékes körökben is nagy feltűnést és elismerést aratott. A csapat ezévi munkájának jelentős eseménye volt a gimnáziumban az elmúlt 10 év alatt leérettségizett volt cserkészeknek az „öreg cserkészek” csapatába való tömörülése. Ezek a 19–25 éves ifjak diáktestvéreikkel karöltve fogják végezni munkájukat a cserkészideálért. A 40 öreg cserkész a 29 jelöltnek fogadalomtételekor, május 21-én újította meg a liliomos zászlóra tett fogadalmát. Az ünnepi beszédet dr. Tomek Vince tanár mondotta. A május 25-i megyeri országos cserkészjátékon csapatunk 80 fiúval vett részt és a játékvezetőség teljes elismerését érdemelte ki. Az országos cserkészkiállításon csapatunk méltóképen szerepelt festményekkel, fényképekkel és kézügyességi tárgyakkal, ami elsősorban az év folyamán működő lakatos és könyvkötő műhelynek köszönhető. A csapat az idei nyáron július első három hetére Nógrádverőczére készül táborozni 150 cserkésszel. Csapatunk derekasan kivette részét a Magyar Cserkészszövetség munkájából is, aminek legszebb bizonyítéka, hogy az újabb magyar cserkészirodalom tekintélyes számú terméke csapatunk tisztjeitől került ki. (Sík S. Magyar Cserkészvezetők könyve, Major D.: Őrsvezetők könyve, Sztrilich-Mócsy: A cserkészsegítségnyújtás kis kátéja, Sztrilich-Mócsy: Tábori munkák, Dr. Mócsy: Cserkészfizika és kémia, Spillenberg Gy.: A magyar cserkész daloskönyve.)
1920/21; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészei idén, 160-an, Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Erczbrucker
Aladár és Dragos Károly tanárok vezetése alatt négy csapatban működtek. A rendes
őrsi és csapatmunkán kívül lakatos-, asztalos- és könyvkötő-műhelyben is dolgoztak a
fiúk és számos intézeti és külső szolgálatot teljesítettek (rendezés, rendfenntartás, főleg
első segítségnyújtás, stb.). Az iskolában állandóan készen tartott mentőszekrény
lehetővé tette, hogy az osztályonkint külön kiképzett mentőcserkészek száznál több
esetben segítettek a rászorultakon. — Áprilisban az Uránia-szinházban tartott
vetítettképes előadás 10.000 K tiszta jövedelmet hozott a táborozási alapra. A mult
nyári bakonyi táborozáson 90 cserkész vett részt. Az idén a csapat (júl. 1–20.) a
fehérmegyei Csurgón fog táborozni, 130 fiúval.
1917/18; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Ötödik táborozásunkat a nyáron a Vértesek lábánál a környei tó partján tartottuk, két hétig; 60 fiúval. Csapatunk ez évben 119 tagból állott; vezette Sík Sándor tanár,
Neuhauser Frigyes, Zimányi Gyula és Sebes Ferenc tanárok, Sztrilich Pál, Spillenberg
György, Bátori József, Merkl Ferenc, Szerb Antal, Engel Ágoston, Mezey Vilmos és Horváth György diáktisztek segítségével. A munka a szokott mederben folyt, szolgálatokat a Szociális Missziótársulatnál teljesítettünk. — Szegényebb sorsú fiúk
táborozási költségeinek fedezésére a következő jószívű adományokat kaptuk: Pavlinovics Bernárd úr 220 K, Benedict Henrik úr 110 K, özv. Wetl Sándorné úrnő
110 K, Mezey Vilmos 50 K és Székely Endre 20 K.
1917; Cserkésztábor; Környe
1916/17; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünknek immár ötödféléves cserkészcsapata a múlt nyáron Szobon, az Ipoly partján (Hontm.) táborozott két hétig, 50 fiúval. E nyár folyamán az erdélyi menekültek segélyezésének munkájában segédkeztünk a ferencvárosi pályaudvaron és
Az Est tudakozódó irodájában, amelyet magunk láttunk el. Az év folyamán a Szociális
Missziótársulatnál végeztünk szolgálatokat. A munka a megszokott mederben folyt. A
csapat 75 főből áll, 8 őrssel és SÍK SÁNDOR intézeti tanár vezette, ZIMÁNYI GYULA és WALTER JÁNOS tanárok, FELLNER FERENC, SZÉKELY ENDRE, LANDAUER BÉLA, SZTRILICH PÁL, OLÁH JÁNOS és BÁTORI JÓZSEF diáktisztek segítségével.
1916; Cserkésztábor; Szob
1915/16; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely immár negyed féléves múltra tekinthet vissza, ez
évben is a már megszokott keretek közt folytatta munkáit. Még a nagy vakációban,
július első felében, tizenegy napig táboroztunk a szentjakabi tó mellett (Mogyoród és
Gödöllő közt); a táborozáson 35 fiú vett részt. Az elmúlt nyáron is folytatódtak a
szolgálatok: a Szociális-Missziótársulat könyvtárát rendezte a csapat, azonkívül a
Hadsegélyzőben teljesítettünk szolgálatot (az előbbit az egész éven át). A csapatnak
jelenleg 14 tagja teljesít katonai szolgálatot, közülük 10 a harctéren. A csapat életének jelentős mozzanata volt októberben A piarista cserkész kis kátéjának megjelenése, amely az eddigi gyakorlat alapján szabályozza a csapat szervezetét és munkarendjét. Ez évben 6, egyenként 7-8 tagból álló őrsre volt osztva a csapat, később a 3 jelöltőrssel a létszám 9 őrsre emelkedett, több mint 70 taggal. A csapatot SÍK SÁNDOR intézeti tanár, parancsnok vezette, SCHÜTZ ANTAL, ZIMÁNYI GYULA tanárok közreműködésével. Segítségükre voltak a diáktisztek: KŐRŐSY JÁNOS, GERŐ ZOLTÁN, STESSEL NÁNDOR egyetemi hallgatók, az intézet volt növendékei, azonkívül FINÁLY PÁL, PETHES LÁSZLÓ, WODECZKY IMRE VIII. oszt. tanulók, majd májustól kezdve, Finály és Pethes hadbavonulása után KÜRTHY SÁNDOR VII. oszt. tanuló. Az őrsök hetenkint őrsi órákra gyűltek össze, amelyeken praktikus és erkölcsi megbeszéléseket folytattak, különpróbákra készültek. Minden 2-3 hónapban tanártiszti őrsi-órát tartottunk, melyen az egyes őrsök valamelyik tanártiszt vezetése alatt a jellem és önnevelés körébe vágó dolgokról beszélgettek. Kéthavonként volt csapatösszejövetel, melyen a parancsnok vezetésével a csapat ügyeit beszéltük meg. A januárin 8 jelölt fogadalmat tett. A kirándulások közül nevezetesebbek: a szept. 19-iki, mikor cserkészeink, egy évre megújították fogadalmukat; a karácsonyi 3-napos csapattanácstáborozás Gödöllőn, elsősorban a további tervszerű munka megbeszélése végett; továbbá a május 7-i, melyen ZIMÁNYI GYULA tanártiszt úr ünnepi beszéde után 14 új cserkész tette le a fogadalmat. A karácsonyi szünidőben sikerült karácsonyestét rendeztek cserkészeink, amelyet BARTOS JÓZSEF kir. tanácsos, főgimn. igazgató úr, továbbá ZIMÁNYI GYULA és MAGAS MIHÁLY tanát urak is megtiszteltek látogatásukkal. Az iskolaév gyors befejezése nem vetett véget a munkának, amely a nyáron a kirándulásokkal és szolgálatokkal együtt folytatódni fog. Június második felében kéthetes álló táborozást rendezünk Szobon (Hontm.), amelyen kb. 50 fiú vesz részt.
1914/15; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely immár 2 éves múltra tekinthet vissza, a háborús
esztendőben még több oldalú és nagyobb tevékenységet fejtett ki, mint az előző
esztendőkben. Még a háború kitörését megelőző időben, júl. 3. és 20. között, a
csapatunk mintegy 50 tagja, a Regnum Marianum cserkészeivel közösen, a Magas- és
Alacsony-Tátrában táborozott. Végigjárta a Magas-Tátra fürdőit, tengerszemeit,
megtekintette a Barlangligeti cseppkő- és a Dobsinai jégbarlangot, majd Breznóbánya
mellett ütötte fel állandó táborát és sátrait és itt tíz napig élt szervezett cserkészéletet. A háború kitörésekor azonnal fölajánlotta segítségét a katonai hatóságoknak s a térparancsnokságon, különféle pályaudvarokon és jótékony mozgalmakban teljesített szolgálatot. Később a csapat arra való tagjai a mentőknek segédkeztek a sebesültszállításnál, a Vöröskereszt budai kórházában, a Kasselik-féle és a Révészutcai hadikórházban, továbbá a patronázsnál és a hadsegélyző hivatalban tevékenykedtek; részt vettek a Szociális-Missió-Társulat kezdeményezte könyv gyűjtésben a lábadozó katonák számára, szolgáltak az Orsz. Hadsegélyző Hivatalnál stb. A szolgálatokat addig és olyanmértékben, amint tehettük, mindvégig folytattuk. A csapat belső munkája részben folytatása volt az előző évinek. Ez évben is 10, egyenként 7-8 tagból álló őrsre volt osztva a csapat, melyet SÍK SÁNDOR, majd az ő távollétében két hónapig SCHÜTZ ANTAL intézeti tanár vezetett, ZIMÁNYI GYULA, MAGAS MIHÁLY, POZSGAI REZSŐ piarista és ZIMÁNYI MIHÁLY premontrei tanár urak közreműködésével. Segítségökre voltak a diáktisztek: MÓCSY JÁNOS állatorvos tanhallgató, FINÁLY LAJOS, GYERTYÁNFFY LÁSZLÓ, ROZGONYI ÖDÖN, SZTRILICH TAMÁS műegyetemi hallgatók, az intézet volt növendékei és MAJOR DEZSŐ, STESSEL NÁNDOR, VASS TIBOR, BRAUNER FRIGYIES VIII. o. tanulók. Minden őrs hetenként, majd a szolgálatokban volt elfoglaltságuk miatt kéthetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt össze, melyen a jellem- és önnevelés körébe vágó kérdésekről előadásokat és megbeszéléseket folytattak, szorgalmasan tanulták és gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket és előkészültek az egyes próbákra. Körülbelül havonként egyszer közös csapat összejövetel volt, melyeken a vezető tanárok elméleti és gyakorlati előadásokat tartottak vagy beszélgetéseket és vitákat folytattunk. A csapat és egyes őrsök — főképen a budai hegyekbe — több egész- és félnapos kirándulást tettek, melyeken gyakorolták a tanultakat, megfigyelték és élvezték a természetet. A kirándulások közül nevezetesebb volt a nov. 1-jei, melyen 20 új cserkész tette le a fogadalmat a jelenvolt szülők és ZIMÁNYI, SCHÜTZ, VAJNÓCZKY, POZSGAY és MAGAS tanár urak jelenlétében, továbbá a háromnapos gödöllői, melyet karácsonyi szünidőben tettünk, elsősorban a további tervszerű munka megállapítása végett. Az iskolaév gyors
befejezése rövid időre véget vetett az intenzív cserkészmunkának, mely azonban a
nyáron a szolgálatokkal együtt folytatást nyer. Tervbe van véve július első felére a
Velencei-tó környékére egy 8–10 napos álló táborozás, melyen mintegy 25-30 fővel
vesz részt.
1913/14; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely a múlt tanévben alakult, ez idén is sokoldalú és
eredményes munkát végzett. Ez évben tíz (egyenkint 6, illetőleg 7 fiúból álló) őrs
dolgozott, öt csapatba osztva, melyeknek élén Mócsy János állatorvos növendék, az
intézet volt tanulója, továbbá Gyertyánffy László, Rozgonyi Ödön, Sztrilich János
VIII. o., Major Dezső és Wass Tibor VII. o. tanulók álltak. A csapatot Sík Sándor
intézeti tanár vezette. Pozsgay Rezső és Magas Mihály tanárok közreműködésével.
Minden őrs hetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt egybe, melyen a jellem és az
önnevelés körébe vágó kérdésekről előadásokat és megbeszéléseket tartottak, tanulmányozták és magyarázták a cserkésztörvényt, szorgalmasan tanulták és
gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket és előkészültek az egyes
próbákra. A haladás főként a műszaki ismeretek, a főzés és az elsősegély nyújtás terén szembetűnő. A csapat tagjai valamennyien elvégezték az újoncpróbát, 25-en letették a másodosztályú, 18-an az első osztályú próbát. Az utóbbiak közül 9-en dr. Pákozdy Károly iskolaorvos előtt a mentővizsgát is kiállották. Körülbelül havonkint egyszer közös csapat összejövetel volt, melyeken elméleti és gyakorlati előadásokat,
beszélgetéseket és vitákat tartottak. Az előadásokat dr. Schütz Antal, a három vezető
tanár és az idősebb fiúk tartották A csapatok és egyes őrsök több egész- és félnapos
kirándulást tettek a budai hegyekbe, melyeken a természetben is begyakorolták a
tanultakat, megfigyelték és élvezték a természetet. A kirándulások közül
nevezetesebbek: a háromnapos gödöllői tiszti-kirándulás, melyen — a tervszerű és
egyöntetű munka megalapozása végett — a karácsonyi szünidőben a vezető tanár és a
két felső osztályból nyolc fiú vett részt; valamint a májusi, melyen a cserkészek
védőszentjének, szent György Lovagnak ünnepét ülték meg és Magas Mihály mondott
ünnepi beszédet. Az idei cserkész-év legemlékezetesebb napja azonban május 24.-e
volt, amikor a csapat új zászlóját áldotta meg a templomban Bartos József kir.
tanácsos, intézeti igazgató. A remek fehérselyem-zászlót, (melynek egyik oldalát a
piarista címer, a másikat a cserkészliliom díszíti) Őnagysága özv. dr. Székely Ádámné
úrnő, a hozzávaló szép fehér selyemszalagot («Légy résen!» felirattal és az ünnep
dátumával) Őnagysága Klimes Ottóné úrnő ajándékozta a csapatnak A szertartás után
az intézet udvarán cserkészünnepély volt, melyen az intézet igazgatója átvette és bölcs, meleg szavakkal adta át a fiúknak a zászlót, Zimányi Gyula kegyesrendi tanár mélyen járó, gondolatokban gazdag ünnepi beszédet mondott, Bátori József Radványi Kálmán alkalmi költeményét szavalta, a csapat énekkara pedig Magas Mihály vezetésével
három művészies cserkészdalt adott elő. E számokat cserkészmutatványok (mentés,
kötélhíd-verés, szabadgyakorlatok) követték, majd az egész csapat a cserkésztábort
mutatta be nagy hatással, (három sátorral, két tűzhellyel, főzéssel, sütéssel, tábori
telefonnal, naptávíróval stb.) Az ünnepélyen, mely a Himnusszal végződött, több mint
ötszáz főnyi díszes közönség gyűlt össze, melynek főként dr. Hénap Tamás piarista
rendfőnök, Fekete Endre, Takács József, Farkas József, Szölgyémy János, dr. Jászay
Rezső házfőnök, dr. Acsay Antal kormánysegédek, Bakács József belvárosi apátplébános, Tolnay Kornél, Molnár Viktor volt államtitkár, dr. Hültl Dezső műegyet.
tanár, dr. Parall Ferenc nyugalmazott kúriai bíró stb., továbbá a budapesti cserkészcsapatok megjelent tisztjei adtak díszt. A múlt nyáron több kisebb kiránduláson kívül a csapat 14 tagja a vezető tanárral részt vett a Vágon a Zászlónk
rendezte tizenhét napos kiránduláson. Az idén július első felében a fiúk egy része a
vezető tanárokkal Breznóbánya vidékére tervez a Regnum Marianum cserkészeivel
közösen kéthetes táborozást (kirándulásokkal a Magas-Tátrába, a dobsinai jégbarlangba stb.)
1912/13; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Az intézeti Sportkörön belül megalakult az idén gimnáziumunk Boy-Scouts-csapata
is. Az életrevaló mozgalom, amelyet Baden-Powell generális alapított és amely
Angliából kiindulva ma már az egész művelt világon virágzik. Immár nálunk is
elkezdte sokoldalú munkáját az ifjúság jellembeli, testi és praktikus irányban való
nevelésére. — Intézetünkben ez évben kilenc (egyenkint 7-7 fiúból álló) őrs alakult,
akiknek élén három csapatvezető áll (Gyertyánffy László VII. o. t., Major Dezső VI. o.t., és Wass Tibor VI. o. t.). — A csapatot SÍK SÁNDOR intézeti tanár vezette,
SCHÜSSLER ALBERT és HÁMOS NÁNDOR tanárok közreműködésével. Minden őrs hetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt egybe, amelyen a jellem és az önnevelés körébe vágó kérdésekről felolvasásokat és beszélgetéseket tartottak, tanulmányozták és magyarázták a cserkésztörvényt. Szorgalmasan tanulták és gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket (hordágy és szabad tűzhely-készítés, Morse-jelzések, csomókötések, térképolvasás, megfigyelés, fegyelmezett menetelések, stb.) A csapatok és egyes őrsök — mindig tanári vezetés mellett — több egész és félnapos kirándulást tettek a budai hegyekbe, melyeken a természetben is begyakorolták a tanultakat. A vezetők részt vettek az első magyar cserkészőrsvezetői tanfolyamon is. A fiúk valamennyien kiállották az újoncpróbát és
június 8-án du. a Farkasvölgyben szép ünnepség keretében tették le a hármas
cserkészfogadalmat. Az ünnepségen, mely az intézeti tanárok, szülők és a budapesti
cserkészcsapatok jelenlétében folyt le, dr. SCHÜTZ ANTAL mondott ünnepi beszédet;
MAJOR DEZSŐ VI. o. t., csapatvezető, a cserkészekre kötelező mindennapi jótettről
adott elő, a fiúk pedig hazafias és cserkészdalokat énekeltek, majd a fogadalom letétele után nagy tetszés között cserkészgyakorlatokat mutattak be. — A fiúk egy része a vezető tanárokkal részt vesz nyáron a Zászlónk rendezésében a Vágon történendő tizenhét napos első magyar cserkésztáborozáson is.
1913; Vági tutajút; Kralován-Komárom
A Vadgalamb nevű tutajon 14 cserkész és 3 vezető utazott.
1913. június 8.; Az első fogadalomtétel; Farkasrét; írta: Pipics Zoltán
Most következett a fogadalomtétel. A kilenc őrs egymás mögötti arcvonalban felállt, mindegyik csapatvezető megtette a jelentését a csapatparancsnoknak, hogy kik akarnak fogadalmat tenni. Tisztelgés után Sík Sándor tanár úr felolvasta a fogadalom szövegét, amit az egész csapat utána mondott. Azután sorban végig járt az őrsök között, mindenkivel kezet fogott, átadva a kalapot és a boto, mondván: "Foglald el helyedet!" Ezzel az első piarista csapat fogadalmas cserkésszé lett.
1912; Az első csapattagok
1912-ben budapesti piarista diákok azzal a kéréssel fordultak osztályfőnökük, Sík Sándor felé, hogy alapítsanak egy cserkészcsapatot. Sík Sándor komolyan foglalkozott már addig is cserkészettel, így megalakult a 2. sz. BKG, a Budapesti Kegyesrendi Gimnázium cserkészcsapata. Második, mert az országban a második hivatalosan megalakult csapat volt. Első parancsnoka Sík Sándor volt.
1910; A kezdet; Nagybecskerek
A cserkészetről először a negybecskereki piarista gimnázium évkönyve számolt be 1910-ben. Röviden ismerteti Baden Powel 1908-ban megírt Scouting for boys (Cserkészet fiúknak) című könyvét. Új, izgalmas kalandokat ígért a cserkészélet, így hamar teret hódított az akkori ifjúság köreiben.
2016. december 2-4.: Vezetőségi protya, Börzsöny
2016. november 5.: Kirándulás és lasertag, Budapest
2016. július 21 - augusztus 5.: Kerékpáros zarándoklat, Róma
2016. július 9-18.: Kerületi Nagytábor, Homokbödöge
2016. június 24-26.: Vezetőségi táborszervező hétvége, Szentendre
2016. május 16-15.: Tavaszi portya,
2016. április 16.: Városjáték, Budapest
2016. március 19.: '48-as emléktúra, Pilis
2016. február 20.: Sportnap, Budapest
2016. január 8-10.: Téli portya, Párkány-Esztergom
2015. december 12.: Adventi csapatprogram, Budapest
2015. november 28.: Piarista Gimnázium, Nyílt nap
2015. október 2-4.: Vezetőségi portya, Kassa
2015. szeptember 27.: Évnyitó csapatprogram, Budapest
2015. július 3-12.: Csapattábor, Palást, írta: Szedenik Júlia
2015-ben is elérkezett a várva várt július 3-a, amikor elindulunk a táborba. Az idei nyár azért is volt különleges, mert Szlovákiába utaztunk. Együtt indultunk útra, a hihetetlenül kényelmes különbusszal, és a határt átlépve megérkeztünk a táborhelyre, ahol már várt ránk a lelkes felderítőcsapat. Miután megismerkedtünk a tábor biztonsági szabályaival és a szerszámok használatával, azon nyomban elkezdtük
felépíteni a sátrainkat, asztalainkat, padunkat és mindent, ami a kényelemhez kell. Azonban ezek után kezdődött csak az igazi móka! Egyszer sem unatkoztunk. Népdalokat tanultunk, métáztunk, nyomoztunk a tolvaj után, fociztunk, kereskedtünk, tanultunk arról, hogyan óvjuk a természetet, célba lőttünk, zsákban futottunk, a főzőversenyen finomabbnál finomabbakat ettünk, és persze minden este együtt mulattunk a tűz körül. Nem csak kész programokban vettünk részt, volt, hogy saját magunk találtuk ki az akadályversenyt, és azon mentünk végig. Szerencsénkre az idő is a mi oldalunkon állt, így a vizes játékok sem maradtak el: vízibombát dobáltunk, egymást spricceltük vízi pisztollyal, vízi kidobóst játszottunk és köpő versenyt tartottunk. Nagyon nagy élményt jelentettek a szlovákiai magyar cserkészekkel közös programok, amikor játszottunk kereskedőset, „kislovat” és sok hasonló népi játékot, és tarottunk egy nagy, közös tábortüzet is. Úgy gondolom, amellett, hogy jól éreztük magunkat sokat tanultunk is tőlük. Hihetetlen szeretettel és nyitottsággal fordultak felénk. Jó volt hallgatni a kiejtésüket, új szavakat tanulni tőlük, megismerni szokásaikat és őket. Az egynapos portya is elérkezett, ahol minden őrsnek alkalma volt tovább építenie az összetartását. Kiknek kisebb, kiknek nagyobb távval kellett megbirkózni, de mindenki feltalálta magát és sikeresen kiállta a próbát. Mikor már a hetedik napja vagyunk a természetben, ránk fér egy kis felfrissülés (bármelyik lány megmondja). Míg a fiúk fociztak, mi illatos füvekkel hajat mostunk és házi krémekkel arcpakolást csináltunk. Kell ennél több?! A puszi-posta sajnos csak az utolsó pár napban működött. Így viszont mindenki rendesen kihasználta, csak úgy röpködtek a levelek! A sok pörgős program mellett alkalmunk volt egy kis pihenésre is. A csendespihenők nélkül nem is lett volna igazi tábor! Sütött a nap a réten, volt, aki gitározott, volt, aki hallgatta, volt, aki karkötőt font, volt, aki a következő programot szervezte, és volt, aki csak pihent. Mindegy, hogy hogyan, de mindenki része volt ezeknek a tökéletes pillanatoknak. A legutolsó és legélvezetesebb tábortűznél, nagy örömére mindenkinek addig lehettünk fent és játszhattunk ameddig csak bírtunk, majd a csillagos ég alatt aludtunk. Sajnos, végül eljött az utolsó nap is, amikor el kellett válnunk egymástól, de szomorúak mégsem voltunk, hiszen egy év múlva megint találkozunk!
2015. május 30.: Magyarok világtalálkozója - Pátyi métabajnokság, Budapest-Páty
2015. április 24-26.: Tavaszi portya, Tahitótfalu, írta: Tirczka Sebestyén
Baljós árnyak köszöntöttek a Sík Sándorosokra. A portyával elkezdődött egy új évad, egy új keretmese, új küldetésekkel. Először is minden padavannak jedivé kellett képződnie, melyre a legalkalmasabb Maci tahitótfalui kiképzőközpontja bizonyult. Újpest-Városkaputól indultak az űrhajók, és a sofőr olyan jófej volt, hogy Nóri még azt is bemondhatta a hangosbemondóba, hogy a Tatooine bolygó következik. A sátorállítást és vacsorát követően sok újonc élete első cserkész tábortüzén vehetett részt. Másnap a szokásos reggeli torna után útra keltünk, hogy meghódítsuk a Vörös-kő nevű csúcsot. Ebéd után a mérges orrszarvúk, a lapos cicák és a harcos sáskák legendás nyakkendőharc összecsapása következett, ahol mindenki kellően töltekezhetett az élményekből. De még korántsem volt vége a napnak, hiszen a hazaérkezés után következett az újoncpróba. Erre egész évben készültek a cserkészek. A próba alatt a többiek métáztak. Az esti tábortűz után az újoncokon kívül mindenki elvonult, hogy előkészítsék a fogadalom helyszínét, mely idén különösen szép helyen volt. Szemünk elé tárult a kivilágított falu egy-egy szelete, és a csillagok is szépen fénylettek, de ami még ennél is jobb élmény volt, hogy több új cserkésztestvérrel bővült csapatunk. Vasárnap szép reggelre ébredtünk. C3PO zenés reggeli tornája után mindenki összepakolt, lebontottuk a sátrakat. Sietnünk kellett, hogy visszaérjünk a piarba a szentmisére, ahova a szülők is hivatalosak voltak. Wettstein József atya tartotta a misét, melyen természetesen a cserkészek teljesítették a liturgikus és zenei szolgálatokat.
Remélem mindenkiben jó élmények maradtak, és a legjobb, hogy felcsillant egy új remény!
2015. március 14.: Nagyböjti lelkinap, Budapest, írta: Karczub András
Csapatunk a tavaszt egy lelkigyakorlattal indította, amely a Piarista Gimnáziumban zajlott. Egy kis játékkal és közös elmélkedéssel indítottuk a napot. Utána mindenki a vele egykorúakkal külön csoportokra oszlott. A legkisebbeknek rengeteg játék és gyakorlat segítségével mutattuk meg, hogy mennyire fontos a tisztelet és a figyelmesség embertársaink felé. Az idősebbek megbeszélték az életükben jelenlévő szerepeket, értékrendjeiket. Jobban megismerték önmagukat, és megvitatták, hogy miért és kikért kell felelősséget vállalniuk, és később mi vár még rájuk. A felnőttek főleg a testtel és a kommunikációval foglalkoztak. Érzelmeink kifejezése szavakon túl, emberi kapcsolataink és az egymással történő testi érintkezés volt a beszélgetés témája. Félidőnél mindenki tartott egy ebédszünetet, ahol a csoportok tudtak egymással beszélgetni, majd a szünet után folytatódott a közös munka. Amikor a program második fele is véget ért, a nagyböjtre való tekintettel egy nagy, közös elmélkedés és beszélgetés vette kezdetét a lemondásainkról. Ötleteket kaptunk, hogy hogyan tudunk felkészülni húsvétra. Az egész napot közös mise zárta, amit Kerényi Lajos atya tartott. A mise után elbúcsúzkodtunk és mindenki indult hazafelé.
2015. február 7., Sportnap, Budapest, írta: Zábrádi Barbara
Február 7-én nem akármilyen napra ébredt kis csapatunk: ezen a napon volt esedékes a várva várt sportnap, a piaristák kockatornatermében. Lassacskán összegyűlt a nép. Dávidék maguk köré szólítottak bennünket és kezdődött a lényeg: rövidke bemelegítést tartottak. Ezután mind kaptunk egy-egy cetlit, melyek öt
csapatra osztottak bennünket: a tündérek, a békák, a királylányok, a szőke hercegek és a törpék csapatára. A sors pedig hozzánk vezette elátkozott királynőnket - ismertebb nevén Fólit -, aki vázolta áldatlan helyzetét és ennek megoldására szolgáló tervét, amihez a segítségünket kérte. Így, királynőnk utasításaival, buzdító szavaival és elcsúfított ábrázatának hátborzongató emlékképeivel felszerelkezve indultunk el az átok feloldásának rögös útján. Első feladatunk uralkodónőnk aranyszőke tincseinek visszaszerzése volt, melynek végrehajtásától még a labirintus és a mocsár – az igencsak virgonc aljnövényzetével karöltve – sem tudta eltántorítani harcosainkat. Másodjára Fóli királynő aranycipellői kerültek terítékre; némi tánccal érdemeltük ki őket. Harmadjára Piroska elveszett köpenyét juttattuk vissza tulajdonosához, hosszadalmas kosár- és röpimeccsek díjaként. Utoljára pedig Őfelsége féltett kis fehér tehénkéjére találtunk rá: ide a puszta vidámság vezetett el bennünket, amelynek oka többek között egy rakat édesség lelkes elfogyasztása volt. Mindezen nemes tettek jutalmaképp királynőnk megszabadult az átoktól, visszanyerte szépségét és megajándékozta népét két egész zacskó gumicukorral. Azóta is mindenki boldogan él és remélhetőleg senki meg nem halt.
2014. december 28-30., Téli portya, Kurtabérc, írta: Gombkötő Janka
Első nap vonatoztunk egy nagyot, tök jól szórakoztunk. Mindenki osztogatta mindenét, Rebeka a mézeskalácsát, én a muffinomat, Tomi meg a szétesett mézeskalácsházát. Leszálltunk a vonatról és felszálltunk a kidíszített, karácsonyi villamosra, ahol még zene is szólt! Amikor megérkeztünk a villamossal a végállomáshoz, Péter felvitt minket kocsival, de csak egy köves útig, ahonnan gyalog mentünk a lányokkal. Nehezek voltak a hátizsákok és jöhetett az, hogy a mínusz 8 fokban kimehettünk ágakat gyűjteni. (Persze ez is János ötlete volt.) A kiadós reggeli lefagyás után jöhetett az evés. A szakács, Péter, lecsót csinált reggelire.
Finom volt (szerintem). Aztán összekészültünk és jöhetett a kirándulás! Fagyos hideg volt, ezért mindent duplán kellett venni: zoknit, pulóvert és nadrágot is. Csapatokra oszlottunk (6-8 fősekre). Én Julival, Kucival, Tomival és Dénessel voltam egy csapatban. Sokat kirándultunk, sétáltunk, jégen csúszkáltunk. Összességében NAGYON jó volt. Mi értünk haza leghamarabb, a többiek csak hét körül. Amíg ők kirándultak Tomival és Kucival Bang-eztünk. Végül mindenki megérkezett. Amíg Péter a vacsit csinálta, mindenki játszott valamivel. Amikor kész lett a vacsi, ettünk (isteni chilis babot). Aztán János bejelentette: „Mindenki vonuljon be a lakosztályába, és öltse magára a legszebb, legelegánsabb ruháját!” Mindenki felöltözött, és jöhetett a bál első része, a NYITÓTÁNC! Mindenki (úgy értem a nagyok) választottak maguknak párt, és táncoltak. Aztán már minden fiú választhatott magának lányt. Engem elsőnek már fel is kértek (Farkas) és Rebekát is (Tomi)! Egymás után adták a számokat és kérték fel a lányokat táncolni. Nagyon sokáig maradtunk fenn, mert volt még popzene meg büfé, úgyhogy ettünk, ittunk, táncoltunk! Tényleg mint a mesében... Olyan fél 12 fele, mindenki lefeküdt és elaludt. Másnap (kedd) reggel jöhetett a reggeli: „Megfagyok, de azért még fát gyűjtök és még reggeli tornázom is!” Nyolc óra. Reggelizünk (tejbepapi volt) és elkezdünk összepakolni mindent, az ágyunkat rendbe raktuk stb. Aztán mi voltunk az elsők, akik a villamoshoz értek persze végig kocsival. Péter fuvarozott minket. A villamoson Bandival végig beszélgettünk. Odaértünk az állomásra. Ott is nagyon sokat beszélgettünk, mert nagyon hamar odaértünk, közben beszállingóztak a többiek is. Aztán úgy 45 perc múlva felszálltunk a vonatra. Ott is játszottunk, nevettünk, beszélgettünk. Végül hazaérkeztünk, még előbb is mint kellett volna. Aztán mindenkiért megjöttek a szülei és feloszlottunk. Így hogy visszagondolok rá csodás volt. Mintha csak álmodtam volna, vagy egy mesében lettem volna. Tényleg!
2014. október 4., Évnyitó program, Budapest
Október 4-én, tartottuk a 2014/15-ös cserkészév első csapatprogramját. Az esemény ötvözte a hagyományos toborzó kirándulás, a táborértékelés és az október 6-i megemlékezés elemeit. A csapat oszlopos tagjain kívül az újonc Kivi, Karvaly és a Mangó őrsök is részt vettek. A reggeli találkozót követően Arany János szavaival emlékeztünk az aradi vértanúkra és Batthyány Lajos miniszterelnökre az utóbbiról elnevezett téren. A program eredeti helyszínén, a Margit-szigeten sajnos csak egy turbómétára jutott idő,
mert a permetező eső gyorsan eláztatott minket. Így a fennmaradó programokat a Piarista Gimnázium épületében tartottuk meg: ebéd előtt egy kör (a rossz nyelvek szerint paraszt-) activityt játszottunk, utána pedig egy izgalmas akadályversenyen ismerkedhettek meg újoncaink a cserkészprogramok sokszínűségével: Bear Grylls tanmesék, egy Angry Bird, a selfiezés, a logika, a vakon mozgás és a retró tárgyak egyaránt próbára tették a versengő őrsöket. Az activityt a Karczub Andris nevével fémjelzett vegyes csapat, az
akadályversenyt pedig a sokat látott és alkalomszerűen Győrfi Marcival kiegészült Sakál őrs nyerte. De az újonc lányokat sem kell félteni, a Kivik beállították az Angry Birddel dekázás rekordját (131 felütés!), a Mangók pedig a logikai állomáson alkottak kiemelkedőt.
A csendespihenő idejében rövid táborértékelésre és ehhez kapcsolódóan a Pál Zsombor Érdemrendek átadására (2013 - Lontay Dávid, 2014 - Hód őrs), valamint az új őrsvezetői megbízásokra (Győriványi Flóra, Karczub András, Szedenik Júlia, Ullrich Dénes) is sor került.
2014. szeptember 6., Roverseny, Csákvár
A csapat vezetői három csapatban képviseltették magukat, melyek az előkelő harmadik, ötödik és hetedik helyezést szerezték meg.
2014. augusztus 25-29.; Kéktúra, Őrség; írta: Csákóy Gergő
Idén nyáron csapatunk a hagyományos cserkésztábor mellet egy vándortábort is szervezett, amelynek során a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra őrségi szakaszát jártuk be Nádasdtól Zalalövőig. Körülbelül 80 kilómétert tettünk meg öt nap alatt teljes túrafelszereléssel a hátunkon. Budapestről indultunk, és mivel csak öt vállalkozó akadt, úgy gondoltuk, hogy kocsival utazni a legpraktikusabb. Így hát augusztus 25-én reggel egy kis késéssel, de annál nagyobb izgalommal neki is vágtunk az útnak. Bár nem volt túl meleg aznap, de idén még nem sok alkalmunk volt a Balatonban fürdeni, ezért úgy döntöttünk, hogy megállunk egy rövid időre pancsikolni. Kicsit hűvös volt a víz, de annál jobban felfrissültünk, majd nekivágtunk a hátralévő útnak. Kicsi bénázás miatt lekéstük a buszunkat, de így legalább össze tudtuk rendesen rámolni a felszerelésünket, és meg tudtuk tervezni az előttünk álló napokat és szakaszokat. Hét óra körül szálltunk le a buszról Nádasdon, rögtön neki is vágtunk az első pár ezer lépésnek. Már sötétben érkeztünk meg a Himfai-tóhoz, amelynek gyönyörűségére sajnos csak reggel tudtunk rácsodálkozni. Gyorsan neki is álltunk a vacsorakészítésnek, és bár kicsit tovább kellet fejlesztenünk az általunk hozott konyhai felszerelést, ez nem
akadályozta, hogy egy igazi milánói makarónit együnk. Közben felvertük a sátrakat, mindenki előkészítette a saját kis fészkét. Annak ellenére, hogy nem mentünk sokat, mindenki fáradt volt, ezért hamar nyugovóra tértünk. Azt beszéltük, hogy másnap nem állítunk be ébresztőt, hanem addig alszunk, amíg mindenki fel nem ébred. Ezt a taktikát szinte az egész túrán követtük, és elég jól bevált. Valahogy így néz ki egy kéktúrázó napja, ezen kívül csak néhány különleges élményemet írom le. Az öt nap alatt csak kitűnő kaják voltak: gyros, hamburger, milánói, hagymás bab. Sőt a túra közben a „zizifelelős” adagolásával folyamatosan volt valami nass: keksz, mazsola, szőlőcukor, csoki stb. Déneséknek az Őrségben van a nyaralójuk, ezért egyik nap tettünk egy kis kitérőt, hogy ott alhassunk. Jó volt ágyban pihenni, palacsintát majszolni, rendes wc-t használni, letusolni és este nagyot játszani. Másnap Dénes mutatott nekünk egy elhagyott bányatavat a közeli kukoricás közepén, ahol tök jót fürödtünk. A kultúra is megkapta a magáét, az összes utunkba kerülő Árpád-kori templomot meglátogattuk. Jómagam már végigjártam az Országos Kéktúrát, mégis nagyon jó élmény volt egy új társasággal megint nekivágni.
2014. július 5-14., Piarista Nagytábor; Bernecebaráti; írta: Szajkovits Zsuzsanna
2014 nyarán három piarista cserkészcsapat, nevezetesen a 192. sz. Erdősi Imre Vácról, a kecskeméti 118. sz. Kalazancius, valamint a 2. sz. Sík Sándor Budapestről közösen tartotta meg szokásos, évi táborát a kecskeméti és váci iskolák alapításának 300. évfordulóján. Ez volt a Piarista Nagytábor, melyen a három csapat cserkészei az idei év júliusában közösen vettek részt a bözsönyi Kalakocs-völgyben.
Az előőrs tagjaiként az érintetlen természet fogadott minket, de a fiatalokat az általunk élhetőbbé tett környezet várta már. Előtáborban a munka mellett – természetesen – szakítottunk időt a többi törzs, valamint előfutáraik megismerésére is. A tábor létszámának kiteljesedésekor – az ifjú ősmagyarok megérkeztekor – sem szeparálódtak el a törzsek egymástól, noha az első napok még mindenhol az építkezés jegyében teltek el. Bár Éganya nem mindig volt kegyes hozzánk, ez sosem szegte kedvünket, így a honfoglalás időtartama alatt számos kalandon és megpróbáltatáson mentünk keresztül. Ilyen volt az egynapos zsákmányszerző hadjáratunk, mely során más törzsek tagjaival ismerkedhettünk meg. A legifjabbakat jól végzett munkájuk elismeréseként a törzs befogadta, a nálukkevéssel idősebbek is kiállták a próbát, melynek eredményeként ők is a törzs megbecsült tagjai lettek.Bár ez az első kísérlet volt több olyan csapatot összefogni, melyet nem a területi elhelyezkedés köt össze, hanem a piarista szellemiség, összességében eredményesnek tekinthető, hiszen városhatárokon átívelő barátságok kialakulásának kedvezett. Mindezek ellenére mindannyian visszavágytunk a régi, jól ismert és megszokott szállásterületünkre, így - bár fájó szívvel – mégis búcsút intettünk újonnan meghódított hazánknak és egymásnak.
2013/14, A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Szovák Márton
A 2013-as nyári tábor, ami a Gyűrűk ura világába repítette
el cserkészeinket, és a világ minden tájáról magyar cserkészeket összehívó
Nemzeti Nagytábor után ősszel újra kezdődtek az őrsgyűlések és a különböző
rövidebb csapatprogramok. Az év szokás szerint toborzással indult, aminek
eredményeképpen felállt a Nepáli pimpó és a Denevér őrs, a csapatunkba elsőként
érkező lányok egyike, Szabó Lilla és a nyáron őrsvezetőképző tábort végzett
Dombóvári Balázs vezetésével.
Októberben az egész csapatnak szerveztünk kirándulást a
Vadálló kövekhez, a szép idő és a gyönyörű kilátás mindenkinek felejthetetlen
élményeket okozott. Ezután nem sokkal csapatunk kószái, a 15-18 éves
korosztály, önálló bowlingozásra gyűltek össze, ezzel tanúbizonyságot téve
önállóságukról. Advent vége felé ismét összegyűltünk és egy játékos délután
keretében megajándékoztuk egymást.
Évek óta először ismét szerveztünk téli portyát. A
háttértörténetet ezúttal a Harry Potter
regények szolgáltatták, elsősorban a Trimágus Tusa eseményei. Persze itt
sem maradhatott el egy kis kirándulás a Rám-szakadékban, de az azóta is keringő
anekdoták alapján a legmókásabb emlékeket a táncest és a kviddics adták.
Nagyböjtben lelki napra gyűltünk össze a csapatotthonban, a
program során a szervezők megpróbálták a cserkészekhez a Szentháromság egyes
személyeit közelebb hozni különböző közösségi és személyes tapasztalatokon
keresztül. A délután zárásaképpen az Urbán József igazgató atya tartott misét.
Április végén részt vettünk az Országos Cserkésznapon, ami a Városligetben
került megrendezésre. A nap során lehetőségünk volt betekintést nyerni a 4-es
metró kulisszatitkaiba, a Sakál őrs először vehette igénybe Magyarországon a
Bag jump névre hallgató, óriás ugrópárnát, de íjászkodhattunk, métázhattunk,
sőt evezhettünk is. Este pedig a Polgári Mulató várta a megfáradt cserkészeket
egy kis lazításra.
Május utolsó hétvégéjén lezajlott a szokásos tavaszi portya,
bár ezúttal sajnos a program magját hagyományosan jelentő újoncpróba és
fogadalomtétel elmaradt. A portya idén nomádabb jellegű volt az elmúlt évek
gyakorlatánál, szombaton ugyanis teljes felszereléssel kirándult a csapat nagy
része, nem egy helyen táboroztunk a két este. Az első, piliscsabai éjszaka után
a Vízililiom őrs, a kószák és a cserkész korosztályú (10-15 év) fiúk
külön-külön utakon jutottak el az adyligeti cserkészparkba. Vasárnap kora
reggel visszatértünk a városba és meglátogattuk a 100 éves cserkészszövetségnek
emléket állító kiállítást a Magyarság Házában, majd a Mátyás templomban misén
vettünk részt.
Az évközi programok a portyával véget is értek, újra
előttünk a nyár, ami idén egy szokatlan kalanddal kecsegtet: a kecskeméti és
váci piarista gimnáziumok mellett működő cserkészcsapatokkal közösen
megrendezzük a Piarista Nagytábort Bernecebaráti közelében.
Csapatunk továbbra is aktívan részt vesz a pesti cserkészcsapatokat összefogó X. cserkészkerület életében. Parancsnokunk, Dr. Imre Sándor, egyben a kerület elnöke is, Iváncsics Gergely pedig az őrsvezetőképzésben vállalt altáborparancsnoki feladatot. A 18 éven felülieknek szóló őrsvezetőképzés kiképzői törzsében Arany János és Czinege András segédtisztjeink töltöttek be fontos szerepet. Idén négy cserkészünk (Antal Bálint, Karczub András, Szedenik Júlia és Ullrich Dénes) kezdte meg az őrsvezetőképzést.A tavaszi portyán Dr. Imre Sándor átadta a parancsnoki szolgálatot Szovák Mártonnak, de a csapat életében továbbra is jelen marad. Ezúton is köszönjük neki, hogy sok éve (az 1989-es újjáalakulás óta) aktív szerepet vállalt csapatunk életében!
2014. május 30. - június 1.; Tavaszi csapatportya; Piliscsaba
2014. április 26.; Országos cserkésznap; Budapest
2014. március 29.; Nagyböjti lelkinap; Budapest; írta: Ujfalvy Dorottya
Csapatunk szokásához híven az idei Nagyböjtben ismét tartott lelkinapot. A program bizalomjátékkal vette kezdetét, ahonnét egyesével szólítottak el bennünket. Az elcsendesedés során a lelkinap témájáról, az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről olvashattunk Bibliai idézeteket. Hitünk elmélyítése három helyszínen zajlott: külön-külön megismerkedtünk a Szentháromság három személyével.
Az első helyszínen a tékozló fiú történetén keresztül vizsgáltuk Maci segítségével azt, hogy életünk egyes szituációiban a történet mely szerepét öltjük magunkra. Érdekes volt szembesülni vele, hogy mindenkinek volt már olyan helyzet az életében, mikor a viselkedése nagyon hasonlított a történet egyik szereplőjének magatartására.
A következő személy a Fiú volt, Saci vezetésével. Beavattuk egymást a Fiúval való jelenlegi kapcsolatunkba. Végül a Szentlélek tizenkét ajándékát ismertette meg velünk Márta.
A nap végéhez közeledve mise előtt játszottunk egyet. Ezt követően egy közös szentmisén vettünk részt, amit Urbán József igazgató úr tartott nekünk.
A program végeztével Húsvét ünnepére kellőképp felkészülve tért haza mindenki.
2014. január 15-17.; Téli portya - Trimágus Tusa; Szentendre; írta: Antal Bálint
A Harry Potter-filmekből ismert hőseink ezúttal a Batthyány téren találkoztak, hogy mágikus képességeiket a Trimágus Tusán kamatoztathassák. Miután sikeresen elvonatoztak Szentendrére, ott már hintók várták őket, hogy Roxfortban megkezdődhessen a tanév. A tanulókat nem más, mint a süveg osztotta be a házakba, amelyek még aznap este összemérhették erejüket a kvízjátékon. A diákok berendezték szobáikat, hogy egy kiadós alvás után újult erővel vághassanak neki a Trimágus Tusának. Itt első körben a sárkányoktól kellett leprikónpetéket lopni, amelyek megmutatták az utat a Beauxbatton-ház elrabolt diákjai felé. A fiatalok hegyet-völgyet hátuk mögött hagyva vágtak neki a rengetegnek, hogy a Rám-szakadékot is megmászva kiszabadítsák a tó fenekéről a sellők karmai között sínylődő lányokat. A sikertől vidáman hazatért ifjak a nagy népszerűségnek örvendő kviddicsbajnokságon bizonyíthatták rátermettségüket, és persze a jókedv és kaland most sem maradt el. Ezt követően a Set! nevű társasjáték kötötte le a fiatalok figyelmét, mialatt a kiválasztott bajnokok a veszedelmes labirintusban bolyongva próbáltak boldogulni. Az este során bál is került megrendezésre, ahol az ínycsiklandó ízek, jó társaság és zene mellett a résztvevők a szebbik nemmel való táncban is kikapcsolódhattak. Másnap egy utolsó kviddicsmeccs után eljött a búcsúzkodás ideje, így hát egy tablófotó után mindenki fogta az iskolatáskáját, és egy utolsó pillantást vetve a Roxfortra nekivágott a hazaútnak.
2013. december; Csapatkarácsony; Budapest; írta: Tirczka Sebestyén
Csapatunk hagyománya, hogy minden évben összegyűlünk advent vége felé, hogy ráhangolódjunk a közelgő karácsony ünnepére. Idén is találkoztunk, szerencsére igen szép számmal, a Piarista Gimnáziumban. Egy imádsággal, és néhány karácsonyi ének eléneklésével kezdtük a programot, majd egy fergeteges vetélkedő keretében mérhették össze az őrsök a tudásukat és ügyességüket. Különböző feladatokon át vezetett az út a győzelemig, melyen a legtöbb WC-papír gurigát gyűjtő őrs előnnyel indulhatott. Volt Nemzeti Vágta, X-faktor, Kód, torpedó és még számos izgalmasabbnál izgalmasabb feladat, melyeknél az összhang és a csapatmunka elengedhetetlen volt. A vetélkedő után minden kezet megmozgató ajándékkészítésre került sor. Mindenki a húzott személynek alkothatott a mézeskalácstól kezdve a karácsonyfadíszig szinte bármit. Miután mindenki átadta az ajándékát, nagyszabású társasjáték szalon nyitotta meg kapuit. Szabadon lehetett egyik asztaltól a másikig vándorolni, és kipróbálni magunkat a jobbnál jobb játékokban. Mindezeket végigkísérte a sok sütemény valamint édesség és persze az elengedhetetlen csokifondü.
2013. október; Csapatkirándulás; Vadálló kövek; írta: Iváncsics Gergely
Egy napsütéses októberi napon jó harminc cserkész vágott neki a Visegrádi-hegység legmeredekebb kaptatójának. A Vadálló kövek által szegélyezett, barna takaróba burkolózott őszi erdőszélen haladt egyre feljebb és feljebb a kígyózó 2-esek sora. Prédikálószékre felérve, a mélyben csendesen kanyargó Duna képét gondosan emlékeinkbe zárva, ebédünket elköltve vágtunk neki túránk második felének egy kicsiny pilisi falu felé véve az irányt. S még mielőtt hazatértünk volna két-két félórás páros beszélgetésre is sor került, így nemcsak a kalandos kirándulás, de egy csapattárs mélyebb megismerésének élményével térhettünk haza.
2013. augusztus 11-19.; Nemzeti Nagytábor; Ócsa; írta: Szovák Márton
A száz éves Magyar Cserkészszövetség ünnepségsorozatának tetőpontja a Nemzeti Nagytábor volt, ahova minden magyarajkú cserkészcsapat delegált legalább egy őrsöt. Csapatunkat a Musztáng, a Szalamandra és a Sakál őrs tagjaiból formálódott kontingens képviselte Füredi Péter vezetésével. Egyes vezetőink az altábori- és a központi törzs tagjaiként segítették elő a tábor embert próbáló működtetését.
A táborban korosztályonként voltak altáborokba sorolva az őrsök, cserkészeink az egyik kósza altáborral élték végig a harmadik legnagyobb magyar cserkésztábor kilenc napját. A programokat direkt a 15-18 éves korosztályra tervezték, így igazán élvezetes és vagány tábort tudhatnak maguk mögött. Ilyenek voltak a villámrandi, a táncház és a „Hősök hegye” hagyományörző bemutató. Az ócsai „sivatag” porát egy evezéssel és fürdéssel töltött napon moshatták le magukról. A csapatnapon pedig a Vízililiom őrs és még jó néhány csapattárs örvendeztette meg az NNT résztvevőink szívét.
Akik ott voltak:
Antal Bálint - résztvevő
Arany János - altábori törzstag
Füredi Péter - őrsvezető
Győriványi Flóra - logisztika mcs.
Karczub András - résztvevő
Simon Márton - résztvevő
Szabó Richárd - résztvevő
Szovák Márton - kommunikáció mcs.
Ujfalvy Dorottya - logisztika mcs.
Ullrich Dénes - résztvevő
2013 nyarán egy váratlan utazás vette kezdetét: csapatostul Nyugat-Magyarország erdői felé vettük az irányt. De nem ám akármilyen formában! A Gyűrű Szövetsége és Középfölde népei rendezkedtek be a Bakonyszentlászlóhoz közeli erdő egy tisztásán. Törpöktől tündékig, emberektől varázslókig mindenféle szerzet képviseltette magát a Szauron elleni harcban.
Egy kívülállónak, vagy a tisztáson áthaladó turistáknak csupán
aranyos gyerekeknek tűnhettünk, akik ugrándoznak és mindenféle fura dolgot
csinálnak középkori mesebeli ruhákban. Ja, és eszméletlenül vígak. Belülről
nézve hasonló volt a helyzet. Egy csapat tettre kész, vidám cserkész voltunk,
akik 2013 nyarán a Gyűrűk Ura trilógiát sűrítették-csomagolták bele a tíznapos
táborba. Vinye és Bakonyszentlászló erre az időre Középföldévé változott, a
cserkészeink pedig százszázalékosan beleélték magunkat a történet
mindennapjaiba.
Ki
kicsoda?
A tábor
első két-három napját – szokás szerint – javarészt az építkezés jelentette.
Miután a lurkók megérkeztek a tábor területére, rövid eligazítás után megkapták
a körleteiket. Felállították a sátraikat, közös asztalt készítettek, kaput
állítottak, tűzhelyet raktak és árkot ástak a sátruk köré. Mindezt úgy, hogy
spárgával kötözték össze a hozott anyagból és talált fákból rakott
építményeket, hiszen a cserkészek nem használnak szöget vagy kalapácsokat.
–
Hobbitok, a második után látogassátok el Tóvárosba: ma ti vagytok Anduin
gátjának őrzői. – Egy átlagos mondat „Gondor kapitányától” a tábor egyik napján.
Hogy mi mit jelent? Középföldén mindent mesebeli módon nevezünk, hiszen csak
így érthetik meg a népek, miről is van szó! De nemcsak a szavunk járása
változik meg, hanem az öltözetünk is. Lórien tündéi, vagyis a Vízililiomok és
Völgyzugoly tündéi, avagy a Méh őrs, lenge fátyol ruhát öltöttek és suhantak
Középföldén. Az aprócska hobbitokon (Bagoly őrs) és a törpökön (Szalamandrák)
barna ruha és apró kard csillogott. A rohírok (Sakálok) fényes pengével, a
fehér lovat ábrázoló mentéjükben, peckesen közlekedtek.
A Gyűrű
Szövetsége, vagyis a vezetők, saját népüket irányítva, a többi néppel
szövetségre lépve teremtették meg Középfölde harmóniáját mindenki között.
Programok
a négyzeten
Középfölde
10 napjába annyi élményt és programot sűrítettünk, amennyit csak tudtunk!
Minden nap volt több jelenet, mely a Gyűrű Szövetségének történetében haladt
előre a táborral együtt. Volt, mikor a jelenetek játékkal együtt szóltak igazán
nagyot – ilyen volt a számháború, mely a végső csatát jelentette Minas Tirith
lábainál, vagy „Rohanpálya”, mely egy különleges akadálypálya volt egy egész
délelőttön át. A kreatívabbnál kreatívabb keretmesés játékok mellett minden nap
sportoltunk – játszottunk kamát, métát és cserkészlabdát –, fordítottunk időt a
gondolatainkra és a szemhéjunk belsőbbik felére is.
A
cserkésztáborok meghatározó élménye az esti tábortűz. Ez a minden este átélt
élmény olyan bensőséges és mindig különleges, hogy a legfáradtabbakat is
feltölti energiával. Ez az esti performansz olykor meghitt, csendes,
legtöbbször daltól hangos és játékoktól zengő, ám mindig csupa vidám arccal
teli kört alkot. Az esti tábortüzek egy olyan világot zárnak körénk, mely arra
a másfél órára állandó és egy különleges, bizsergető érzéssel tölt el
mindenkit: nem vagyunk egyedül. Legalábbis engem, minket, vezetőket.
Lesz ez
még így se!
A 2013-as középföldei tábor mindenkiben mély nyomot hagyott.
Bátran mondhatom, hogy eddig az egyik legélvezetesebb tábort sikerült átélnünk
a csapattal. Egy vezetőnek a legjobb érzés és viszonzás az, mikor a gyermekek
mosollyal az arcukon érkeznek és térnek haza a 10 napos cserkésztáborból –
minden megpróbáltatás és fáradtság ellenére. Ha valamiért, hát ezért érdemes
jövőre feljebb tennünk a lécet, és összehoznunk egy ennél is vagányabb tábort.2013. május; Centenáriumi csapatportya - Bilbó születsénapja; Adyliget; írta: Kósa Bernadett
2013-ban csapatunk megalapításának 100. évfordulójához értünk, melyet többek között egy hagyományőrző, ám átlagosnak nem mondható tavaszi portyával ünnepeltünk meg. A három napot Adyligetből indulva a Sztrilich Pál Cserkészpark fáinak óvó ágai alatt töltöttük. Táborverés és egy pezsdítő szabadtéri játék után következett a mindenki által várt tábortűz, ami után szokásunkhoz híven sátrakban hajtottuk álomra fejünket. Szombaton mind álmos kismacskákként keltünk fel, de a reggeli torna jótékony hatásának köszönhetően oroszlánként vágtunk neki a körülöttünk lévő rengeteg felfedezésének. Ezalatt bátor újoncaink megküzdöttek minden akadállyal, melyet a próba tartogatott nekik. Népdaltanulás után, melynek során hangunk egészen az égig ért, egy újabb, s annál másabb tábortűzön vehettünk részt, amit a megkönnyeztető, minden porcikát megremegtető fogadalomtétel követett; a szárnyaló Baglyok a fáklyák vörösen izzó fényénél megkapták a kiérdemelt zöld nyakkendőt őrsvezetőjük nagy büszkeségére.
A harmadik nap a 100. évünk ünneplésének jegyében telt, melyre öregcserkészeink és inaktív tagjaink is eljöttek nagy örömünkre. Egy kiadós, élvezetes métázás előzte meg a csapat vadonatúj egyenpólóinak kiosztását. Ezek után Görbe atya vezetésével a természetben vettünk részt egy közös szentmisén, majd a korábbi évek emlékeinek felidézésével, képek megtekintésével valamint egy íncsiklandó "100-as" torta bontásával töltöttük az időt . Sajnos a hétvége magában foglalja a korlátozott időt. Mind azt kívántuk, bár maradhatnánk még, ám a hétköznapok világa szólított bennünket, így szívünkben szeretettel és rengeteg élménnyel (újjal s régi felidézésével egyaránt) távoztunk.
2013. február 9.; Csapatfarsang és sportnap - Középfölde kiképzés; Budapest
Középfölde kiképzés - Mission completed!
Köszönjük Legolasnak a kiképzés rafinált feladatainak kiagyalását es a szerzetek egyetlen szervét sem kímelő végrehajtatását.
Zseniális volt, hogy nem mindig minden csapat körpárbajt vívott a többivel, hanem váltakozó párosításban ment a küzdelem. Ettől pörgős es élvezetes is lett a kiképzési program, a csapatépítésről nem is beszélve.
Végezetül köszönjük a kék, piros és sárga (szigorú ABC rendben nehogy valaki zokon vegye) szerzeteknek, hogy nemes ellenfélkent a dobogó legfelső fokára segítették a Zöldeket.
2012. december 15.; Adventi csapatprogram; Budapest
2012. október 6.; Cserkésznap; Zebegény
2012. szeptember 23.; Toborzónap; Budapest
2012. július 7-16.; Kerületi Nagytábor; Gödöllő
2011/12; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Mózer Bence
Ha elkezdem törni a fejem azon, hogyan is lehet visszaemlékezni erre a cserkészévre egyetlen szóban, nem kéne sokat gondolkodnom. Változás. Így írnám le legjobban azt, ami történt, amit véghezvittünk, vagy amin továbbra is dolgozunk. Új őrsök, új tervek és célok - no meg egy friss és lendületes csapat!
Gondoltunk egy nagyot, megcsűrtük-csavartuk, és összehoztunk egy bicaj túrával induló görög keretmesés, igazán vagány csapattábort a 327-es Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapattal. A végeredmény egy félig kerékpáros, félig pedig álló tábor lett, amit a cserkészeink egytől-egyig élveztek, és amit máig felemlegetünk néhány jó poén erejéig. Az első öt nap során a Batthyány tértől tekertünk négy napon át a Dunakanyarban, majd megállapodtunk a Gerecse hegységben. Kijutott kaptatókból és leejtőkből, szúnyogokból és tábortüzekből. A vezetők görög istenekként, az őrsök pedig poliszként éltek. Az olimpián a poliszok versenyeztek egymással: fogatot hajtottak, birkóztak, no meg stadiont futottak. És persze az élménynap sem maradhatott el, amin az íjászkodástól kezdve a kötélpályán suhanásig mindent kipróbáltunk.
Így telt tehát a görög életünk a nyári táborban. Ám nem sokkal később, október 22-én ismét összegyűlt a csapat megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről. A csapat tagjai egy városi akadálypályán mehettek végig, melynek részeseként átélhették, milyen lehetett forradalmárnak lenni és a szabadságért harcolni. Ezután egy kedves csapattársunknak hála, rengeteg tárgyi emléket - egyenruhákat, leveleket, akna maradványokat, képeket - tekinthettünk meg mindkét harcoló fél részéről.
Szeptembertől az új cserkészévben az őrsök szokásunk szerint hetente tartottak őrsgyűléseket, és készültek a próbákra, illetve az őket megmérettető feladatokra. Új őrsünk, a Sakál őrs igazán dinamikusan fejlődött, és lett a csapat legnépesebb fiú bagázsa Lontay Dávid és Tirczka Sebestyén vezetésével. A Szalamandra őrs Iváncsics Gergely és Szovák Márton segítségével a térképész különpróba kalandos ösvényén haladt, míg a Vízililiom őrs lányai sikerrel vették az első tábort Kósa Bernadettel és Járfás Barbival. A Hárpia őrs belevaló srácai továbbra is összetartanak Benda Feliciánnak köszönhetően. A Hangyász őrs a továbbtanulásra készült jómagam vezetésével. A Hódok egy része már őrsvezető, másik részük pedig a Méh őrs szorgos tagjai közt tevékenykedik Hegyi Márta segédletével. Ők azok, akik GH-s őrsként dolgozva a csapat közös alkalmain a főzésről és a beszerzésről gondoskodnak. Az Oposszum (őrsvezetők őrse), illetve a Platán (csapatvezetők őrse) továbbra is megbeszélt időpontban találkoztak - hol megbeszélés, hol pedig kikapcsolódás keretében.
November végén a Piarista Gimnázium nyílt napján vetélkedővel és rövid ismertetőkkel csábítottuk csapatotthonunkba az érdeklődőket. Decemberben a csapat adventi készülődésén vettünk részt. Különböző karácsonyfa-díszek, gyertyakészítés és csokifondue volt a program, amit természetesen a Karácsonyra felkészülve, lelki programmal és ajándékokkal színesítettünk.
A februári farsangi sportnapon a fiúk és a lányok egyaránt bebizonyították, hogy az MI6 ügynökjelöltjeiként méltó helyet foglalnak el a csapatban. Az ifjú „hírszerzők” a titkosszolgálat keretmeséjén belül kosárbajnokságban vehettek részt, az iskolán belüli akadálypályán mérethették meg magukat, valamint sorversenyeken szerezhettek pontokat. Az akadálypálya vége már-már katonai kiképző területté nőtte ki magát a felállított torlaszoknak köszönhetően, de mindenki sikerrel vette a kihívásokat. A nap egyértelmű közönségdíjas játéka az Egy perc és nyersz lett, mely a kreatív játékai és az egyszerűsége miatt mindenkit magával ragadott. A délután végére a dobogó tetejére a Sakál őrs állhatott, míg második a Hárpia őrsből alakult fúzió, harmadikak pedig a Vízililiomok lettek.
Márciusban a Nagyböjtben lelki napon vettünk részt. Korosztályos bontásokban beszélgettünk, lelki tükröt állítottunk, és a Szentírásból olvastunk. A program során egy meditációs szobába is beülhettünk, ahol egyenként gondolkodhattunk egy rövid, önmagunkat elemezni segítő „ösvényen” haladva.
Szintén március során az Oposszumok Szentendrére utaztak a régen várt portyájukra. A sárdagonyás túra és a játék után az őrsvezetői őrs megérdemelten áztathatta bütykeit a szombat esti pezsgőfürdőben, ám emellett az közösség összébb kovácsolása sem maradt el.
A csapat tavaszi portyájára április közepén került sor az adyligeti Sztrilich Pál cserkészparkban. A Sakál őrs ekkor tehetett újoncpróbát és fogadalmat, így válva a csapat és a cserkészet valódi tagjaivá. A büszke őrsvezetők szíve mosolygott, hiszen ismét egy generációval tovább lépett cserkészcsapatunk, melyben az ő munkájuk jelentős szerepet játszott.
A cserkészév ezzel még nem ért véget, hátra van még a nyári tábor, melyet ezúttal 2012 júliusában tartunk Gödöllőn, a X. cserkészkerület Kerületi Nagytáborában. A négyévente megrendezésre kerülő KNT arra hivatott, hogy a résztvevő csapatok jobban megismerjék egymást, valamint olyan programokon vegyenek részt, melyeket egyénileg nehezen lennének képesek megszervezni. A tíznapos táborban mind az új, mind pedig a rutinos cserkészeink megtalálják majd a számukra élvezetes programokat és kihívásokat. A tábor számunkra egy különleges alkalmat is tartogat, hiszen a Sík Sándor és a Loyolai Szent Ignác cserkészcsapat hivatalosan is egy csapatként, közösen fog együttműködni a jövőben.
A 2011/12-es cserkészév tehát közel sem volt híján a programoknak. Értek minket pozitív és negatív élmények egyaránt, ám úgy gondolom, színesebb évünk lehetett, mint valaha. Az ötletek, a változás még korántsem ért véget, így továbbra is mindent beleadva igyekszünk cserkészkedni és a csapat jövőjén dolgozni.
„Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!”
Sík Sándor
2012. május; Tavaszi portya; Adyliget
2012. február 25., Csapatfarsang, sportnap; Budapest
2011. december 17., Adventi csapatprogram; Budapest
2011. november 26.; Piar Nyílt nap; Budapest
2011. október 22.; '56-os akadályverseny; Budapest
2011. szeptember 24., Toborzókirándulás; Makkosmária
2011. július; Kerékpáros mozgótábor; Budapest - Gerecse
2010/11; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló; írta: Szovák Márton
Aktuális cserkészévünk a 2010-es nyári táborral kezdődött, amelynek helyszínéül a zempléni Senyő-völgy lett kiválasztva. A tábor kiválóan sikerült, az egész csapat sokat fejlődött, és az őrsök önmagukban is bebizonyították rátermettségüket a portyákon. A tábor folyamán több örömteli esemény is történt: a Hangyász és a Hód őrs sikeres első próbát tett, továbbá hivatalosan is a csapatba fogadtuk Molnár Sarolta segédtisztet és Molnár Gábor őrsvezetőt.
Szeptember – októberben két fontos esemény határozta meg az életünket: a toborzás és őrsvezetőjelöltjeink képesítése. Mindkettő szerencsésen zárult, Kósa Bernadett, Járfás Barbara és Szedenik Bálint megszerezték az őrsvezetői képesítést, és három újonc őrsöt is sikerült indítanunk, két fiút (Sün és Hárpia) továbbá egy lányt (Vízililiom). A Sün őrs vezetője Sz. Bálint lett, ennek az őrsnek a különös ismertetője, hogy korosztályilag vegyes, mind a hetedik, mind a tizenkettedik évfolyamból kerültek ki újoncaink. A hárpiákat Benda Felícián kezdte vezetni Molnár Gábor aktív közreműködésével, a vízililiomokat pedig a két újdonsült lány őrsvezető.
Miután sikerült minden régi és új őrsöt bekapcsolni a csapat életébe, megemlékeztünk az ’56-os forradalom évfordulójáról egy kirándulás keretében. Ennek során az őrsök mutatták be a forradalom egyes szakaszainak jelentősebb eseményeit, és a csapatparancsnok is emelte a megemlékezés fényét egy tanulságos és emlékezetes történettel. Novemberben a csapat bemutatkozott az iskola nyílt napján, advent vége felé pedig egy vetélkedővel egybekötött elmélkedéssel ünnepeltük meg a karácsonyt.
Az új évet az Iváncsics Gergely szervezte sportnappal indítottuk, ami kiváló lehetőséget nyújtott az újonc őrsöknek a bemutatkozásra. A program estéjén volt a 17. Országos Cserkészbál, ahol nagy létszámban megjelentünk.
Az iskola és a rend mellett csapatunk is együtt örült Görbe László Sch. P. egykori csapatparancsnokkal, akit a köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntettek ki. Következő programunk egy csapatbiciklizés volt, amivel már a nyári táborra készültünk. Ugyanis idén a csapattábor első szakasza kerékpáros vándortábor lesz. A program húsvéti készületként is szolgált, külön köszönet Hegyi Márta segédtisztnek a szép keresztút megszervezéséhez. A tavaszi felfrissülés a tisztikarban is megmutatkozott, Czinege András megszerezte a segédtiszti képesítést. Nyár elején egy háromnapos portyán az újoncaink helytálltak az újoncpróbán és így fogadalmat tehettek a Börzsöny varázslatos tájaitól körülvéve. A portya már közösen zajlott a 327. Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapattal, akikkel reményeink szerint együtt fogunk táborozni.
A 2011-es év különleges a cserkészek körében, mert Svédországban jamboree-t, világtalálkozót, szerveznek. Erre Szedenik Bálint és Jánoki Imre jelentkezett a csapatunkból, ők a nemzetközi tábortörzs (IST) tagjaiként fogják a találkozó életét segíteni.
Újdonság volt a csapat életében az is, hogy az őrsvezetők a tisztikartól elkülönítve az Oposszum őrsben tömörültek, Molnár Sarolta és Czinege András zászlaja alatt. Idén kezdte meg őrsvezetői képzését Tirczka Sebestyén és Lontay Dávid, a segédtisztképzőt pedig Mózer Bence és Iváncsics Gergely.
A nyári tábor szervezésébe tavasz eleje óta komoly erőket fektettünk, reméljük, hogy fáradozásaink meghozzák gyümölcsüket és egy sikeres táborral zárhatjuk az évet. Több nehezebb feladat is van, a biciklis rész megszervezése és a többcsapatos tábor nem könnyítik meg a dolgunkat, de ha ezeket jól végezzük, akkor egy sok éve nem látott létszámú táborban vehetünk majd részt.
2011. június 10-12.; Fogadalomtételi portya; Nagybörzsöny
2011. április 16.; Csapat szintű biciklitúra; Dél-Buda
2011. április 2.; Kerületi lelki nap; Budapest
2011. február 12.; Sportnap; Budapest
2010. december 19.; Csapatkarácsony; Budapest
2010. október 23.; Csapatkirándulás, megemlékezés
2010. augusztus; Cserkésztábor; Senyő-völgy; írta: Binner András (vers), Szovák Márton
2010. augusztus 13-tól 21-ig tartottuk nyári táborunkat a zempléni Senyő-völgyben. Bérelt kisbuszokkal utaztunk, őrsi sátrakban aludtunk a völgy magasabb, árnyasabb részein.
Az első, építkezős napok után változatos programokon vehettünk részt a tábor területén belül, a forgórendszerű képzéseken kívül különböző VIP/hadi/nyomozójátékokban volt részünk és métáztunk is.
Vasárnap meglátogattuk a szomszédos települést, Telkibányát, ahol mise után városismeretben mértük össze erőinket. Ennek során megismertük az itteni bányászkultúra főbb jellegzetességeit. Haza egy kisebb kirándulás után jutottunk, ami természetesen nem lett volna az igazi gyilkosos játék és eső nélkül. Az értő fül még gombászati ismereteket is kihallhatott a lihegésekből a meredekebb részeknél. Ezen a kiránduláson kívül off-site program volt még az őrsi keretben megrendezett portya, amiről mindenki különleges, új és minden bizonnyal jó élményekkel tért „haza” a táborba.
Vallásos, elmélyülős programjainkat a tábor egészén végighúzódó, Jákob történetét feldolgozó jeleneteken fűzték össze.
Szent István napjának vigíliáján a közeli falvak lelki gondozását ellátó atya jött el misét tartani a táborba. Augusztus 20.-án a tűzijáték hiánya miatti űrt a kitűnő cserkész öttusa, célba lövés és árverés hivatott pótolni. Ez utóbbin a táborban gyűjtött pontjainkból tudtunk jobbnál jobb és szebbnél szebb tárgyakat beszerezni.
A napok végét az elmaradhatatlan tábortüzek, egy alkalommal az eső, ugyancsak egyszer pedig egy kalandos, játékos, kihívós program tették emlékezetessé.
Kezdetben nyár vala
Nyáron tábor vala
Vala-
Mennyi cserkész
Jött, ki csak tudott.
Hát nézzük a napot
Mikor e díszes társaság
A fél országon át
A Zemplénbe hág.
Alig késve indulunk,
(A McDonalds-nak Hód-olunk)
Városnézés, kultúra!
Eljutunk a táborba.
Hogy mi történt még ezután?
Körletünk építjük tán...
Egy-két szűk munkanapot,
Oszt vesszük a kalapot.
Mi van még a táborban?
(Macska GH-sátorban.)
Zászlószertartás bőrivel
(Szolgálatjelvényt küldjük el!)
Rímfaragás kínok közt
Bumm! És kész, ne ragozd oszt.
Tábortűz, hol nép vigad:
Kabarészám a divat.
Mi maradt le? A vacsora.
Ha nem mossa el esők sora.
És a tábor fénypontja:
A kétnapos zseb-portya!
(Amádé várán napoz a
Csapatnyi Szalamandra.)
Utána Jákobot köszönthetem:
Hevenu sálom alehem!
Fölpezsdül újra az élet,
A tábor még nem ért véget!
Zászlónkat be kéne fejeznünk
Nem kéne lefejezve lennünk.
(Kis csend ... Most hallgat a költő.
Nincs ihlet tán? Ő is esendő.)
De felzúg megint a dal szava:
Hello, hello! S lám, itt vala.
Nemcsak ő szól egyedül,
Regénk jóságos hőse.
Hanem a gonosz Pipőke!
Bevitt minket az erdőbe,
Hol a Halál köszönt maga,
S a kancellár, kinek szava,
Igaz, mint búvópatak dala.
Kevesen tudjuk talán,
Előtte meghalt egy sárkány.
De sokan tudjuk azt azonban:
Mi váltunk kővé a vadonban.
Aztán még – no hisz úgy volt
Mentünk vasárnap szentmisére.
Ebédünk rejtve volt
Várt „úttörők” keresésére
(Ez sok öreg néni véleménye)
És este még, huszadika
Külön szentmise vala.
És immáron csak két nap maradt,
Jó tábor volt, hogy elszaladt!
No, nincs pihenés meg unalom,
Fotoszintézis a napon!
Éljen a cserkész öttusa!
(És annak hat állomása)
Szalamandraj a bajnonka.
(Pfuj, elfogult cikkírója!)
Börzén verjük az árakat.
És lassan lebukik a Nap.
És legszebb esti programunk:
Zárótábortüzi napunk.
Virrasztunk, szabadban alhatunk,
Keserédes hangulatunk.
Túlalva a reggeli
A végnapot köszönteni.
Táborbontás, megyünk haza
Buszra rakva cserkész hada
Lám ennek is vége vala.
Mindennek mi szép s jó vala.
Utolsót lobban a nyár
Aztán elmúlik végképp.
Buszról elszállva eljő a bánat
Elhozta immár a vég.
2010. április 23-25.; Tavaszi portya; Csobánka
2010. február 20.; Téli kirándulás; Makkosmária
2010. február 12.; Körzeti farsang; Budapest
2009. november 14-15.; Őszi portya; Budapest, Gyömrő
2009. szeptember 19.; Toborzó kirándulás; Budai-hegység
2009. augusztus 5-15.; Cserkésztábor; Malom-völgy, Zebegény
2009. május 15-17.; Tavaszi portya; Vörös-kő, Pilis
2009. április 19.; Sportnap; Hajógyári-sziget
2008. december 13.; Városi játék és adventi kézműves program; Budapest
2008. augusztus; Kerületi Nagytábor; Gödöllő
2008. március 1.; Sportnap; Budapest
2007. december 14.; Csapatkarácsony; Budapest
2007. november 17.; Csapatkirándulás; Búbánat-völgy
2007. július 30. - augusztus 8.; Cserkésztábor, Jamboree látogatás; London, Brownsea, Chelmsford, Anglia
2006/7; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Imre Sándor
Cserkészcsapatunk élete idén is a szokott keretek között zajlott, azaz a nyári tábor után ősszel újra megkezdődtek az őrsgyűlések, és az egyéb programok, amelyek mind a jövő nyárra való felkészülést szolgálják.
Aki figyelmesen olvasta a tavalyi évkönyvben is beszámolónkat, az tudja, hogy a történetünk fonala a 2006. évi nyári tábor előtt szakadt félbe, így onnan folytatnám.
A cserkészév legjelentősebb eseménye a nyári tábor, amire 2006-ban augusztus 4. és 14. között került sor Erdélyben, ahol közösen táboroztunk a szászrégeni magyar cserkészekkel, a 19. sz. I. Rákóczi György cserkészcsapat tagjaival. A helyszín egy kis falu – Holtmaros – melletti rét volt. Ide jó félnapos buszozás után érkeztünk, sajnos már késő este, így vendéglátóinkkal csak másnap tudtunk megismerkedni. A következő két nap így az ismerkedés, közös építkezés és játék nevében telt el a Maros partján. Bázisunkról elmozdultunk többször is az ezt követő napokon, bejártuk kisbusszal Erdély nevezetes helyeit. Táborunkban ezek mellett volt még sportnap, kézműves nap, és egy nagy túra Istenszéke hegyére – illetve ez utóbbi végül is a rossz időjárás miatt elmaradt. A tábor fénypontja természetesen a fogadalmi tábortűz volt, ahol egy cserkésszel gyarapodott csapatunk létszáma. Így elmondhatom, szinte észre sem vettük, és elszaladt a 10 nap, és eljött a búcsúzás reggele, vagy inkább hajnala.
Sok élménnyel szívünkben indulhattunk haza, melyekben benne foglaltatnak Erdély szépségei, a programok gazdag kalandjai, és persze az együtt táborozás minden izgalma.
A nyár krónikájához tartozik még, hogy Czinege András elvégezte az őrsvezetőképző tábort, és mivel ősszel sikeresen lepróbázott, el is nyerte a képesítést. Hoványi Márton pedig újabb elvégzett segédtiszti táborral gazdagította gyűjteményét.
Az őszi munkát a következő őrsök kezdték meg: Binturong, Résen Légy, Vérfoltos Kabóca, és reményeink szerint egy újoncőrs. A nagyobbak továbbra is T keretein belül tömörülnek.
Ősszel, az évnyitó vezetőségin újra nagy terveket szőttünk. Mivel 2007 különlegesen ünnepi év a cserkészek körében – Hiszen az alapító Baden-Powell 150 éve született, és az első cserkésztábort pedig 100 éve tartották – ezért a 2006-2007-es cserkészév központi témája a cserkésztörténelem lett. Ezért a programokat mind-mind a cserkésztörténelem pillérjeire építettük.
Szokásos őszi programunk, az évnyitó kirándulás – ahol már legújabb őrsünk, az újoncokat magukba foglaló Mangalica őrs is megjelent – a cserkészet kialakulásának jegyében telt, hiszen Mafeking várának ostromát játszottuk el. Ez egy remek számháborút takar, természetesen a búrok vereségével.
Novemberben sor került a BiPi hobbijai napra, ami valójában a csapatotthon kitakarítását, és rendezésének megkezdését jelentette, míg este közös színházba menetelt.
Decemberben eljött az idei vetélkedő – ami érthető módon a cserkésztörténelemre épült – első fordulója. Az év során még kétszer – februárban és áprilisban került még sor fordulóra. Szintén decemberben került sor a csapatkarácsonyra, melynek keretében az őrsök színvonalas műsorokkal emlékeztek meg szép ünnepünkről, és meg is ajándékozták egymást.
Februárban a már hagyományosnak mondható sportnap került a terítékre, ahol remek kosárlabda, foci és pingpong mérkőzések zajlottak. S ha már a sportnál tartunk: Csapatunk fociban továbbra is remek erőt képvisel, ősszel a kerületi bajnokságon címvédést hajtottak végre a nagyok egy elképesztő döntő után, és tavasszal újra elhódították a Liliom-kupát is. E mellett rangos cserkészviadalokon elért helyezések gazdagították gyűjteményüket. Sajnos az őszi kosárlabda-bajnokság nem sikerült túl jól, de természetesen ott is jól éreztük magunkat.
Sajnos 2007 március 11.-én komoly veszteség érte csapatunkat, hiszen Kemenes László atya életének 78. évében megtért Teremtőjéhez. Kemenes atya végig komoly szerepet vállalt a csapat újjáalakításában, és mindvégig komoly támogatást nyújtott működésünkhöz.
Egy április végi hétvégén tartottuk tavaszi portyánkat, mely több jelentős eseménynek is otthont adott. Április 27.-én, péntek este a Résen Légy őrs első próbát tett, majd a csapat szombaton részt vett Budapesten a cserkészet 100. születésnapját köszöntő programokon. Az este már a Cserkészparkban ért minket, ahol az újonc Mangalicák tettek újoncpróbát. A hétvége csúcspontja mégis a vasárnapi nap volt, amikor is a csapat apraja-nagyja összegyűlt – és ez most nagyon komoly, hiszen minden valaha volt cserkészünket meghívtuk, és nagyon sokan el is jöttek – és közel 70 cserkésszel tartottuk ünnepségünket. Ennek fényét emelte a közös szentmise, majd az ezt követő fogadalomtétel, ahol öt újonc lett cserkésszé. A napi programot színesítette a csapatról készített kiállítás, a közös bográcsos ebéd, és játék.
Mikor ezeket a sorokat írom, már a nyárra készülünk. A megfogalmazás persze nem helyes, hiszen az idei nyári táborért már szeptember óta keményen dolgozunk. A terv olyan óriási, amilyen még nem volt a csapat életében: Mivel a cserkészet 100 éves, ezért a nyári tábor keretein belül meglátogatjuk a jamboreet. Ehhez persze az a praktikus, ha Angliában táborozunk. Ezen a komoly ötleten dolgozik már a csapat vezetősége, tagjai, és a szülők is ősz óta, s a helyzet több, mint reménykeltő. Nyáron tehát irány Anglia!
Persze vannak, akiknek a nyár nem csak egy tábort jelent. Csapatunkból Máté Kinga segédtiszti képzésen vesz részt, míg Csákóy Gergő az ŐV képesítés megszerzésén dolgozik.
A végére már csak egy adalék: a csapat vezetősége, már-már hagyományosan, aktívan részt vállal a kerület vezetésében is. Dr. Imre Sándor és Orosz László a kerületi elnökség tagjai, míg ebben az évben Hoványi Márton vezeti a kerületi őrsvezetőképzést. E mellett Csomor Márton pedig a kerületi OIB küldötti szerepet látja el.
Beszámolómat abban a reményben zárom, hogy jövőre az olvasó úgy veheti kezébe az évkönyvet, hogy abban egy terjedelmes fejezetet lel a csapat jamboreen szerzett élményeiről.
2007. április 27-29.; Tavaszi
portya, 100 éves cserkésznap; Adyliget, Budapest
2007. március 31.; Keresztút; Nagykovácsi
2007. március 24.; Csapatkirándulás
2007. február 24.; Vetélkedő, Budapest
2006. szeptember 24.; Cserkész évadnyitó nap
2006. augusztus; Cserkésztábor; Holtmaros, Erdély; írta: Szovák Márton
Az idén a cserkészcsapat a nagytábort Erdélyben rendezte, Holtmaroson. Velünk tartott a 19. sz. I. Rákóczi György Cserkészcsapat is.
Utunkat augusztus 4-én kezdtük, 12 órán át buszoztunk Erdély szíve felé. Az úton sokat beszélgettünk, játszottuk. Sötét este érkeztünk meg a kis faluba a 19-esek szüleinek segítségével. Hála a helyi lelkész úrnak sátrat sem kellett verni, hanem ő látott minket vendégül a helyi árvaházban.
Másnap reggel kigyalogoltunk Maros- menti táborunkba és hozzáfogtunk a táborépítéshez. Először a sátrak épültek fel, majd az eligazítás-oktatás után a kerítések, a parancstábla és egyéb fontos dolgok is elkészültek. Déltájban esni kezdett az eső és csak 3 órára csitult le. E-miatt a tábori mise is el lett halasztva. Este őrsi körletünkben raktunk egy
kis tüzet melegedésre. Végül az egész tábor ott tolongott körülötte és dalolt.
A következő napokban Erdélyt jártuk be – buszon. Első utunkon Farkaslakán megnéztük Tamási Áron sírját, és Parajdon, ahol Áprily Lajos született, alászálltunk a sóbányába. Itt megebédeltünk, majd elindultunk felfedezni a hatalmas csarnokokat. Volt ott bányamúzeum, templom sóhomokozó, kisautó-kölcsönző, sőt még Internet-Café is. Útközben Korondon nézelődtünk és emléktárgyakat vettünk az otthoniaknak. Jó szem kellett ahhoz, hogy észrevegyen az ember néhány cserepet a similabdák (bóvli labdák) és rázós pisztolyok között. Második kirándulásunkon a Kárpátok tövébe vezetett az út, a Békás szorosba. Az évezredes, magas kőfalak közt rettentő kicsinek tűnik minden. Mivel a „viszontagság”¹ újra esni kezdett ismét a buszok felé vettük az irányt, a sofőr pedig egy fürdő felé, ahol ugrálhattunk deszkáról is. Megtekintettük a Romániai Magyar Cserkészszövetség jubileumi kopjafáit is. Sajnos kitört a magyar kontingensen a hasfájás, valószínűleg a víztől.
A következő napokban a tábor területén voltunk. Ismerkedtünk erdélyi cserkésztestvéreinkkel, és énekelgettünk is ( Boncidai menyecskék…). A sportok közül élvezettel űztük a métát, a focit és az eső ellen csekély védelmet nyújtó ponyva alá futást, valamint a dermesztően hideg, gyorsfolyású Marosban az árral szemben úszást. Nekünk egyébként az volt a tisztálkodás, míg hölgykollégáink az árvaházba jártak, amíg el nem dugult a lefolyó… Két-három naponta jelent meg a tábori újság, amiben az aktuális hírek mellett ismertetők, viccek is helyet kaptak. Minden napot tábortűzzel zártunk. Sok került három újonc fogadalomtételére is. Nagyon szépre sikerült, az időjárással ellentétben a hangulat felhőtlen volt.
A hetedik napon ellátogattunk a vécsi várba. Ahol régebben lovagok múlatták az időt, most elmegyógyintézet van. A parkban viszont még mindig ott található a vár utolsó urának és Wass Albertnek végső nyughelye és a Helikon-asztal, ahol a XX. sz. nagy erdélyi írói összegyűltek. Hazafelé közénk vágtak a tehenek, hála a vasúti sorompóleeresztésének, ami a tetejébe teljesen fölösleges volt. De ezt is túléltük, baj nem történt.
Az utolsó napra elkészült az őrsi kuka, de hat órán belül lebontottuk. Pedig pedállal is működtethető volt. A Nap lement, mi viszont fent maradtunk a záró, végső tábortűzhöz. Az eső újra keresztülhúzta számításainkat, de ez sem akadályozott meg egyeseket az hajnalig fennmaradásban.
Úgy négy óra alvás után sátrat bontottunk, és elindultunk hazafelé. Megismerkedtünk a román vasutakkal – bár ne tettük volna! Hála az „időugrásnak” csak 11 órát kellett buszozni. Szerencsésen hazaértünk, hála a Jóistennek a pályaudvarra, ahol már vártak minket szüleink. Az egész tábor nagyon jó volt, – leszámítva az időjárást – kellemesen töltöttük el az időnket, emellett elmélyültünk a cserkészpraktikákban is.
2005/6; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Orosz László
A tanév végeztével nem ér véget a „cserkészév”, mert az év egyik legfontosabb eseménye a csapattábor még hátra van. Így ezt a beszámolót is a tavalyi nyári események leírásával kezdjük.
Csapatunk 4 cserkésze, öregdiákok, részt vettek a 3 éven át tartó Nagy Dunatúra utolsó szakaszán, Bajától a Fekete-tengerig. A nagy út egy jelentős részén csatlakozott a cserkészekhez Urbanek Rudolf tanár úr is. Az egy hónapos vízitúra felejthetetlen élmény volt. Köszönjük az öregcserkészek támogatását.
A csapat nyári portyája Balatonszentgyörgyön volt. Pár sajnálatos körülmény miatt igen rövid, ám annál tartalmasabb portyánk során. megismertük a Kis-Balaton élővilágát, láttuk a megáradt Zalát, geocache ládákat kerestünk biciklivel, és nagyokat fürödtünk a Balatonban.
A tanév eleji, Futó tanár úrral közösen rendezett toborzó kirándulásnak köszönhetően 1,5 őrsnyi lelkes fiú jelentkezett csapatunkba. Kisebb részük csatalakozott a már egy éve működő Binturong őrshöz, melyet Orosz László és Joachim László vezet. Többségük megalapította a Résen Légy őrsöt, vezetőik Hoványi Márton és Harmat Lőrinc. Oláh Péter vezetésével kisebb-nagyobb lelkesedéssel folytatta idén is munkáját a Kabóca őrs. Csapatunk negyedik aktív őrse, a Sárkányok, már megértek a őrsvezetői munkára, így közülük hárman 2005. októberén elkezdték a X. kerületi őrsvezetőképző tanfolyamot.
Az őrsök heti rendszerességgel tartottak őrsgyűléseket, melyek során megismerkedtek és elmélyültek a cserkésztörvények és a cserkészfogadalom irányította életvitel mibenlétében. A csapatotthoni foglalkozásokon kívül sokat kirándultak a természetben, számos múzeumot és mozit meglátogattak. Az idei évben kiemelt hangsúlyt helyeztünk a természet megismerésre. Ennek jegyében egy összetett pontversenyben mérik össze az őrsök elszántságukat és tudásukat.
A csapat idősebb tagjai – jórészt már mind öregdiákok – csapatkarácsony, fogadalomtétel és más csapatprogramok alkalmával vesznek részt a csapat életében. Őket fogja össze a T, mely egy rendhagyó formában működő őrs. „Vezetője” Csomor Márton. Október elején elnyerték a kerület labdarúgó bajnoki címet, majd novemberben az országos kosárlabda tornán ezüstérmet szereztek. Az áprilisban megrendezett felvidéki teremfoci Liliom Kupáról szintén a bajnoki serleggel tértek haza.
Hagyományosnak mondható programjaink közé tartozik már az iskolai nyílt napi megjelenésünk, a téli játékdélután, a tavasz eleji sportnap és az október 23-i és március 15-i teljesítménytúrákon való részvétel. Fontos esemény volt a március végi börzsönyi portyánk, melynek során az újoncok komoly döntést hoztak: szeretnének cserkészek lenni. Elhatározásuk komolyságát tetteikkel bizonyították is. Fogadalomtételük csapatunk életének legfőbb pillanata volt.
Az idei év nagy ünnepe Windisch Zoltán és Kepics Anikó házassága. Két őrsvezetőnk példamutató élete minden cserkész számára követendő. Lelkesen segédkeztünk a nagy nap megünneplésében. Isten éltesse őket sokáig!
2007-ben ünnepli a cserkészet 100. évfordulóját. (1907-ben tartotta Baden Powell, a cserkészet alapítója, az első cserkésztábort egy Brownsea nevű szigeten.) Ezt az évfordulót egy hatalmas méretű angliai dzsemborival (4 évente megrendezésre kerülő cserkész világtalálkozó) ünneplik a cserkészek. A magyar kontingensbe 4 cserkészünk került be. A jövő évi indulásig még sok munka vár rájuk, felkészülésük ahol tudjuk, segítjük.
Hoványi Márton október 8-án sikeresen befejezte a 2003-ban kezdett segédtisztképzést, és ünnepélyes keretek között átvehette képesítését. A csapat osztozott örömében és itt az évkönyv lapjain is gratulál komoly munkája szép eredményéhez.
A csapat vezetői közösségét egy egri portyával próbáltuk erősíteni. Kapcsolatba létünk a szászrégeni cserkészekkel is, az idei nyári táborunkat az ő segítségükkel, velük közösen tartjuk Erdélyben.
2006. március; Tavaszi portya; Kismaros-Börzsönyliget; írta: Szovák Márton
Pénteken elmaradt az őrsgyűlés. Ennek oka a csapatportyába illesztett újoncpróba volt. Délután 4 körül gyülekeztünk a Nyugati pályaudvaron. Célunk a kismaros-börzsönyligeti ház elérése volt. A vonatozás után busszal mentünk nagyjából Morgó vasútállomásig. Innen szállásunkra gyalogoltunk.
Még aznap este elindultak a Binturongok "fát gyűjteni". Időközben észrevétlenül lepróbáztak. Vacsora után egy nagy vetélkedőt rendeztünk, ami mutogatásból, hódításból és sok egyéb vicces dologból állt. Másnapra nagyot aludtunk.
Szombat reggel rajtunk (legalábbis az őrs felén) volt a sor. Gergő, Bálint és én néhány idősebb cserkésszel boltba mentünk. A meglepetés ekkor ért bennünket, amikor a nagyok az első kanyarban kisorsoltatták, hogy ki kezdi. Én voltam a "szerencsés". Történelemmel kezdtük, záporoztak az évszámok, személyek. A második
rész térképismeretből állt. A harmadik állomáson Lőrinc hittanos kérdésekkel várt minket, majd Bandi énekeltette meg a csapatot. Végül méréseket és csomókat kellet
készíteni. A boltos csapat szerencsésen befutott, rá se jöttek a többiek. Reggeli után elindult a csapat túrázni. Útba ejtettünk egy geocaching ládát, amit Felicián és Bálint talált meg. Mentünk tovább a még mindig jeges, sáros úton, de mivel sütött a Nap ez nem volt túlontúl zavaró. Az ebédre egy erdei tisztáson került sor. Medvesajtos zsömléket ettük és cserélgettünk. Alma is jutott mindenkinek. Újult erővel folytattuk utunkat és 3-4 körül be is értünk a legközelebbi faluba ahol megállt a kisvasút. Amikor hazaértünk volt egy jó óra pihenő mialatt Domi, Zsolt és Bence is letette a próbát.
Este sor került a fogadalom tételre, de ez egy másik történet.
Ezután megvacsoráztunk. Ezt Anikó tette különlegessé egy igazi cserkésztortával. Vendégeink is voltak, Csanády tanár úr, Windisch Zoli, Anikó, Brandemburg Tamás és Kazincy Béla. Miután előkészítették a terepet Paul T. (alias Hoványi Marci) és Alexander S. (alias Orosz Laci) a két híres Oscar-díjas rendező filmbemutatókkal szórakoztatott minket. Az éneklés és csatakiáltások se maradhattak ki. Erről fölösleges írni, mert aki részt vett benne, az sose felejti el, aki meg nem az meg el se tudja képzelni milyen jó volt.
Vasárnap Csanády tanár úr misét tartott, aztán felcihelődtünk és elindultunk Budapestre. Mivel lekéstük a vonatot gyalog vonult be a csapat Kismarosba, ahol még ismerősökkel is találkoztunk. Az út hazafelé zökkenőmentes volt, leszámítva az ijedt szempárokat a Nyugatiban, ahol egy Temperamentummal búcsúztunk.
Úgy gondolom mindnyájan jól éreztük magunkat főleg, hogy küldetésünk elérte a célját: mindannyian zöld nyakkendőben tértünk haza.
2006. január 18.; Csapatkaszinó; Budapest
2005. december 16.; Csapatkarácsony, Budapest
2005; Cserkésztábor; Balatonberény
2004; Cserkésztábor; Borzagos-rét, Mátraalmás
2004; Téli portya; Nagybörzsöny
2003; Cserkésztábor; Oszlopó-forrás, Bernecebaráti
2003; A 90 éves csapat köszöntője, írta: Imre Sándor
Amikor azt a feladatot kaptam, hogy foglaljam össze az újjáalakulás óta eltelt 14 esztendő történéseit, először azt hittem, könnyű dolgom lesz, hiszen mi ez a 14 év az eltelt 90-hez képest?
Első pillanatban szerencsésnek éreztem magam, mert az újjáalakulás első percétől fogva részt vehettem a csapat életében. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy eseményekben, történésekben oly gazdag időszak áll mögöttünk, hogy áttekintéséhez az egész délelőtt sem lenne elegendő. Ezért a “cserkész vidám és meggondolt” törvény szellemében azért, hogy vidámságotokat megőrizzem, meggondoltam magam és a 4 órás előadás helyett csak a legfontosabb eseményeket szeretném felvillantani.
Persze jó kérdés kinek mi a fontos esemény? Ennek eldöntésére és az objektivitás valamelyest történő megőrzése érdekében az emberi emlékezet több millió év alatt kifejlesztett szűrőjét alkalmaztam. Elővettem egy üres lapot és bízva abban, hogy a legmeghatározóbb dolgok vésődnek be a legjobban, egy perc alatt felírtam a csapat életével kapcsolatos emlékeimet. Ezekből szeretnék néhányat elmesélni, melyek a hivatalos csapattörténet lapjaira biztos nem kerületek fel, de nélkülük talán nem lenne ma csapatunk vagy legalábbis nem ilyen lenne.
1. Az újjáalakulás. Csapatunk fiatalabb tagjai talán azt gondolják, hogy rendkívül ünnepélyes keretek között indult újra a csapat élete. A hivatalos csapattörténet szerint így is történt 1989. március 15-én. A tényleges újjáalakulás azonban 88 egy őszi estéjén zajlott. Már egyetemistaként és mint a gimnázium kosárcsapatának oszlopos tagja visszajártunk néhány osztálytársammal esténként a tornaterembe. Egyik ilyen alkalom befejeztével lejött hozzánk Görbe atya, volt osztályfőnökünk és az iskola felőli kosárpalánk gyűrűje alatt (+/- 50 cm) feltette a váratlan kérdést. Nem volna-e kedvünk részt venni a csapat újraindításában? Nekem pontosan 1 másodperc kellett a döntéshez, mivel anyai nagyapám 82 évéből 76-ot vízicserkészként élt meg és nyaranta a náluk töltött hetek során igyekezett minél többet átadni ebből az életformából. Rengeteget eveztünk, túráztunk. Hatan kezdtünk akkor hozzá az őrsvezető képzéshez, melynek végeztével 1989. március 15-én hivatalosan is megalakult a csapat. Esetleg a gimnázium költöztetése során felszabaduló palánkot és az alatt fekvő 1 m2-es padlódarabot elkérhetnénk és BiPi lábnyomához hasonlatosan méltó módon helyezhetnénk el cserkészmúzeumunkban..
2. Az első tábor. Emlékeimben a 14 év táborai igencsak keverednek egyetlen egy kivételével, az elsőével, melyet a Tisza mellett és a Zemplénben rendeztünk. Ennek, ha nem is minden óráját de minden napját fel tudom idézni. A jelenlevők el sem tudják képzelni a kifogyhatatlan mennyiségben felhalmozott, Zum-zum becenévre hallgató, enyhén szólva kesernyés grapefruit lekvár izét és azt a hatást amit az őt először kóstolók arcára kiült. Reggelente a fürdőszobában néha még ma is eszembe jut a Hideg forrás, mely nevét korántsem véletlenül kapta. Ehhez a táborhoz egy akkor még jelentéktelennek tűnő esemény is tartozott. A Tisza parti táborban egyik reggel elszakadt és szerencsétlen módon be is akadt a zászlókötél, vagy jó húsz méter magasra kellett felmászni a kiszabadításához. Volt akkor egy rendkívül mozgékony és ügyes fiú a csapatunkban, akinek kb. fél perc kellett a probléma megoldásához. Nem tudom kitaláljátok-e a nevét? Minden jelenlevő ismeri bár valószínűleg személyesen nem találkoztatok vele. Mécs Lacinak hívják. A minap majdnem megmászta a Himaláját is.
3. Az első rázós ügy. Csomor Marciékkal még mint újoncokkal (talán voltak vagy tizenegykét évesek) kirándultunk egyet a budai hegyekben s hazafelé útba ejtettük a cserkészparkot is, hadd lássák milyen is az. Éppen egy kezdődő akadályversenybe csöppentünk bele. A fiúk minden áron be akartak szállni s bár féltem, hogy akkor még hézagos tudásuk esetleg kudarchoz vezet s ráadásul a hazaérkezés pontossága is veszélybe került, mégiscsak beneveztem őket. Minden várakozást felülmúlva, ha jól emlékszem másodikak lettek. Eddig tartott a sikertörténet. A gimnáziumba érkezve könnyes szemű anyák, vérben forgó tekintetű apák és a kereszttűzbe szorult Görbe atya vártak minket. Akkoriban a mobil telefónia még szintén újonc korszakát élte, így a bő egy órás csúszás teljesen felőrölte az idegeket. Erősen féltem, hogy akkor láttam az őrsömet utoljára. Abban mindenesetre biztos voltam, hogy mind a gyerekeknek, mind a szülőknek sikerült életre szóló élményt szereznem. Szerencsére (talán nem is szerencse volt) az otthon előadott élménybeszámolók után a szülők teljesen megenyhültek és senki sem hiányzott a következő őrsgyűlésről.
4. Börzsönyi táborok. Utolsó emlékemmel szeretnék kis reklámot csapni idei nyári táborunknak, melyet a Börzsönyben az Oszlópó forrás mellé tervezünk. Csapatunk mér két alkalommal is táborozott a környéken. Szerencsére az újszülöttnek minden vicc, az új cserkészeknek minden táborhely új. Ma is a számban érzem annak a szedermezőnek az ízét, melyet Ákos bá, a Börzsöny harmadáért felelős természetvédelmi őr mutatott nekünk. Az idősebbek emlékeznek még Sisa Pesta főállású betyár kalandjaira, melyet tőle hallhattunk. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Sisa Pesta főállású erdőkerülőként fejezte be tisztességben megőszülve életét. Kitörölhetetlen emléket hagytak bennem Balogh tanár úr növényismereti sétái, melyek során a Börzsöny flóráját tárta fel előttünk. E helyütt szeretnék köszönetet mondani Balogh tanár úrnak, aki kérésünkre mindig jött, hogy kimeríthetetlen tudását megossza velünk. Nos, ha már előbb az igazságról esett szó, a sétákat növénygyűjtéssel kötötte egybe, majd az azokból készült teák élettani hatásait is kipróbálhattuk. Megvallom őszintén a legmélyebb nyomokat a cickafark alapú vízhajtó keverek hagyta bennem (bennünk.) A ravazdi zöldborsó történetét pedig őrsvezetőitek készségesen elmesélik, én most az alkalom komolyságára való tekintettel inkább eltekintek tőle.
Végezetül illendő megemlékeznem csapatunk parancsnokairól, akik mint váltófutók a stafétabotot, teljesítették majd továbbadták a feladatot: Görbe László, Lobmayer Imre, Csóka Géza, Csanády Miklós s végül jómagam. Meggyőződésem, hogy a Mindenható gondoskodásának köszönhető, hogy mindig akad rátermett ember, aki nem engedte kialudni a lángot. Az Ő keze műve, hogy minden nagy generációból akadtak olyanok, akik a gimnázium befejeztével is velünk maradtak: Orosz Laci, Brandó, Csomor Marci, Windisch Zoli. S talán az sem véletlen, hogy a csapatunkban idén felbukkantak az első lányok is, akik az áprilisi 24-es teljesítménytúrán bizonyították, hogy méltó tagjai csapatunknak s ugyancsak fel kell kössük a cserkésznyakkendőnket ha lépést akarunk tartani velük.
Ezzel rövid de hálás megemlékezésem végére értem. Kívánom, hogy a cserkészet mindannyiótoknak életre szóló útmutatóul szolgáljon, akár 1 akár 90 évet töltötök el a csapatunkban. Ne feledjétek, ahogy a mostani öregcserkészek is szívesen látott vendégeink, úgy Ti is azok vagytok, lesztek amíg a csapatunk fennáll.
2003; Téli portya; Márkó
2002; Cserkésztábor; Ördög-rét, Bakonyszentlászló
2002; A csapat koedukációja, az első két lány őrs.
2002; Téli portya; Nógrád
2001; Vízi és kerékpáros tábor; Kisalföld
2001; Téli portya; Pedagógus kulcsosház, Vértes
2000; Cserkésztábor; Vállus
2000; Téli portya; Bagolytanya, Heves-Borsodi-dombság
1999; Kerékpáros mozgótábor; Felső-Tisza-vidék
1999; Téli portya; Vörösfenyő kulcsosház, Mecsek
1998; Cserkésztábor; Isaszeg
1998; Téli portya; Farkas-gödör, Bükk
1997; Cserkésztábor; Ravazd
1997; Téli portya; Veszprém
1996; Cserkésztábor; Inárcs
1996; Téli portya; Sátoraljaújhely
1995; Cserkésztábor; Péliföldszentkereszt
1995; Téli portya; Siófok-Kiliti
1994; Cserkésztábor; Tiszaug
1994; Téli portya; Gödrös, Tihany
1993; Cserkésztábor; Oszlopó-forrás, Bernecebaráti
1992; Cserkésztábor; Kenyeres Balázs-forrás, Börzsöny
1992; Téli portya; Pénzásás, Börzsöny
1989; Cserkésztábor; Tokaj-Timár-Hada-forrás, Zemplén
1989. február; A csapat újjáalakulása
1989 februárjában újjáalakult a Magyar Cserkészszövetség. Így lehetősége nyílt a csapat egykori vezetőinek, hogy újjáalakítsák a csapatot. Első parancsnokunk nevét felvéve megalakult a 2. sz. Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat, a Budapesti Piarista Gimnázium csapata. Az újjáalakult csapat 1989. március 14-én tett fogadalmat. A parancsnok Görbe László lett.
1963. szeptember 28.; Sík Sándor Sch.P., a csapat alapító parancsnoka, piarista tartományfőnök halála
1948; A cserkészet betiltása
1947. szeptember 28.; Ifjúsági zarándoklat; Máriaremete
1947. július 2-23.; Csapattábor; Mátrafüred
1947. június 8.; Csapatünnepély; Szabadság-hegy
1947. január 21.; Rajkirándulás; Jánoshegy
1946. december 28.; Csapatkirándulás; Makkosmária
Csapatunk a cserkészet betiltásáig, 1948-ig működött.
1926/27; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező Testület
tagja Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok, s a szülők részéről
Degré Miklós dr. a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A vezetőtanárok: Sík Sándor dr.,
Ferenczi Zoltán dr., Kiss József és Bátori József dr. A gyakorlati munkában segítő
tiszti fogadalmat és próbát tett tisztek és segédtisztek: Major Dezső dr. és Horváth
György dr. orvosok, Finánczy Ernő és Sabáthiel József, Krémer Ferenc, Nagy József
és Ranschburg Géza. Zsembery István, Dán György. Fogadalmat és próbát tett raj- és
őrsvezetők: Degré Lajos, Liber Endre, Nagy István, Szemenyei János, Zerkowitz
Ferenc, Semjén János, Csapody Csaba, Metzger Lambert, Virágh Zoltán, Virter Pál,
Szakváry János, Manno Sándor, Sima Imre, Szemenyei László, Thomka Kálmán,
Farkas József, Hajós György, Maurer Gyula, Szabó Zoltán. A csapat létszáma 162 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar és öregrajé 13. Összesen 205 fő. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben a szokott cserkészmunkán, az átlag 2-3 hetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként raj- illetőleg őrsi összejöveteleken, a különböző katolikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon kívül több nagyobb szabású teljesítményre is visszatekinthet. Legnagyobb eseményünk a megyeri dombokon júl. 2–23-ig rendezett. Nemzeti Nagytábor. Az egész magyar cserkészet bemutatkozása és hatalmas erőpróbája volt ez az óriási vállalkozás, elsősorban azzal a céllal, hogy a mozgalmat egységesebbé és az egyes csapatoknál elért eredményeket közkinccsé tegye. Csonkamagyarország mintegy 70 városából 8000 magyar fiú vett rajta részt és 11 nemzet képviseltette magát kisebb-nagyobb portokkal (dánok, olaszok, angolok, osztrákok, németek, svájciak, lettek, izlandiak, hollandok, bolgárok, lengyelek). Az egyetemes magyar cserkészetnek ezt a hatalmas megmozdulását csapatunk tőle telhetően előremozdította. 108 fiúval és 24 vezetővel vett részt benne, más négy csapattal együtt elvállalta és teljesítette az előkészítés és a versenyrendezés bonyolult munkáját. Az egész tábor elnöke csapatunk parancsnoka, Sík Sándor volt, a központi vezetőségben 13 tisztünk és segédtisztünk működött. A nem kötelező versenyekben való sikeres részvétel (35 különböző díj, közöttük 11 első díj éppen a külön próbákból) szép képet nyújtott a csapat előző évi munkájából. Különösen a vízi cserkészmunkában tűntek ki a fiúk. A kötelező versenyeket mi rendeztük, ezekben azért nem indultunk. — Csapatunk táborát látogatásával tisztelte meg a Főméltóságú Kormányzó Úr, Hám Antal dr., a piarista rend főnöke, Kisparti János dr., a gimnázium igazgatója, a gimnázium számos tanára és igen sok szülő. Hosszabb ideig is táborunkban tartózkodott Lord Hampton, a világ főcserkészének Baden Powellnek helyettese, a magyar, német, svájci és osztrák főcserkész. A Nemzeti Nagy tábor városi élete után a nyár folyamán még több tábort rendeztünk: 14 fiú Bátori József tanár vezetésével Miskolcról Egerbe gyalogolt. A nyolc napig tartó mozgótábor nemcsak a Bükk-hegység hatalmas rengetegeit és messze tekintő hegycsúcsait, tavait, vízeséseit és patakcsobogástól hangos mély völgyeit gyönyörködtük végig, hanem még a város nevezetességeit is áttanulmányozta (katedrális, líceum, a vár, Dobó és Gárdonyi sírja, uszoda). Szeptember 2-től 6-ig 16 cserkészünk Bátori József tanár vezetésével Esztergomból csónakon jött le a Dunán. Ugyanezen idő alatt Kiss József tanár vezetésével 12 cserkész Pécs városának környékének nevezetességeit nézte meg (székesegyház katakombák, múzeum, Zsolnay-gyár. Mecsek-hegység szebb részletei, ezenkívül kirándult Pécsváradra, a Zengőre és megtekintette az abaligeti cseppkőbarlangot is. Mohácson tavaly húsvétkor volt a csapat 10 tagja.) Szeptember 7–8-án Sík Sándor parancsnok k vezetésével 18 résztvevővel rendezte meg a csapat az Esztergom melletti Vaskapunál tiszti táborát. Nemzeti Nagytábor tanulságait és a jövő év terveit beszélte meg itt a csapat vezetősége. Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ez idén is híven állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásból. Hála szülők és jóakarók nagyarányú támogatásainak, ebben az esztendőben Testvériségi Alapból kereken 8 millió K-t fordítottunk szegény sorsú cserkészeszeink táborozási költségeinek fedezésére. November hóban jól sikerült ünnepély keretében vetített képes beszámoló-előadást rendeztünk a nyári nagytáborról. A különböző cserkész-számok mellett Harsányi Kálmán: Páter Benedek c. drámai miniatűrjét előadta a csapat. A szereplők közül ki kell emelnünk Nagy Iván játékát. Karácsonykor a rajok bensőséges estéket rendeztek, ahol a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást.
1925/26; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező Testület
tagjai Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok s a szülők részéről
Degré Miklós dr. a tábla másodelnöke. Vezetőtanárok: Sík Sándor dr., Neuhauser Frigyes, Bátori József dr. és Kiss József. A csapat létszáma három rajban 143 fő. A már érettségizettekből alakult tisztikar 41 fő, összesen 184 fő. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben a szokott cserkészmunkán, az átlag 2-3 hetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott raj és őrsi órákon, a különböző katolikus körmeneteken való szolgálatokon kívül is eleven cserkészéletet élt. Legnagyobb eseményünk a július 1–23-ig Nagymaros közelében a budapesti csapat által rendezett egységes piarista nagytábor. Méreteiről némi fogalmat ad, hogy valamennyi iskolánk cserkészcsapata részt vett rajta összesen 340 fiúval. 16 piarista tanár mellett két orvos és húsznál több egyetemi hallgató látta el a vezetés bonyolult munkáját. Eredményei a minden táborban célzottakon kívül az egységes piarista cserkészszellem kifejlesztése, az egyes csapatok jó oldalainak közkinccsé tevése, a vezetők egymásközti szeretetének elmélyülése, a fiúkban a piarista öntudat szemmel látható erősödése. A tábort a főtisztelendő Rendfőnök úr képviselőjén, Sebes Ferenc dr. asszisztens úron kívül a rend, a szülők és a társadalom részéről igen számosan fölkeresték. (Látogatók száma az első vasárnap 200,a másodikon 300.) Régi tradíciókhoz híven a parancsnokság ez idén is híven állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának, a múlt évben a Testvériségi alapból kereken hatmilliót fordítottunk szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
A csapat szellemének és munkájának színvonaláról adott tájékoztatást a szeptember
első napjaiban az új pesti Népszigeten rendezett kerületi Jamboree, a budapesti
cserkészcsapatok nagy, versennyel egybekötött összejövetele. Csapatunk három rajjal,
teljes létszámmal vette fel a versenyt a többiek válogatott versenyrajaival és minden
versenyszámban az elsők között végzett, számos nyeremény tárggyal gyarapítva a
csapat trófeumait. November hóban jól sikerült ünnepély keretében vetítettképes beszámoló előadást tartottunk a nyári nagytáborról. Karácsonykor a rajok bensőséges karácsonyestéket rendeztek, melyeken a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. Ugyancsak a karácsonyi szünetben, december 26-tól január 1-ig, Bátori József dr. tanár és Fináczy Ernő orvostanhallgató vezetésével a Sztrilich Tamás-raj 40-es létszámmal sikerült téli tábort rendezett a Börzsönyhegységben, Leányapusztán. Az egészséges sífutás megtanulása mellett alkalmunk nyílt a gyönyörű börzsönyi hegyek bekalandozására. Több ízben voltunk a Csóványoson, a Nagy- és Kishideghegyen, bejártuk a Várbükk (Salgó), Oltárkő, Pintérhegy, Háromhárstető, Kurucbérc és Magas Tax vidékét. Ezúton is köszönetünket nyilvánítjuk Huszár Tibor magyaros vendéglátásáért. Január 24-én csapatunk rendezte a Magyar Cserkészszövetség második országos cserkész-síversenyét. A piarista csapat indította a legtöbb versenyzőt (49), számos értékes járőr és egyéni díjon kívül megnyerte a legjobb sífutó járőrnek kijáró Honvédelmi Miniszter-vándordíjat és holtversenyben érdemelte ki a Főcserkész örökös vándordíját: A legjobb síelő cserkészcsapatnak. A verseny sikere főleg Fináczy Ernő érdeme. A húsvéti vakációban a Sztrilich Tamás-raj Fináczy Béla min. tanácsos és Fináczy Ernő vezetésével 40 fővel négynapos mozgó tábort rendezett Mohács–Pécs–Abaliget útiránnyal. A mohácsi vész 400 éves évfordulója alkalmával II. Lajos emlékművét a Cselepatak partján az egész magyar társadalom részéről a piarista cserkészek koszorúzták meg legelőször a Verbőczy reálgimnázium cserkészcsapatával együtt rendezett ünnepély keretében. Pécs városában a cisztercita cserkészek kalauzoltak, velük együtt jártuk be a Mecsek szép részeit és az abaligeti cseppkőbarlang útjait is. Ezen a nyáron a Magyar Cserkészszövetség Nemzeti Nagytábort rendez, ahol együtt fog táborozni minden magyar cserkész. A Nemzeti Tanács elnöke, parancsnokunk, Sík Sándor. Csapatunk más négy csapattal együtt a versenyzés lebonyolítására készül.
1924/25; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke: dr. Lóky Béla c. főigazgató. A Szervező Testület tagjai dr. Balanyi György és Szomolányi József piarista tanárok s a szülök részéről dr. Degré Miklós, a Kúria másodelnöke. Vezető tanárok: dr. Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Richter Pál és dr. Bátori József. A csapat létszáma három rajban 126 fő. A már érettségizettekből alakult tisztikar 48 fő, összesen 174. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben, jóllehet Sík Sándor, a csapat főparancsnoka, Olaszországban tartózkodott, a szokott cserkészmunkán, a havonként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott raj- és őrsi órákon kívül is eleven cserkészéletet élt. Ennek bizonyítéka, hogy a nyár folyamán két jól sikerült nagy tábort is rendezett. A csapat 70 tagja Neuhauser Frigyes és Richter Pál k. r. tanárok vezetésével csapatunk bőkezű támogatójának Károlyi József grófnak nyirbátori birtokán, az oláh demarkációs vonaltól 3 km.-re, táborozott. Legidősebb rajunk 30-as létszámmal dr. Bátori József k. r. tanár és dr. Zsembery Gyula vezetésével vízi mozgótáborozás keretében Passautól a gyönyörű Wachau-n keresztül Budapestig jött le csónakon (Kb. 600 km!) miközben Linz, Pöchlarn, Melk, Dürnstein, Aggstein, Greifcnstein, Bécs, Győr és Pannonhalma nevezetességeit is megtekintették. Mindkét tábor 3-3 hétig tartott és a sötétbarnára sült és megerősödve megérkező fiúk nagy örömet okoztak szüleiknek.
Az egész magyar cserkészmozgalomnak s egyúttal a piarista csapatnak is legkimagaslóbb eseménye augusztusban zajlott le Koppenhágában a négy évenként rendezett cserkész-világbajnokságon, a „Jamboree”-n. Ezen az „összejövetel”-en 33
nemzet versenyében a hatalmas Amerika és a gazdag Anglia után Magyarország lett a
harmadik és ezáltal a kontinensen a magyar cserkészetnek vezetőhelyet szerzett. Ebben
a dicsőségben igen jelentős része van intézetünk csapatának is. amelyből Sztrilich Pál cserkésztiszt és Hesz István segédtiszt a versenycsapat négy tagú parancsnokságában, Degré Alajos. Gundrum Kázmér, Ghimessy László, Holl Albert, Horváth Szabolcs, Károlyi Garibaldi és Koós Ádám a 48 főnyi versenycsapatban vettek részt. Sőt, Holl Albert a versenycsapat egyik őrsvezetője egyénileg is első lett az „Éjjeli nyomkeresés” versenyszámban, s elért egy értékes díjon kívül a dán cserkészszövetség „Jamboree”- érmét nyerte, melyet a cserkészek közül más nem kapott meg. A versenycsapatban levő kilenc cserkészünk derekas szereplésén kívül nem kevésbé volt fontos, hogy csapatunk dr. Lóky Béla főigazgató úr jóvoltából otthont és kiképző helyet nyújtott a versenycsapatnak s csapatunk vezetősége Sík Sándor k. r. tanárral az élén állandóan tevékenyen közreműködött a kiképzésben. A messze földre induló s onnan visszaérkező cserkészek a reménykedő Veni Sanctén és az alázatos Te Deumon kápolnánkban járultak a szentáldozáshoz. Így voltaképpen három táborozáson vett részt csapatunk, s a parancsnokság a régi tradíciókhoz híven most is állta elvét, hogy „anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon” a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának, a múlt évben a Testvériségi Alapból kereken kilencmillió koronát fordítottunk szegénysorsú cserkészeink itthoni és külföldi táborozási költségeinek fedezésére. A kisebb tételek mellett különösen kiválik Maróthy Kálmán ezredes 2.000.000 K-ás adományával.
Decemberben vetítettképes beszámoló előadást tartottunk a nyári táborunkról.
Karácsonykor a rajok jól sikerült karácsonyestéket rendeztek. melyeken a fiúk
kölcsönösen megajándékozták egymást, a parancsnokság pedig kb. egymillió korona
értékű ruhaneműn kívül N. N. úr pénzadományát, egymillió koronát is kiosztott az arra
érdemesek közt. Ugyancsak a karácsonyi szünetben, december 26-jan. 3-ig dr. Bátori József k. r. tanár és Fináczy Ernő orvostanhallgató vezetésével a Sztrilich Tamás-raj 35-ös létszámmal sikerült téli tábort rendezett a Mátrában. Minden fiú megtanulta az egészséges síkfutást. Kár, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a Budapesten tervezett cserkész-síversenyt nem lehetett megtartani. Húsvéthétfőn valamennyi piarista gimnázium cserkészvezetői feljöttek Budapestre, és tanácskozásukon elhatározták, hogy az egységes piarista-cserkész szellem kifejlesztése, továbbá az egyes csapatok jó oldalainak közkinccsé tevése céljából ezen a nyáron egységes, nagy piarista tábort rendeznek Nagymaros közelében. A rendezést a pesti csapat vállalta. Jelenleg ennek a tervnek a megvalósításán dolgozunk.
1923/24; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata ebben az iskolai évben ünnepelte tízéves (tkp. 11)
fennállását. Az ebből az alkalomból megjelent Tíz év c. három íves füzet felment a
részletezéstől. Megtalálható benne képekkel illusztrálva a csapat egész története:
évközi és tábori munkák, jótevők stb. Bamberger Istvánné az I. B. osztály
adományával együtt 100.000 K-t adott a cserkészet céljaira.
1922/23; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata ez év tavaszán fennállásának tizenegyedik évébe lépett. Létszáma 160 fő. Az elmúlt nyáron Nógrádverőce közelében táboroztunk 160-an. Augusztusban mintegy tízen egyhetes mozgó-táborozáson bejárták a Mátra és Bükk vidékét. Augusztus végén a Szentendre közelében fekvő Stara-Vodánál tiszti táborozáson beszélte meg a vezetőség az elkövetkező iskolaév munkatervét. Ez alkalommal Szentendrén a parancsnokság tizenkét tagja egy éjszakai tűzvész eloltásában vett részt. A karácsonyi szünidőben a csapat 30 cserkésze tíznapos sítábort rendezett a Bükk-hegységben. Vállalkozásuk úttörő volt ezen a téren: Ez volt a magyar cserkészet első téli sítábora. A csapat az elmúlt évben öt rajra oszolva végezte szokott munkáját dr. Sík Sándor és Neuhauser Frigyes kegyesrendi tanárok, dr. Major Rezső, Sztrilich Pál szigorló orvos, Scherer István, Ivanich Ferenc és Hesz István egyetemi hallgatók vezetésével. November 1-én csapatunk egy évre megújította a fogadalmat. December 17-én és 18-án előadást rendeztünk a tornateremben. Az előadás műsora: két színdarab, szavalatok, majd a főparancsnok vetített képek kíséretében előadta a csapat múlt évi táborát. Az előadáson befolyt összeget (65.000 K) a szegénysorsú cserkészek táborozásának költségeinek fedezésére fordítjuk. A karácsonyt csapatunk december 21-én szűk körben, karácsonyfával, betlehemes játékkal, énekkel és uzsonnával ünnepelte. Az V. raj 32 jelöltje 1923. március 25.-én tett fogadalmat, az ünnepi beszédet dr. Balanyi György k. r. tanár mondta. Az áprilisban tartott jubileumi cserkészhéten csapatunk múltjához méltóan vett részt. Teljes számmal kivonult a vérmezői díszszemlére, a Rudas-fürdőben rendezett úszóversenyen mentőmutatványokkal aratott elismerést, díjat nyert a futó, úszó- és vívóversenyeken, ez utóbbin a tőrvívó csapatbajnokságot is (Fináczy Ernő, ifj. Lovrich József és Benedict János); a Németutcai iskola tornatermében értékes műsoros előadást rendezett.
1921/22; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata az idén fennállásának tizedik évébe lépett. Létszáma
170 főre emelkedett. Az elmúlt nagy vakációban (július 1–20.) a fehérmegyei Csurgón
táborozott 130 fiúval. Az iskolaévben rendesen végezte szokásos munkáját
A cserkészek öt csapatban dr. Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Zimányi Gyula és dr.
Walter János tanárok vezetésével működtek. Segítségükre voltak dr. Mócsy János
Major Dezső. Sztrilich Pál, Spillenberg György, Engel Ágoston, Fritz László és
Scherer István cserkésztisztek, illetve segédtisztek, a diákok közül pedig Hesz István VIII. o. tanuló. Szeptember 8-án cserkészeink egy évre megújították fogadalmukat. A karácsonyt csapatunk december 23-án a tanári karral, a szülőkkel és a cserkészet barátaival együtt az intézet tornatermében karácsonyfával, betlehemes játékkal, színí előadással és uzsonnával ünnepelte. Az ünnepi beszédet Zimányi Gyula, a III. raj parancsnoka mondotta. Április 10-én naptávírók segítségével a csapat morse-táviratot küldött az esztergomi bencés fiúgimnázium cserkészcsapatának és annak válaszát intézetünkbe közvetítette. A vállalkozáson résztvettek a Regnum Marianum cserkészei is postagalambjaikkal. A vállalkozás sikere az illetékes körökben is nagy feltűnést és elismerést aratott. A csapat ezévi munkájának jelentős eseménye volt a gimnáziumban az elmúlt 10 év alatt leérettségizett volt cserkészeknek az „öreg cserkészek” csapatába való tömörülése. Ezek a 19–25 éves ifjak diáktestvéreikkel karöltve fogják végezni munkájukat a cserkészideálért. A 40 öreg cserkész a 29 jelöltnek fogadalomtételekor, május 21-én újította meg a liliomos zászlóra tett fogadalmát. Az ünnepi beszédet dr. Tomek Vince tanár mondotta. A május 25-i megyeri országos cserkészjátékon csapatunk 80 fiúval vett részt és a játékvezetőség teljes elismerését érdemelte ki. Az országos cserkészkiállításon csapatunk méltóképen szerepelt festményekkel, fényképekkel és kézügyességi tárgyakkal, ami elsősorban az év folyamán működő lakatos és könyvkötő műhelynek köszönhető. A csapat az idei nyáron július első három hetére Nógrádverőczére készül táborozni 150 cserkésszel. Csapatunk derekasan kivette részét a Magyar Cserkészszövetség munkájából is, aminek legszebb bizonyítéka, hogy az újabb magyar cserkészirodalom tekintélyes számú terméke csapatunk tisztjeitől került ki. (Sík S. Magyar Cserkészvezetők könyve, Major D.: Őrsvezetők könyve, Sztrilich-Mócsy: A cserkészsegítségnyújtás kis kátéja, Sztrilich-Mócsy: Tábori munkák, Dr. Mócsy: Cserkészfizika és kémia, Spillenberg Gy.: A magyar cserkész daloskönyve.)
1920/21; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészei idén, 160-an, Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Erczbrucker
Aladár és Dragos Károly tanárok vezetése alatt négy csapatban működtek. A rendes
őrsi és csapatmunkán kívül lakatos-, asztalos- és könyvkötő-műhelyben is dolgoztak a
fiúk és számos intézeti és külső szolgálatot teljesítettek (rendezés, rendfenntartás, főleg
első segítségnyújtás, stb.). Az iskolában állandóan készen tartott mentőszekrény
lehetővé tette, hogy az osztályonkint külön kiképzett mentőcserkészek száznál több
esetben segítettek a rászorultakon. — Áprilisban az Uránia-szinházban tartott
vetítettképes előadás 10.000 K tiszta jövedelmet hozott a táborozási alapra. A mult
nyári bakonyi táborozáson 90 cserkész vett részt. Az idén a csapat (júl. 1–20.) a
fehérmegyei Csurgón fog táborozni, 130 fiúval.
1917/18; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Ötödik táborozásunkat a nyáron a Vértesek lábánál a környei tó partján tartottuk, két hétig; 60 fiúval. Csapatunk ez évben 119 tagból állott; vezette Sík Sándor tanár,
Neuhauser Frigyes, Zimányi Gyula és Sebes Ferenc tanárok, Sztrilich Pál, Spillenberg
György, Bátori József, Merkl Ferenc, Szerb Antal, Engel Ágoston, Mezey Vilmos és Horváth György diáktisztek segítségével. A munka a szokott mederben folyt, szolgálatokat a Szociális Missziótársulatnál teljesítettünk. — Szegényebb sorsú fiúk
táborozási költségeinek fedezésére a következő jószívű adományokat kaptuk: Pavlinovics Bernárd úr 220 K, Benedict Henrik úr 110 K, özv. Wetl Sándorné úrnő
110 K, Mezey Vilmos 50 K és Székely Endre 20 K.
1917; Cserkésztábor; Környe
1916/17; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünknek immár ötödféléves cserkészcsapata a múlt nyáron Szobon, az Ipoly partján (Hontm.) táborozott két hétig, 50 fiúval. E nyár folyamán az erdélyi menekültek segélyezésének munkájában segédkeztünk a ferencvárosi pályaudvaron és
Az Est tudakozódó irodájában, amelyet magunk láttunk el. Az év folyamán a Szociális
Missziótársulatnál végeztünk szolgálatokat. A munka a megszokott mederben folyt. A
csapat 75 főből áll, 8 őrssel és SÍK SÁNDOR intézeti tanár vezette, ZIMÁNYI GYULA és WALTER JÁNOS tanárok, FELLNER FERENC, SZÉKELY ENDRE, LANDAUER BÉLA, SZTRILICH PÁL, OLÁH JÁNOS és BÁTORI JÓZSEF diáktisztek segítségével.
1916; Cserkésztábor; Szob
1915/16; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely immár negyed féléves múltra tekinthet vissza, ez
évben is a már megszokott keretek közt folytatta munkáit. Még a nagy vakációban,
július első felében, tizenegy napig táboroztunk a szentjakabi tó mellett (Mogyoród és
Gödöllő közt); a táborozáson 35 fiú vett részt. Az elmúlt nyáron is folytatódtak a
szolgálatok: a Szociális-Missziótársulat könyvtárát rendezte a csapat, azonkívül a
Hadsegélyzőben teljesítettünk szolgálatot (az előbbit az egész éven át). A csapatnak
jelenleg 14 tagja teljesít katonai szolgálatot, közülük 10 a harctéren. A csapat életének jelentős mozzanata volt októberben A piarista cserkész kis kátéjának megjelenése, amely az eddigi gyakorlat alapján szabályozza a csapat szervezetét és munkarendjét. Ez évben 6, egyenként 7-8 tagból álló őrsre volt osztva a csapat, később a 3 jelöltőrssel a létszám 9 őrsre emelkedett, több mint 70 taggal. A csapatot SÍK SÁNDOR intézeti tanár, parancsnok vezette, SCHÜTZ ANTAL, ZIMÁNYI GYULA tanárok közreműködésével. Segítségükre voltak a diáktisztek: KŐRŐSY JÁNOS, GERŐ ZOLTÁN, STESSEL NÁNDOR egyetemi hallgatók, az intézet volt növendékei, azonkívül FINÁLY PÁL, PETHES LÁSZLÓ, WODECZKY IMRE VIII. oszt. tanulók, majd májustól kezdve, Finály és Pethes hadbavonulása után KÜRTHY SÁNDOR VII. oszt. tanuló. Az őrsök hetenkint őrsi órákra gyűltek össze, amelyeken praktikus és erkölcsi megbeszéléseket folytattak, különpróbákra készültek. Minden 2-3 hónapban tanártiszti őrsi-órát tartottunk, melyen az egyes őrsök valamelyik tanártiszt vezetése alatt a jellem és önnevelés körébe vágó dolgokról beszélgettek. Kéthavonként volt csapatösszejövetel, melyen a parancsnok vezetésével a csapat ügyeit beszéltük meg. A januárin 8 jelölt fogadalmat tett. A kirándulások közül nevezetesebbek: a szept. 19-iki, mikor cserkészeink, egy évre megújították fogadalmukat; a karácsonyi 3-napos csapattanácstáborozás Gödöllőn, elsősorban a további tervszerű munka megbeszélése végett; továbbá a május 7-i, melyen ZIMÁNYI GYULA tanártiszt úr ünnepi beszéde után 14 új cserkész tette le a fogadalmat. A karácsonyi szünidőben sikerült karácsonyestét rendeztek cserkészeink, amelyet BARTOS JÓZSEF kir. tanácsos, főgimn. igazgató úr, továbbá ZIMÁNYI GYULA és MAGAS MIHÁLY tanát urak is megtiszteltek látogatásukkal. Az iskolaév gyors befejezése nem vetett véget a munkának, amely a nyáron a kirándulásokkal és szolgálatokkal együtt folytatódni fog. Június második felében kéthetes álló táborozást rendezünk Szobon (Hontm.), amelyen kb. 50 fiú vesz részt.
1914/15; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely immár 2 éves múltra tekinthet vissza, a háborús
esztendőben még több oldalú és nagyobb tevékenységet fejtett ki, mint az előző
esztendőkben. Még a háború kitörését megelőző időben, júl. 3. és 20. között, a
csapatunk mintegy 50 tagja, a Regnum Marianum cserkészeivel közösen, a Magas- és
Alacsony-Tátrában táborozott. Végigjárta a Magas-Tátra fürdőit, tengerszemeit,
megtekintette a Barlangligeti cseppkő- és a Dobsinai jégbarlangot, majd Breznóbánya
mellett ütötte fel állandó táborát és sátrait és itt tíz napig élt szervezett cserkészéletet. A háború kitörésekor azonnal fölajánlotta segítségét a katonai hatóságoknak s a térparancsnokságon, különféle pályaudvarokon és jótékony mozgalmakban teljesített szolgálatot. Később a csapat arra való tagjai a mentőknek segédkeztek a sebesültszállításnál, a Vöröskereszt budai kórházában, a Kasselik-féle és a Révészutcai hadikórházban, továbbá a patronázsnál és a hadsegélyző hivatalban tevékenykedtek; részt vettek a Szociális-Missió-Társulat kezdeményezte könyv gyűjtésben a lábadozó katonák számára, szolgáltak az Orsz. Hadsegélyző Hivatalnál stb. A szolgálatokat addig és olyanmértékben, amint tehettük, mindvégig folytattuk. A csapat belső munkája részben folytatása volt az előző évinek. Ez évben is 10, egyenként 7-8 tagból álló őrsre volt osztva a csapat, melyet SÍK SÁNDOR, majd az ő távollétében két hónapig SCHÜTZ ANTAL intézeti tanár vezetett, ZIMÁNYI GYULA, MAGAS MIHÁLY, POZSGAI REZSŐ piarista és ZIMÁNYI MIHÁLY premontrei tanár urak közreműködésével. Segítségökre voltak a diáktisztek: MÓCSY JÁNOS állatorvos tanhallgató, FINÁLY LAJOS, GYERTYÁNFFY LÁSZLÓ, ROZGONYI ÖDÖN, SZTRILICH TAMÁS műegyetemi hallgatók, az intézet volt növendékei és MAJOR DEZSŐ, STESSEL NÁNDOR, VASS TIBOR, BRAUNER FRIGYIES VIII. o. tanulók. Minden őrs hetenként, majd a szolgálatokban volt elfoglaltságuk miatt kéthetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt össze, melyen a jellem- és önnevelés körébe vágó kérdésekről előadásokat és megbeszéléseket folytattak, szorgalmasan tanulták és gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket és előkészültek az egyes próbákra. Körülbelül havonként egyszer közös csapat összejövetel volt, melyeken a vezető tanárok elméleti és gyakorlati előadásokat tartottak vagy beszélgetéseket és vitákat folytattunk. A csapat és egyes őrsök — főképen a budai hegyekbe — több egész- és félnapos kirándulást tettek, melyeken gyakorolták a tanultakat, megfigyelték és élvezték a természetet. A kirándulások közül nevezetesebb volt a nov. 1-jei, melyen 20 új cserkész tette le a fogadalmat a jelenvolt szülők és ZIMÁNYI, SCHÜTZ, VAJNÓCZKY, POZSGAY és MAGAS tanár urak jelenlétében, továbbá a háromnapos gödöllői, melyet karácsonyi szünidőben tettünk, elsősorban a további tervszerű munka megállapítása végett. Az iskolaév gyors
befejezése rövid időre véget vetett az intenzív cserkészmunkának, mely azonban a
nyáron a szolgálatokkal együtt folytatást nyer. Tervbe van véve július első felére a
Velencei-tó környékére egy 8–10 napos álló táborozás, melyen mintegy 25-30 fővel
vesz részt.
1913/14; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely a múlt tanévben alakult, ez idén is sokoldalú és
eredményes munkát végzett. Ez évben tíz (egyenkint 6, illetőleg 7 fiúból álló) őrs
dolgozott, öt csapatba osztva, melyeknek élén Mócsy János állatorvos növendék, az
intézet volt tanulója, továbbá Gyertyánffy László, Rozgonyi Ödön, Sztrilich János
VIII. o., Major Dezső és Wass Tibor VII. o. tanulók álltak. A csapatot Sík Sándor
intézeti tanár vezette. Pozsgay Rezső és Magas Mihály tanárok közreműködésével.
Minden őrs hetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt egybe, melyen a jellem és az
önnevelés körébe vágó kérdésekről előadásokat és megbeszéléseket tartottak, tanulmányozták és magyarázták a cserkésztörvényt, szorgalmasan tanulták és
gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket és előkészültek az egyes
próbákra. A haladás főként a műszaki ismeretek, a főzés és az elsősegély nyújtás terén szembetűnő. A csapat tagjai valamennyien elvégezték az újoncpróbát, 25-en letették a másodosztályú, 18-an az első osztályú próbát. Az utóbbiak közül 9-en dr. Pákozdy Károly iskolaorvos előtt a mentővizsgát is kiállották. Körülbelül havonkint egyszer közös csapat összejövetel volt, melyeken elméleti és gyakorlati előadásokat,
beszélgetéseket és vitákat tartottak. Az előadásokat dr. Schütz Antal, a három vezető
tanár és az idősebb fiúk tartották A csapatok és egyes őrsök több egész- és félnapos
kirándulást tettek a budai hegyekbe, melyeken a természetben is begyakorolták a
tanultakat, megfigyelték és élvezték a természetet. A kirándulások közül
nevezetesebbek: a háromnapos gödöllői tiszti-kirándulás, melyen — a tervszerű és
egyöntetű munka megalapozása végett — a karácsonyi szünidőben a vezető tanár és a
két felső osztályból nyolc fiú vett részt; valamint a májusi, melyen a cserkészek
védőszentjének, szent György Lovagnak ünnepét ülték meg és Magas Mihály mondott
ünnepi beszédet. Az idei cserkész-év legemlékezetesebb napja azonban május 24.-e
volt, amikor a csapat új zászlóját áldotta meg a templomban Bartos József kir.
tanácsos, intézeti igazgató. A remek fehérselyem-zászlót, (melynek egyik oldalát a
piarista címer, a másikat a cserkészliliom díszíti) Őnagysága özv. dr. Székely Ádámné
úrnő, a hozzávaló szép fehér selyemszalagot («Légy résen!» felirattal és az ünnep
dátumával) Őnagysága Klimes Ottóné úrnő ajándékozta a csapatnak A szertartás után
az intézet udvarán cserkészünnepély volt, melyen az intézet igazgatója átvette és bölcs, meleg szavakkal adta át a fiúknak a zászlót, Zimányi Gyula kegyesrendi tanár mélyen járó, gondolatokban gazdag ünnepi beszédet mondott, Bátori József Radványi Kálmán alkalmi költeményét szavalta, a csapat énekkara pedig Magas Mihály vezetésével
három művészies cserkészdalt adott elő. E számokat cserkészmutatványok (mentés,
kötélhíd-verés, szabadgyakorlatok) követték, majd az egész csapat a cserkésztábort
mutatta be nagy hatással, (három sátorral, két tűzhellyel, főzéssel, sütéssel, tábori
telefonnal, naptávíróval stb.) Az ünnepélyen, mely a Himnusszal végződött, több mint
ötszáz főnyi díszes közönség gyűlt össze, melynek főként dr. Hénap Tamás piarista
rendfőnök, Fekete Endre, Takács József, Farkas József, Szölgyémy János, dr. Jászay
Rezső házfőnök, dr. Acsay Antal kormánysegédek, Bakács József belvárosi apátplébános, Tolnay Kornél, Molnár Viktor volt államtitkár, dr. Hültl Dezső műegyet.
tanár, dr. Parall Ferenc nyugalmazott kúriai bíró stb., továbbá a budapesti cserkészcsapatok megjelent tisztjei adtak díszt. A múlt nyáron több kisebb kiránduláson kívül a csapat 14 tagja a vezető tanárral részt vett a Vágon a Zászlónk
rendezte tizenhét napos kiránduláson. Az idén július első felében a fiúk egy része a
vezető tanárokkal Breznóbánya vidékére tervez a Regnum Marianum cserkészeivel
közösen kéthetes táborozást (kirándulásokkal a Magas-Tátrába, a dobsinai jégbarlangba stb.)
1912/13; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Az intézeti Sportkörön belül megalakult az idén gimnáziumunk Boy-Scouts-csapata
is. Az életrevaló mozgalom, amelyet Baden-Powell generális alapított és amely
Angliából kiindulva ma már az egész művelt világon virágzik. Immár nálunk is
elkezdte sokoldalú munkáját az ifjúság jellembeli, testi és praktikus irányban való
nevelésére. — Intézetünkben ez évben kilenc (egyenkint 7-7 fiúból álló) őrs alakult,
akiknek élén három csapatvezető áll (Gyertyánffy László VII. o. t., Major Dezső VI. o.t., és Wass Tibor VI. o. t.). — A csapatot SÍK SÁNDOR intézeti tanár vezette,
SCHÜSSLER ALBERT és HÁMOS NÁNDOR tanárok közreműködésével. Minden őrs hetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt egybe, amelyen a jellem és az önnevelés körébe vágó kérdésekről felolvasásokat és beszélgetéseket tartottak, tanulmányozták és magyarázták a cserkésztörvényt. Szorgalmasan tanulták és gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket (hordágy és szabad tűzhely-készítés, Morse-jelzések, csomókötések, térképolvasás, megfigyelés, fegyelmezett menetelések, stb.) A csapatok és egyes őrsök — mindig tanári vezetés mellett — több egész és félnapos kirándulást tettek a budai hegyekbe, melyeken a természetben is begyakorolták a tanultakat. A vezetők részt vettek az első magyar cserkészőrsvezetői tanfolyamon is. A fiúk valamennyien kiállották az újoncpróbát és
június 8-án du. a Farkasvölgyben szép ünnepség keretében tették le a hármas
cserkészfogadalmat. Az ünnepségen, mely az intézeti tanárok, szülők és a budapesti
cserkészcsapatok jelenlétében folyt le, dr. SCHÜTZ ANTAL mondott ünnepi beszédet;
MAJOR DEZSŐ VI. o. t., csapatvezető, a cserkészekre kötelező mindennapi jótettről
adott elő, a fiúk pedig hazafias és cserkészdalokat énekeltek, majd a fogadalom letétele után nagy tetszés között cserkészgyakorlatokat mutattak be. — A fiúk egy része a vezető tanárokkal részt vesz nyáron a Zászlónk rendezésében a Vágon történendő tizenhét napos első magyar cserkésztáborozáson is.
1913; Vági tutajút; Kralován-Komárom
A Vadgalamb nevű tutajon 14 cserkész és 3 vezető utazott.
1913. június 8.; Az első fogadalomtétel; Farkasrét; írta: Pipics Zoltán
Most következett a fogadalomtétel. A kilenc őrs egymás mögötti arcvonalban felállt, mindegyik csapatvezető megtette a jelentését a csapatparancsnoknak, hogy kik akarnak fogadalmat tenni. Tisztelgés után Sík Sándor tanár úr felolvasta a fogadalom szövegét, amit az egész csapat utána mondott. Azután sorban végig járt az őrsök között, mindenkivel kezet fogott, átadva a kalapot és a boto, mondván: "Foglald el helyedet!" Ezzel az első piarista csapat fogadalmas cserkésszé lett.
1912; Az első csapattagok
1912-ben budapesti piarista diákok azzal a kéréssel fordultak osztályfőnökük, Sík Sándor felé, hogy alapítsanak egy cserkészcsapatot. Sík Sándor komolyan foglalkozott már addig is cserkészettel, így megalakult a 2. sz. BKG, a Budapesti Kegyesrendi Gimnázium cserkészcsapata. Második, mert az országban a második hivatalosan megalakult csapat volt. Első parancsnoka Sík Sándor volt.
1910; A kezdet; Nagybecskerek
A cserkészetről először a negybecskereki piarista gimnázium évkönyve számolt be 1910-ben. Röviden ismerteti Baden Powel 1908-ban megírt Scouting for boys (Cserkészet fiúknak) című könyvét. Új, izgalmas kalandokat ígért a cserkészélet, így hamar teret hódított az akkori ifjúság köreiben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése